Összehozta Pesten a Kubala-film José Carrerast Plácido Domingóval

Készül a film Kubala Lászlóról

Csütörtök délután ülünk a Kempinski lobbijában, és várjuk José Carrerast, a világhírű katalán tenort, aki előző este adott nagy sikerű koncertet a Papp László Budapest Sportarénában. Várótársam Kocsis Tibor filmrendező, aki a húsz országban bemutatott és díjazott, a verespataki környezetkárosítást feldolgozó Új Eldorádó című dokumentumfilmjével robbant be annak idején a köztudatba. Az utóbbi években azonban már a futball, azon belül is az FC Barcelona és a katalán klubban megfordult magyar sztárok (Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, még korábban Plattkó Ferenc és az edző Berkessy Elemér) szolgáltatják a témát; Kocsis 2014-ben kirukkolt az emlékezetes Magyarok a Barcáért című filmmel, amelyet Barcelonában is bemutattak. 

Az a film a most készülő Kubala – több, mint egy futballista című mozi előhírnöke, ha úgy tetszik, főpróbája volt. A Kubala-filmmel Kocsis nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen arról az ikonról forgat, akinek a szobra ott áll a Camp Nou bejáratánál, és aki az idősebb culé szurkolók szemében gyakorlatilag azonos a klubbal. Hiszen az a mondás járja, hogy a jelenleg újjáépítés alatt álló csaknem százezres arénát Kubala „építette”. Ez annyiban nem túlzás, hogy 1957-ig a 60 ezer nézőt befogadó Les Corts volt a vörös-kékek otthona, de Kubala 1951-es megérkezés után akkora lett az érdeklődés a csapat iránt, hogy Francesc Miró-Sans, az akkori klubelnök elhatározta, felépíttet egy durván százezres stadiont.

Ez lett a Camp Nou, vagy katalán szórenddel Nou Camp (magyarul Új pálya/Új stadion).  

Carrerast várjuk, de megjön Domingo is

Szóval várjuk Carrerast, aki meg is érkezik, fia és támasza, Albert kíséretében száll ki a liftből. Forró üdvözlés, bemutatkozás, ám mielőtt letelepednénk, és elkezdenénk a beszélgetést, pörögni kezd a forgóajtó, és egy ismerős úr lép ki belőle felesége kíséretében: napjaink másik tenoróriása, Plácido Domingo.

Ilyen nincs, gondolom magamban, gyanakvó szemmel nézek Carrerasra, biztosan megrendezték, de újdonsült ismerősünk arcán látom, őt is meglepte a neves kolléga érkezése. Oda is siet Domingóhoz, aki ugyancsak meglepődik, barátságosan összeölelkeznek, egyértelmű, hogy tényleg spontán jelenet tanúi vagyunk.

Hamarosan megfejtjük a rejtvényt: Plácido Domingo Verdi operája, a Nabucco címszerepében lép fel 2023. december 4-én, hétfőn és 8-án, pénteken Budapesten az Operaházban, ezért érkezett a fővárosunkba. Az már külön szerencsés véletlen, hogy ő is a Kempinskiben szállt meg.

A két zseniális énekes, a Három Tenor „kétharmada” (sajnos a harmadik, az olasz Luciano Pavarotti 2007-ben elhunyt) még hosszú percekig beszélget egymással, majd Carrerasszal és fiával helyet foglalunk az egyik asztalnál, és elkezdünk dolgozni.

Senki sem tökéletes...

„Plácido madridi, és ennek megfelelően a Real Madridnak drukkol, de hát senki sem tökéletes” – jegyzi meg mosolyogva a szenvedélyes Barca-szurkoló Carreras, aki csaknem hat évtizede socio, azaz az elnökválasztáson szavazásra jogosult klubtag.

E röpke bevezető után Kocsis Tibor megajándékozza az énekest és fiát egy-egy DVD-vel, amelyen a Magyarok a Barcáért című film látható. A rendező beszél a Kubala-filmről, amelynek címe hajaz a klub jelmondatára (Més que un club, vagyis több, mint egy klub), hiszen Kubala – több, mint egy futballista, katalánul: Kubala – més que un jugador. 

Ebben a pillanatban mintha átszakadna egy gát, és Carrerasból elkezd ömleni a szó. Felidézi a Nou Camp felavatásának estéjét, 1957. szeptember 24-ét, amikor az ünnepi mérkőzésen Varsó válogatottja volt az ellenfél, és 4-2-re győzött a Kubala Lászlót is felvonultató Barca.

Édesapám természetesen kivitt a mérkőzésre, hiszen ott laktunk a Sants (Szentek) városnegyedben, egy sarokra az új stadiontól. Tízéves kiskölyök voltam, de mindenre emlékszem, arra is, hogy Francesc Miró-Sans klubelnök végezte el a kezdőrúgást

– mondja Carreras, aki egyébként kedden ünnepli hetvenhetedik születésnapját.

