A magyar valóság annyira durva, hogy még a fotókon is korhatáros

Előkelő, vörös szőnyeg vezet az épület egyik legmagasabban fekvő termébe. Itt csupán üvegablak választ el minket az égtől. Mintha megérinthetnénk valami emberfelettit. Körös-körül tengernyi kép arcokról, akik haláluk előtt utoljára láthattak kamerát. Egyik részüket kivégezték, másik részük tűzharcban vesztette életét.

A megfelelő ember

John Sadovy különleges fotóriporter volt. A legkeményebb helyzetekben is higgadt tudott maradni, ezért is volt tökéletes választás, hogy az 1956-os forradalom idején ő készítse a képeket a Life magazinnak a budapesti eseményekről. Kollégájával, Tim Foote-tal érkezett a fővárosba, ellenben az egyik tűzharc során Foote-ot találat érte, így Sadovy számos helyzetben egyedül végezte munkáját – életveszélyben.

Jelen volt a Köztársaság téri kivégzéseknél, az ÁVH épületének ostrománál. Képei körbejárták a világsajtót, ezekből állt össze most Budapesten kiállítás. A tárlat egyedisége azonban nem a halottak fotóiban rejlik. A forradalom a nép haragja, Sadovy pedig bemutatta arcait, fájdalmukat, kételyüket, mindennapi harcukat. Munkájáért Robert Capa Aranyéremmel is kitüntették, amely a kivételes bátorság és szaktudás egyik legnagyobb elismerése a fotóriporteri hivatásban.

A magyarországi tárlat 2023. október 21-én nyílt és december 10-ig lesz látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. John Sadovy képei lányainak, Yvonne és Liza Sadovynak köszönhetően jutottak el Budapestre, a kiállítás létrejöttében pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottsága is nagy szerepet vállalt.

Ez volt a valóság

Gyermekei érzékeny, kíváncsi természetnek írják le édesapjukat, talán ennek is köszönhető, hogy Sadovy nem csupán a forradalom gócpontjaira fókuszált. A világsajtót azonban elsősorban ez érdekelte. Ezt nem vethetjük a szemükre, hiszen ahogyan ma a kattintás, akkoriban az eladott példányszám számított. Így történhetett, hogy a több mint 700 fotográfiából, amit Sadovy ittléte alatt készített, jó néhány sosem került a szélesebb közönség elé.

Ez némileg változott 2016-ban, amikor Londonban rendeztek egy Sadovy-kiállítást a hatvanadik évforduló alkalmából, ellenben idén Budapesten teljesen más a koncepció, és ez az első perctől látszik. Gyermekek puskával a kezükben, a holtak között kutató nők, ellátmányt szállító asszonyok, párjukkal a romos házak közt sétálgató forradalmárok. A szabadságharc minden aspektusa eljut az emberhez a zabolátlan, ösztönös erőszaktól, a könnyed, emberi pillanatokig.

Ritkán kapunk ennyire egyértelmű és tiszta betekintést saját történelmünkbe, főként egy olyan sorsfordító esemény viszonylatában, mint az 1956-os forradalom. Noha múzeumpedagógiai előadásokat is szerveznek a tárlat köré, akadnak olyan fotók, amelyeket csak digitálisan lehet megnézni, mert túlságosan durva a rajta látható történés. Akkoriban 15, 16, 17 éves fiatalok álltak a tűzvonalba,

Néhány tárgyi emléket is kiállítottak a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében. Ilyenek a Robert Capa Aranyérem és egyéb díjak, amelyeket John Sadovy kapott munkásságáért, de látni lehet kis kézi fényképezőgépet, térkép alapján készített fotóbesorolási rajzot, visszavont riporteri útlevelet.

John Sadovy munkássága kiemelten fontos Budapesten, és legyen szó a történelem szeretetéről, vagy az emberi érzelem és lélek megértéséről. A munkáiból készült időszaki kiállítás mindenképp egyedi és különleges lehetőség.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)