Van egy város, ahol a lakók zöme tolvaj, gyilkos és kalóz

Akinek semmit nem mond az előbbi bevezető, és azt sem tudja, hogy mi fán terem a Fighting Fantasy, de most kíváncsi lett, annak előbb érdemes elolvasnia korábbi cikkünket (kattintson ide), mert abban röviden összefoglaltuk, miről van szó, mit kell tudni a Jackson–Livingstone-írópárosról, hogyan kell játszani a Fighting Fantasy-könyvekkel, miért kell hozzá ceruza/toll, illetve két dobókocka, továbbá mit köszönhetünk már a Chameleon Comixnak.

Röviden:

A Jackson–Livingstone-írópáros könnyen érthető harcrendszert is kidolgozott a Fighting Fantasy-történetekhez, az összegyűjtött tárgyakat a könyvekben mellékelt kalandlapokra lehet felvezetni (de használhatunk erre külön papírlapot is).

Most vissza a Tolvajok városához! Ha szavazni kellene a rendszerváltástól kezdve magyarul megjelent lapozgatós könyvekről, akkor Ian Livingstone Tolvajok városa című kötete egészen biztosan dobogós helyen végezne a kedvencek kategóriájában.

Vár a kaland

A háttértörténet a rajongók számára a már ismert sablonnal indít: kardodat jól forgató, tapasztalt kalandor vagy, aki zsoldosként gyűjtögeti aranytallérjait a szörnyek és varázslatok világában (jelen könyvben a Titán világának legnagyobb kontinensén, Allansia északnyugati részén). Utad egy kis, de gazdag kereskedővárosba, Silvertonba vezet. Hamar észreveszed, hogy a városban rettegés uralkodik. Az első dolgod, hogy betérj a helyi fogadóba, ahol rövidesen megtudod, milyen súlyos gond nyomasztja a silvertoniakat: az Éj Hercege, Csontos Zanbar terrorizálja a várost, mert annak polgármestere nem volt hajlandó átadni a lányát démoni küldönceinek. Csak egyetlen kalandor elég bátor ahhoz a környéken, hogy a helyiek segítségére legyen (na persze a méltó fizetségért cserébe): Te!

Vállalod, hogy elmész az egész Titán talán legveszélyesebb városába, a tolvajok és kalózok uralta Feketehomok kikötőbe, ahol felkutatod a bölcs, öreg varázslót, Nikodémuszt, aki segíthet megszabadítani Silvertont a gonosztól. „Vár a kaland, életerőpontjaid sose fogyjanak el!” Innentől már a főszerep az olvasó-kalandoré, a történet helyszíne: a Feketehomok kikötő.

Karóba húzott koponyák, vasketrecekbe zárt éhező szerencsétlenek és nagy fekete zászlók jelzik, hogy ebben a városban aligha számíthat az ember barátságos, vendégszerető fogadtatásra. A Feketehomok kikötő olyan a kontinens, Allansia szívében, mint lepráson a nyílt seb, olvasható a Jackson–Livingstone-írópáros által alkotott világ ismertetőjében, a Titán című kézikönyvben, amely magyarul is megjelent 1991-ben. Ebből kiderül, hogy a Feketehomok kikötőt azért nevezik a Tolvajok városának, mert mérföldekről odavonzza a kalózokat, útonállókat, orgyilkosokat, rablókat és mindenféle gonosztevőket.

Aki nem kockáztat, nem is nyerhet

A városban barangolva – lapozgatva – az olvasó-kalandorok is gyorsan megtapasztalhatják, hogy

Mégis, szó szerint a város mélyére kell hatolni, és a szennylében gázolni, ha valaki túl akarja élni ezt a kalandot. Senki ne higgye, hogy a vénséges Nikodémusz megtalálásával nyert ügye van, mert az igazi küldetés csak azután kezdődik. Nem egy nyugdíjba vonult varázslónak kell majd megküzdenie az Éj Hercegével, hanem az olvasó-kalandornak. Csontos Zanbart azonban nem könnyű, majdhogynem lehetetlen legyőzni. Ha valaki nem rendelkezik a kellő tudással és a megfelelő eszközökkel az elpusztításához, akkor csak a rettenetes halál várja a kalandja végén.

Minden szükséges eszközt Csontos Zanbar ellen a városban lehet megtalálni. A Feketehomok kikötőnek sajátos törvényei vannak, amelyeket a város fekete páncélos őrei hivatottak betartatni. Nem érdemes velük ujjat húzni, sőt jobb elkerülni őket, mert a megfelelő papírok nélkül bárki egy városfalról csüngő vasketrecben végezheti. A Feketehomok kikötő ura legalább olyan veszélyes, mint az Éj Hercege. Azzur Nagyúr egy testcsonkító, káoszimádó szekta követője, aki kalózkirályból lett a város kegyetlen uralkodója. Vele nem kell megküzdeni a Tolvajok városában, de jobb, ha az utcákon olykor átszáguldó pokoli hintójának útjába soha senki nem áll.

Visszahozott klasszikus

Azzur más Fighting Fantasy-történetekben is felbukkan. A Chameleon Comix gondozásában 2020-ban magyarul is megjelent, Ian Livingstone által írt Allansia bérgyilkosai című könyvben Azzur Nagyúr csatlósaival kell megküzdeni, a kaland pedig elvezet az újra kiadott Halállabirintus című kötethez (Chameleon Comix, 2021). Hogy Csontos Zanbar mennyire szívós démonfajzat, az a szintén Livingstone-nak köszönhető A veszedelem kikötője című kalandjátékból derül ki (Chameleon Comix, 2020). Az Éj Hercege visszatér, míg az olvasó-kalandor újra Feketehomok kikötő utcáit taposhatja.

A Tolvajok városának új kiadása régi emlékeket ébreszthet a ’90-es évek olvasó-kalandoraiban. A borító ugyanaz, mint a rakétás verziónál, csakúgy, mint a belső illusztrációk, mind a nagyszerű Iain McCaig munkáját dicsérik. A kötet elején van egy térkép Allansia északnyugati részéről, ahol Feketehomok kikötő is található. Az 1991-es kiadásban nem volt térkép, igaz, most is jobb lett volna, ha inkább a városról kapunk egyet. De ez csak egy apró észrevétel, és mindez eltörpül amellett, hogy

Továbbra sem állnak meg itt, előkészületben két-két kötet Steve Jacksontól és Ian Livingstone-tól, ráadásként jön még a Titán című kézikönyv is, amelyben többek között nemcsak Azzur Nagyúr múltjáról lehet olvasni, hanem egy kétoldalas térkép is van benne Feketehomok kikötőről.

A Chameleon Comix által visszahozott Tolvajok városa kötelező minden Fighting Fantasy- (Kaland, Játék, Kockázat-) -rajongónak, ajánlott a fantasy műfajt kedvelőknek, továbbá azoknak a szülőknek is, akik megszerettetnék az olvasást az ifjabb korosztállyal.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)