Amikor meghalt, ezt mondták: Az ég zenét akart, és az Úr elküldött érte

„Közelről nézve Ray Charles a végsőkig fáradt embernek hat, aki a pódiumon hatalmas erőfeszítés árán túlteszi magát kimerültségén″ – írta róla Goda János a Muzsika című lapban, amikor a világhírű zenész 1971-ben Budapesten adott koncertet, az Erkel Színházban, de azt is megemlítette, hogy

jazzt csak teljesen oldott, relaxed állapotban lehet jól játszani, s csak így teremthető igazi feszültség. Ray Charlesnál valamiféle művi úton létrehozott túlfűtöttség érződik, amely helyenként és teljesen váratlanul drámaian oldott, mágikus pillanatokba csap át.

Mert igen, az 1930. szeptember 23-án született Ray Charles olyat tudott, amire csak a legnagyobb varázslók képesek. Az ilyen mágusokat nem érdekli a világ, amiben élnek, csak azzal törődnek, amit teremtenek – akkor is, ha azzal rombolnak.

Blues vagy soul, örökké zengő

Nem volt mindig vak, gyermekként még el tudott raktározni annyi élményt a látható univerzumból, hogy miután hétéves korára elvesztette látását, akkor is el tudta képzelni a külvilágot, amikor már csak hallotta, érezte, vagy csak megérintette egy-egy darabját. Ha pedig ez sem volt elég, s mert kamaszkorára nemcsak a látását, de a szüleit is elvesztette, ott volt neki a zene, majd a drog, melyet végül elhagyott, s amelynek segítségével a végtelenségig fokozva képes volt tágítani a külső és belső világ határait.

Ray Charles mások érintéséből és érzéseiből táplálkozott, éhségét dalokkal csillapította. Mindent próbált magába szívni, amitől tudást, élményt remélt, így egy idő után nála a rutin is ösztönné vált. Legyen az rhythm and blues, soul, gospel, jazz vagy akár country pop. Ray Charles olyan volt, mint egy húr a zongorán, kifeszített, és örökké zengő.

Életéről 2004-ben film készült Ray címmel. A főszereplő Jamie Foxx a zenész megformálásáért Oscar-díjat kapott. Jamie Foxx, hogy minél hitelesebben tudja eljátszani Ray Charlest, találkozott is a zenésszel. A BBC-nek 2005-ben adott interjúban azt mondta, hogy izgatott volt, és nem is mindig találta el a hangokat a zongorán. 

Ezt látva Ray Charles így nyugtatta Foxxot:

Jamie, ne aggódj, ha tudsz bluest játszani, bármire képes vagy.

Miután Ray Charles  2004. június 10-én meghalt, ravatalánál több mint ötezren rótták le kegyeletüket Los Angelesben. Az USA elnöke, George W. Bush búcsúzott tőle, a The Rolling Stones koszorút küldött, felolvasták Bill Clinton volt elnök levelét is. Temetésén kortársai, pályatársai énekeltek (Stevie Wonder, B. B. King, Willie Nelson), beszédet mondott Clint Eastwood színész-rendező, Jesse Jackson tiszteletes pedig a többi között így fogalmazott:

Az alábbi kvízzel Ray Charlesra emlékezünk, akiről a Magyar Nemzet kritikusa 1971. október 2-án ezt írta budapesti koncertjét követően: 

Egyéniségét bizonyította, hogy teljesen új köntösbe öltöztetve, sajátos Ray Charles-i atmoszférát teremtve adta elő a beatkorszak egyik világslágerét, a Yesterdayt. A jól felépített, s egyre forróbbá váló hangulatra a What'd I Say tette fel a koronát.

(Borítókép: Ray Charles. Fotó: Gie Knaeps / Getty Images)