Kivették a hullát a koporsóból, és egy rakás pénzt rejtettek a helyére

A temetkezési vállalkozó, aki beleásta magát a szakma rejtelmeibe – ilyen és ehhez hasonló poénok hangzanak el Joe Orton angol drámaíró kétfelvonásos, erkölcsi tabukat döntögető angolszász krimiparódiájában. A darab a római katolikus egyházat és a halálhoz való társadalmi hozzáállást szatirizálja, emellett a brit rendőrségen gúnyolódik. Először az angliai Cambridge-ben mutatták be 1965-ben, a rendező Peter Wood volt.

A száraz angol humort azonban nem mindenki szereti, sőt van, aki nem is érti. Az angol bemutatót is vegyesen fogadták, sokan felháborodtak a közönség soraiból, majd a sok negatív kritika a jegypénztárakra is kihatott. Az egykori London Evening News újságírója például azt írta a darabról, hogy „az egyik legundorítóbb dolog, amit valaha láttam”.

A következő években aztán Anglia más színházaiban a Szajré átdolgozott változata feltámadt, és a kritikusok is értékelni kezdték. A darab 1966 óta fut sikerrel Angliában és az Egyesült Államokban.

A koporsóban tetemes mennyiségű hely van

A Szajrét Magyarországon is láthattuk már más teátrumokban, ezúttal a Thália Színház tűzte műsorára, Szervét Tibor rendezésében. A történet azzal indul, hogy megtudjuk: három napja hunyt el Mrs. McLeavy, akinek most lesz a temetése. Koporsója a nappali közepén fekszik, a bebalzsamozott asszonyt a férje, vagyis a tisztességes, jámbor csellóművész (Szabó Győző), valamint mélyen vallásos ír ápolónője (Gubás Gabi) – aki már hét férjet elfogyasztott – siratja.

Aztán feltűnik a színen Mr. és Mrs. McLeavy problémás, lázadó huszonéves fia (Hevesi László) és egy fiatal temetkezési vállalkozó (Jaskó Bálint), valamint a furfangos nyomozó (Zayzon Zsolt) is, aki az álcázás nagymestere.

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a két fiatal bankot rabolt, a pénzt pedig a halott asszony koporsójában szeretnék elrejteni... Szóval kiveszik a testet a koporsóból, tetemes mennyiségű helyet nyerve. Később megtudjuk, hogy a kedvességet sugárzó ápolónő sem az, akinek látszik. 

A nyomozó, aki a vízművektől érkezett

Az egész darab Mr. McLeavy nappalijában játszódik, a díszlet kidolgozott, részletes és igen meghitt. Mindennek van szerepe, beleértve a szekrényt és a kandallón üldögélő plüssmacskát is. A jelmezek pedig kiválóan visszaadják a kor hangulatát. 

Szabó Győző remekül alakítja a mit sem sejtő, jámbor lelket, Hevesi László pedig mindent megtesz, hogy csirkefogóként szövegével és mozdulataival mosolyt csaljon a néző arcára. Mégis, talán a Zayzon Zsolt által alakított nyomozó karaktere a legviccesebb, aki egész végig azt próbálja elhitetni, hogy a vízművektől érkezett, majd Sherlock Holmes módjára igyekszik rájönni, hogy kik rabolták ki a bankot, és hogy mégis hová tették a pénzt. 

És bár a színdarab tényleg tele van fekete humorral, elmondható, hogy társadalmi problémákra is igyekszik felhívni a figyelmet. Jó példa erre, amikor az ápolónő kijelenti, hogy a brit rendőrséget régen tisztességes emberek vezették, mire a nyomozó azt mondja: ezt a hibát már orvosolták. Úgy tűnik, ez a mondat a világ más országaiban is megállja helyét.

Összességében szórakoztató darabot láthatunk, de tényleg csak annak ajánlatos megnéznie a Szajrét, aki bírja ezt a fajta humort. Bár az előadás végére az is könnyen besokallhat, és foghatja a fejét, aki egyébként bírja az agyzsibbasztó poénokat. A szöveget Speier Dávid fordította magyarra, az előadás díszletét Bagossy Levente, jelmezeit Bujdosó Nóra tervezte.

(Borítókép: Thália Színház - Szajré. Fotó: Kallai Tóth Anett)