Budapest utcáin sétálgatott, kalácsot árult és kutyát tenyésztett a hírhedt gyilkos

Hammurapi, Babilon királyának törvényoszlopától – a szemet szemért, fogat fogért elvtől – a XX. századi sorozatgyilkosokig nyúlik a beszélgetés a Dívány Időutazók című podcast sorozatának évadindító részében. A második évad kezdő diskurzusa azonnal egy kemény témába rántja be a hallgatót:

Noha nem Budapest híre volt a legrosszabb az európai metropoliszok közül, akadtak akik „bűnös Budapest” néven emlegették a magyar fővárost. Ez nem a bűnmegelőzés hiányára vonatkozott elsősorban. Sokkal inkább a piros lámpás negyedek, valamint az olyan események ihlették a pejoratív jelzőt, amikor korábbi, brutális gyilkosok rótták gondtalanul Budapest utcáit.

Nem minden az, aminek látszik

Ilyen volt a Nagcsarnoknál székelő idős nénike, aki a Lédererné, mi van a kosárban című kuplét énekelgette. Ezzel semmi gond sem lett volna, kivéve, hogy ő maga volt Lédererné, a hírhedt gyilkos, aki megölte és feldarabolta Kodelka Ferencet, virágárusításból szerzett pénzét pedig a férfi koponyájából készített perselybe gyűjtögette.

A Teleki tér sem volt fenékig tejfel. Az 1960-a években senki sem gondolta volna, hogy a kedves, idős bácsika, aki kürtöskalácsot árult és pincsikutyákat tenyésztett – még ha a kettő dolog szokatlanul is hangzik együtt – valójában egy brutális gyilkos,

A furcsa történetek mellett a kuplerájok, bordélyházak sem számítottak „hiányterméknek” az akkori fővárosban. Még híres költőink, úgy mint Szép Ernő és Kosztolányi Dezső is versben örökítette meg a létesítmények emlékét. Utóbbi lehet, hogy élt is vele – legalább is verse ezt sejteti.

Számos, szinte hihetetlennek ható dolog történt meg a fővárosban, Budapest pedig olykor-olykor rászolgált „bűnös” gúnynevére. Az igazi rejtélyeket mégis ott találni, ahol a legkevésbé számít rá az ember, ebből pedig akadt bőven városhatáron innen és túl. Erről beszélgetnek a Dívány Időutazók című podcastjének évadindító részében.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!