A halottak lelke visszatér a földre, és szabadon jár az élők között

A kelta samhain ünnepére visszavezethető halloween tökéletesen ötvözi az ősi és a modern hagyományokat és kultúrát. A kelták a mai Írország, az Egyesült Királyság és Észak-Franciaország területén éltek. Az őszi napéjegyenlőség és a téli napforduló közötti félidőben ünnepelték az újévet. Ekkor kezdődött az év „sötétebb” fele, ekkor egyszerre hódoltak a napisten és a holtak ura előtt. A kelta papok, a druidák hite szerint ez a nap az év legmágikusabb napja, amikor 

Ezen a napon a házakban kioltották a tüzet, hogy a kósza lelkek ne az élők testét foglalják el, a holtak lelkét pedig hátborzongató ruhákban próbálták elijeszteni. Még áldozatokat is bemutattak, hogy kiengeszteljék a nyugtalan lelkeket, s hogy egyengessék a mennyei örömök felé vezető útjukat.

Boszorkányok, varázslók

Az I. században Róma a kelta területek nagy részét meghódította, és onnantól a római eredetű ünnepeket ötvözték a hagyományos kelta samhainnal. Az ünnep a kereszténység felvétele után átalakult, a mindenszentekhez és a halottak napjához kapcsolódott. 

A középkori hiedelmek szerint a mindenszenteket megelőző nap végezték üzelmeiket a boszorkányok és varázslók, mert ilyenkor a szellemi és a fizikai világ érintésnyire kerül egymástól. A VIII. századtól terjedt el az a hiedelem, hogy a torz vonásokkal „ékesített” lámpások megvédik az utazókat a rossz szellemektől.

Ez a hagyomány idővel az amerikai kontinensen is meghonosodott, mára pedig globális ünneppé vált. Az emberek – többnyire – ijesztő jelmezekbe öltöznek, lakásaikat faragott lámpásokkal díszítik, halloweentémájú partikat rendeznek. A gyerekek pedig meglátogatják a szomszédaikat édesség reményében, „csokit vagy csalunk” jelszóval.

Ezekben a napokban a halloweeni játékok és a horrorfilmek is előtérbe kerülnek.

Most pedig nézzük, ki mit tud a halloweenről…