Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKülönleges módon tisztelegtek az Oscar-díjas magyar rendező előtt
További Kultúr cikkek
- Nehéztüzérséget is bevetnek az idei előszilveszteri műsorban
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
Az osztrák színész és a magyar rendező kapcsolata egészen a nyolcvanas évek elejéig nyúlik vissza. A Klaus Mann regénye alapján készült Oscar-díjas filmben, az 1981-es Mephistóban dolgozott együtt először Klaus Maria Brandauer és Szabó István. A színésznek ez a szerep hozta meg a széles körű, nemzetközi sikert.
További három filmben dolgozott együtt a két művész,
úgy mint az 1985-ös Redl ezredes, az 1988-as Hanussen, majd közel három évtizeddel később a 2020-as Zárójelentés.
Utóbbit vetítették le Szabó István jelenlétében Bécsben, a Collegium Hungaricumban. A filmben Brandauer egy nyugdíjazott orvosprofesszort alakít, akiben még ott buzog a tettvágy, ezért visszatér szülőfalujába, és körzeti orvosként kezd el dolgozni. Régi szerelmek és barátságok emlékei élednek fel az idős doktorban, de a film a politikai csatározásoktól sem mentes.
Noha Brandauert is meghívták a díszvetítésre, a színész betegség miatt nem tudott jelen lenni. Üzenetben köszönt be a jelenlévőknek, köztük barátjának, Szabó Istvánnak.
Időről időre megkérdezik tőlem interjúkban, hogy büszke vagyok-e valamire az életemben. Erre mindig egy kicsit nehezen tudok válaszolni, de igazából nagyon örülök, hogy őszintén tudok felelni rá: Van három film, amit Szabó István barátommal közösen készítettünk (...) Ez a kijelentés azonban már nem egészen állja meg a helyét, mert készítettünk egy negyedik filmet is közösen, amire ugyanolyan büszke vagyok, mint az első háromra. Kissé meglepő volt majdnem öt évvel ezelőtt, és egyben ajándék is, hogy majdnem három évtized után újra együtt forgathattunk. De csodálatosan működött: Egyszerűen ott folytattuk, ahol abbahagytuk
– idézi a színészt a hozzánk eljuttatott közlemény. Levelében később úgy folytatta:
Nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról, beleértve a nagy budapesti premiert is 2020 februárjában. Hogy mi történt utána, azt mindannyian tudjuk. Jött a nagy lezárás, amelynek eleinte ez a csodálatos film is áldozatul esett. És ha ma éppen abból az okból kifolyólag nem lehetek Önökkel, ami a lezáráshoz vezetett, akkor ezt egyszerűen jó ómennek tekintem. Mert még mindig vannak terveink a filmmel kapcsolatban, nevezetesen a film német szinkronizálása és német nyelvű mozibemutatója. Ma Önök is meggyőződhetnek arról, hogy a film mindenképpen érdemes rá.
Önéletrajzi ihletés
A filmvetítést egy különleges beszélgetés követte Szabó Istvánnal, amelynek moderátora Mercedes Echerer, híres osztrák színésznő volt. A rendező itt elmondta: szerinte a film különlegessége abban rejlik, hogy ez az egyetlen műfaj, ahol az emberek arcán közvetlenül megfigyelhetjük az érzelmeket, és azonosulni is tudunk velük.
Bevallása szerint a Zárójelentés című filmben önéletrajzi ihletésű munka is volt, generációjának problémáit, történelmi tapasztalatait azonban nem vallhatja egyedül magáénak. Magyarországon nincs olyan család a korosztályában, amelyet ne érintett volna a második világháború, az ötvenes évek elejének kemény kommunista diktatúrája, vagy 1956.
A rendezvényen számos ismert művész és politikus is részt vet.
Többek közt jelen volt Alexander Nikolai, Bécs második kerületének, Leopoldstadtnak a polgármestere, Andreas Karlaganis, a Burgtheater művészeti igazgató-helyettese, Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete, Robert Menasse osztrák író, vagy Rudi Roth, Magyarország stájerországi tiszteletbeli konzulja.
(Borítókép: Szabó István és Mercedes Echerer. Fotó: Collegium Hungaricum)