Kubala-emlékek bűvöletében

Egyik emlék következik a másik után, és mindegyik kapcsolatos Kubalával, akit természetesen személyesen is jól ismert az énekes.

Mondanom sem kell, ott voltam a Camp Nouban 1958. október 26-án is, amikor 4–0-ra lemostuk a pályáról a Real Madridot – csillog a szeme. – A brazil Evaristo mesterhármast rúgott, emlékszem, bohócot csinált Santamaríából, a Real amúgy nagyszerű uruguayi középhátvédjéből. Kubala volt a csapatunk motorja.

Azt már nem említi Carreras, hogy három magyar is pályára lépett a culé szurkolók számára felejthetetlen meccsen, Kubalán kívül Czibor Zoltán a Barcában, és Puskás Ferenc a madridiaknál. A heves vérű Czibor a lefújás után összeverekedett Santamaríával, mire jókora tömegbunyó alakult ki, ez is a mérkőzés krónikájához tartozik.

Kiderül, Kocsis Tibor és Carreras szegről-végről kollégák, merthogy a filmrendező ifjúkorában fellépett Puccini Bohémélet című operájában, a kórus tagjaként, és hát Carreras pályafutásában emlékezetes állomás volt a Bohémélet Rodolfójának szerepe. Kocsis felidézi, hogy négy Barca-elnök is erkölcsi támogatásban részesítette a Kubala-projektet, Joan Laportától Josep Maria Bartomeun és Sandro Rosellen át Josep Lluís Núnezig. Megtudjuk, hogy a film egyik narrátora, ha minden jól megy, a világhírű, Oscar- és Golden Globe-díjas spanyol színész, Javier Bardem lesz, utóbbi természetesen vérbeli culé, azaz Barca-drukker. Kocsis 14 országban kutatta a Kubalához fűződő tárgyi emlékeket, elképesztő méretű Kubala-gyűjteménye van újságcikkekből, relikviákból, műsorfüzetekből, meccsjegyekből, amelyekből néhányat meg is mutat a szemmel láthatóan lenyűgözött Carrerasnak.

Természetesen azt is tudom, hogy Kubalán kívül is játszottak magyarok a Barcában, Czibor Zoltán, a Pájaro loco, a Bolond madár, és Kocsis Sándor, a Cabeza de Oro, vagyis az Aranyfej

– jegyzi meg Carreras. Maga a forgatás jövő nyáron kezdődik, és ebben már neki is lesz konkrét szerepe, beszélni fog a Kubalához fűződő kapcsolatáról. 

Jézus Krisztus 9-es mezben

Lászi gyerekkorom hőse, olyan volt számomra, mint Jézus Krisztus – említi az énekes. – Nem is vitás, ő volt a klub történetének legfontosabb személyisége. Persze Messi is nagyon fontos, de ő csak játékos volt, Lászi viszont fantasztikus ember, továbbá klubszimbólum, szervező erő, és nincs abban semmi túlzás, hogy ő építette a Camp Nout. Hiszen az ő megjelenésével párhuzamosan kezdett kicsi lenni a Les Corts, miatta lett szükség egy százezres stadionra. Kubala közel állt a szurkolókhoz, és igazi jó ember volt, mindenkin segített, aki hozzá fordult. 

Kocsis felidézte, hogy Gustavo Biosca, Kubala játékostársa elmondta neki: Laci óriási futballista volt, de embernek még nagyobb. Ezért is lesz Több mint futballista a film címe. 

Carreras büszkén említi, hogy közös fotója is van Kubalával, amely a kilencvenes évek elején készült.

A Johan Cruyffról elnevezett Miniestadiban fényképeztek le bennünket. Ami azt illeti, én is futballoztam gyerekkoromban, és én is a 9-es akartam lenni, vagyis Kubala, mint minden barcelonai srác, de őszintén szólva nagyon rossz futballista voltam. Jobbal még úgy-ahogy elboldogultam, de a bal lábamat csak támaszkodásra használtam. Még szerencse, hogy nem futballista lett belőlem, hanem énekes!

A tervek szerint jövőre, 2024. november 29-én, a klub megalapításának 125. évfordulóján avatják fel az új stadiont, és akkor készülne a helyszínen, Barcelonában interjú Carrerasszal a film számára. Addig is fényképezkedtünk egy sort a Kempinski földszintjén már álló karácsonyfa előtt, és kölcsönösen biztosítottuk egymást, már alig várjuk, hogy istenigazából belevágjanak a film forgatásába. 

(Borítókép: Plácido Domingo és José Carreras 2023. november 30-án a Kempinski Hotelben, Budapesten. Fotó: Szollár Zsófi / Index)