Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összegHerczeg Zoltán a fegyházban folyton agyalt, a lehetséges kimeneteleken gondolkozott. Mint mondja, az ember számol a legrosszabbal, és arra készül fel, így az enyhébb büntetésnek csak örülni lehet. Zárkatársak történetei, precedensek, korábbi emlékek: az idő a latolgatással megy el, mindenki vár valamire; ő is ezt tette.
Célszerű negatív becsléseket tenni, hogy az ember kellemesen csalódjon a végén
– fogalmaz.
Vallja, hogy minden viszonylagos, hiszen a fegyházban az a napi két óra volt a megváltás, amelyet a szabadban töltött, míg a fegyházhoz képest a házi őrizet volt a felüdülés. Elmondása szerint az ember visszaszokik, alkalmazkodik, közel egy hónappal a szabadulása után az élete visszaállt a régi kerékvágásba.
Igaz, hogy hamarabb kel és fekszik, mint a letartóztatás előtt, de a munkanapjai tele vannak, programokra jár, vásárlói vannak, új showroomot csinált, könyvet írt – bár a kötetet a házi őrizetben fejezte be. Örül, hogy már tudja a könyvét promózni, az üzletekben kiszolgálni, dolgozni, drogprevenciós előadásokra járni. A legnagyobb boldogság mégis az volt számára, amikor először ült vonatra, hogy a keresztlánya ballagására eljusson.
Jót tenne mindenkinek egy kis elvonulás, hogy tudja értékelni azt, ami van.
A nyarat – és az elmúlt egy évet – igyekszik pótolni, bár elsősorban a munkára fókuszál, hiszen egy évet kihagyott. Volt már a rokonoknál, a barátainál, vidéki mulatságokon, és a párjával a Balatonnál is, ami nagyon hiányzott neki. Nem fanyalog a kétezer forintos lángoson, csak örül, hogy van.
„Megvehetjük” – mosolyog, majd hozzáteszi, aki nem veheti meg, az nem fogja megvenni, de azért a fanyalgás nagy divat lett. A börtön állítólag a fanyalgásról is leszoktatja az embert.
Nem ünnepelte meg a szabadulását, hiszen nem gondolja, hogy meg kéne ünnepelni egy olyan procedúrát, amelynek még vége sincs. Arra azonban élénken emlékszik, hogy nagyon nagy kontraszt állt be az életében, hiszen az ötvenedik születésnapja után ítélték el. A hatalmas bulit a fegyházi élet követte, a szabadulás óta pedig nem is iszik, örömét leli a józanságban, a barátai mellett.
Az alkohollal semmilyen kapcsolatban nem vagyok, szeretném minden pillanatomat élesen megélni, nem hiányzik ezek után, hogy bódult állapotban legyek
– teszi hozzá.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
