Ez a három fiatal most nagyon boldog, főleg, hogy négyen vannak

Az idei Esterházy Art Award választott pályázói, akik hazavihették az ötezer eurós díjat:

• Horváth Gideon,
• Trapp Dominika,
• Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin.

Korunk képzőművészei között gyakori téma a sérülékenység és a sebezhetőség. Ötleteik sokszor nosztalgikusak, miközben gyakran szakítanak a megszokott normákkal, formákkal és anyaghasználattal. Ezt a gondolatiságot járta körül Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész a Ludwig Múzeum dísztermében. Zsűritársaival közösen mesélt a 2023-as Esterházy Art Awardról, a kortárs képzőművészet világáról, jelentőségéről.

hiszen már ez is jelentős eredmény: közös, nagy kiállításon tárják a világ elé a kiválasztott művészek alkotásait. A tárlatot, melynek kurátora Vitus Weh, az elmúlt évekhez hasonlóan a Ludwig Múzeumban rendezték meg, és 2024. március 3-ig megtekinthető.

Személyes művészet, társadalmi vonatkozás

Pista, a nagyapán 1963-ban született Magyarországon, útközben egy vonaton. Legnagyobb szenvedélye a futball és az alkohol volt. Egy kunyhóba elvonulva szobrokat faragott az alkohol mámorában […] Pista nagyon sok fájdalmat okozott nekem és a családomnak, ugyanakkor a faragott figuráinak köszönhetően jöttem rá arra, hogy művészként mit akarok megmutatni a világnak

– olvashatjuk Bede Kincső, az egyik jelölt vallomását a kiállítótérben. A Pista művészete című kiállítása műfajok keveréséből, tárgyak és fotók érdekes konstellációjából ad át egyszerre melengető és visszataszító érzéseket.

Az, hogy ez a vallomás ennyire személyes hangvételű, annak is köszönhető, amiről Ottrubay István, a díj alapítója a megnyitón beszélt:

A jelöltek közé beválogatott 18 pályamű közt akadnak egyaránt a társadalmi problémákra reagáló alkotások, installációk, valamint egyéni emlékekre, érzésekre válaszoló művek. Így nem kevésbé személyes Ember Sári Eltűnőben minden című kiállítása sem. Az ott olvasható, tőle idézett szövegben gyermeke iránt érzett hatalmas szeretete és végtelen félelme keveredik:

Gyerekem születése után a hatalmas öröm mellett azelőtt nem ismert félelmeket tapasztaltam meg. Mi van, ha meghalok? Valaki függ tőlem. Mi van, ha a gyerekem meghal? Én sem függök tőle kevésbé.

Ez az érzés kő, kerámia és textil képében, csendélet formájában elevenedik meg. Szintén a háromdimenziós megvalósítás vonalán mozog Horváth Gideon, aki a kiállítás megnyitóján, egy tárlatvezetésen arról mesélt, hogy noha sokan úgy vélik, hogy a viasz látszólag sérülékeny, valójában elképesztően erős anyag. Szobrai többféle anyag együttes felhasználásából születnek, úgymint viasz és porcelán, de használ acélt és bronzot is. Munkái középpontjában a sebezhetőség formatív tapasztalata áll.

Szintén a tér adta lehetőségekkel dolgozik festményei és háromdimenziós installációi vegyítésénél Bernáth Dániel, aki a természet körforgását szeretné megmutatni az embereknek. Ezzel szemben Kristóf Gábor egy teremmel arrébb az iparosodás melléktermékeit kihasználva a minőség-ellenőrzésen megbukott golflabdákat változtatja művészeti installációkká.

Geometrikus roma és paradox bársonykép

Rendhagyó megközelítés a QR-kódokkal alkotó Birkás Mona kiállítása vagy Pintér Gábor fókuszpontokon alapuló művészete. Vékony Dorottya fotóalapú installációja a női közösségekről is nagy hatást gyakorol a nézőre, akárcsak Trapp Dominika csapdákról szóló képei, amelyek a családon belüli erőszakról, az ismerős táj ellenünk fordulásáról mesélnek.

A festészeten, rajzon, grafikákon belül is számos formabontó megközelítést láthatunk. Ilyenek Gallov Péter kis méretű grafitrajzai, ahol vulkánok és kiskutyák váltják egymást, Süveges Rita lambériára installált paradox bársonyképei, Pap Gábor szabálytalan formájú, rémálomszerű festményei vagy Lőrincz Áron rendhagyó történelmi témájú képei. 

Az egymással „párbeszédet” folytató kiállításokra remek példa Tollas Erik kiselejtezett filmipari anyagokból készült totemi és Király Gábor festményeinek figurái, akik a vadság szigeteit keresik egy túlcivilizált és túlszabályozott világban.

mint Kis Róka Csaba esetében, aki a „festészet halálához köthető” formát, a négyzetet helyezi képei központjába. Szintén kísérleti megközelítés Oláh Norbi művészi világa, aki absztrakt identitást teremtett magának Ibron Halo néven:

Ibron Halo egy absztrakt személyiség, ha úgy tetszik, a geometrikus roma. Eszköze az ecset, ősi nyelveket énekel.

Idén noha 18 pályázatot választott be a zsűri, mégis 19 művész alkotásai jelentek meg. Ennek oka, hogy egy alkotópáros is bekerült a legjobbak közé Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin személyében. A tárlatvezetésen megtudtuk, hogy a két barátnő megosztja a munkát, egyikük a textilek szakértője, másikuk a háromdimenziós megvalósítás mestere. Installációjuk egy egész kert a mindennapi élet történeteit szemléltető elemekkel. Témáját egy Pete Seeger-dal ihlette,

Ez a számtalan kísérletező, újszerű vagy megújító formanyelv és gondolatiság a kortárs művészetet hivatott bemutatni, amit az Esterházy Art Award is igyekszik előtérbe helyezni. Próbálják megismertetni a közönséggel az aktuális trendeket, új ötleteket, a képzőművészet legfrissebb hajtásait. A kiállítás címe is erre utal: Breaking the Frame Making Future.

Az Esterházy Art nemzetközi zsűrije

A szabályok szerint legfeljebb huszonöt pályázatot válogathatnak be, amelyekből tárlat készül. Ezek közül kerül ki az a három, amelyet az Esterházy Privatstiftung egyenként ötezer euróval támogat. A független, nemzetközi, szakmai zsűri kétévente ítéli oda a díjakat, amit 45 év alatti magyar művészek kaphatnak meg. A zsűri idei tagjai:

• Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója,
• Ulrike Groos, a Kunstmuseum Stuttgart igazgatója,
• Barbara Horvath művészettörténész, a Kunst Haus Wien kurátora,
• Rieder Gábor, szabadúszó művészettörténész, kurátor, szerkesztő,
• Ottrubay István, a díj alapítója, az Esterházy Privatstiftung elnöke,
• Vitus Weh kurátor, az Esterházy Privatstiftung művészeti tanácsadója,
• valamint Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész, kurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár főmuzeológusa.

Ahogy arra Szegedy-Maszák Zsuzsanna is kitért a díjátadón, noha idén kevesebb jelöltet válogattak be, ebből adódóan egy-egy installáció nagyobb teret kap. