Elvesztek az izraeli szállítmány papírjai, anélkül pedig nem lehetett átvenni

Kalandos körülmények között, nagyon rövid idő alatt készült el az a kiállítás, amely a meghiúsult Jeruzsálemi Biennálé tájképeit fogadta be, kiegészülve magyar művészek alkotásaival.

mivel kevesebb gép indul, kisebb kapacitással, ráadásul útközben a szállítmány papírjai is elkeveredtek, Izraelből repült ide Rami Ozeri, a biennálé alapító igazgatója, hogy a műtárgyakat „ki tudják váltani”.

Miután Magyarország elvállalta, hogy befogad egy kiállítást a harmincötből, a képeknek, műalkotásoknak kiállítóhelyet is kellett találni, de nem volt kérdés egyik támogató, befogadó intézmény részéről sem, hogy a szolidaritási tárlat sikeréért mindent megtesznek.

Lehetetlen vállalkozás

A kiállításnak végül a Néprajzi Múzeumban találtak megfelelő helyet.

Rettenetes helyzetben érkezett a megkeresés a kiállítás megvalósítására, egyértelmű volt, hogy ezt a gesztust meg kell tennünk

– mondta Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója a kiállítás sajtóbemutatóján, hiszen az intézménytől nem idegen kortárs kiállítás befogadása.

Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke szerint egyfajta kulturális háló jön létre azáltal, hogy a biennálé projektjeinek egy-egy részét hét nagyvárosban mutatják be:

• Budapest mellett New Yorkban, Londonban, Rómában, Torinóban, Los Angelesben és Buenos Airesben.

A kiállítást az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete szervezte, igazgatója, Csáji László Koppány a sajtóbejáráson felidézte, hogy november elején, a felkérés megérkezésekor szinte lehetetlennek tűnt egy ilyen súlyú nemzetközi tárlat létrehozása, de végül minden a helyére került.

Férfi és nő házassága

Izraelben a tájhoz különleges kapcsolat fűzi az embereket: Rami Ozeri úgy magyarázta ezt el nekem, hogy az izraeli ember úgy viszonyul a földhöz, amilyen a férfi és a nő kapcsolata a házasságban

– mesélte iski Kocsis Tibor Munkácsy-díjas festőművész, a kiállítás rendezője és egyik magyar kurátora. Ezzel a hasonlattal ő is tudott azonosulni, hiszen a saját művészetében és a magyar képzőművészeti hagyományokban is kiemelt helyet foglal el a táj, az utóbbi száz évben inkább úgy, mint inspirációs forrás. 

A budapesti kiállítást mindenképpen úgy szerették volna megrendezni, hogy a magyar alkotások reflektáljanak az izraeli művekre, ami iski Kocsis szerint azért sem volt nehéz, mert az izraeli művek gyakorlatilag „kelet-európai” tájképek, nem utolsósorban az Izraelbe kivándorló első vagy második generációs orosz zsidó művészeknek köszönhetően.

És valóban, a kiállításon öt tematikus csoportban látható képek színei, ecsetkezelése, érzelmi töltete, intimitása vagy éppen társadalmi-ökológiai mondanivalója meglepően hasonló. Ahogy Turi Attila fogalmazott:

A tematikus csoportokban bemutatkozó alkotások egymásra reflektálva hoznak létre átfogó, kortárs művészeti tájképet.

Húsz izraeli művész mellett tizennyolc magyar – köztük fiatalok és több Kossuth-díjas – alkotó szerepel, mindegyikőjük azonnal igent mondott a felkérésre. Iski Kocsis Tibor mellett a kiállítás kurátorai Nehemja Boáz, Ofer Kahana, Victor Rjabkin és Rót Avi.

Nyugalom és empátia

Egyik-másik magyar mű különösen aktuális. Imre Mariann Mulandóság rögzítése, Karácsony című alkotása alumíniumból készült fenyőcsonkokat ábrázol, és ahogy a még az ünnep színeit idéző, de már lecsupaszított, ezüstszínű karácsonyfacsontvázakat nézzük, nemcsak a saját ünnepünk utóélete, hanem a háború kegyetlensége is eszünkbe juthat. Gyenis Tibor képei szintén az ökológiai összefüggéseket idézik, de Bukta Imre festményén is láthatunk a tájhoz való viszonyunkra és az abban lévő felelősségünkre való utalást.

A közös kiállítás festményei, grafikái, fotói és szobrai megerősítik – olvasható a kiállítás leírásában –, hogy a különböző vallásokhoz és generációkhoz tartozó eszmék, reflexiók és vélemények a szimbiózis vágyának koncepciójával egységes egésszé állnak össze, aminek üzenete:

A sajtótájékoztatón online jelentkezett be Olaszországból Vera Pilpoul kurátor, aki az olaszországi Casale Monferrato kisvárosban megvalósuló, Maszk mögött című kiállítást szervezte. A befogadott tárlaton, amelynek tematikáját az Eszter könyve adta, izraeli és olasz művészek mutatkoztak be, és a kortárs művek mellett látható volt egy ősi Eszter-tekercs is.

A Suttogó föld – A táj alternatívái a magyar és izraeli kortárs képzőművészetben című kiállítás 2024. január 7-ig hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban.

(Borítókép: iski Kocsis Tibor kurátor Fehér László Tócsa és Ázbej Kristóf Kettesben című alkotása előtt 2023. december 6-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)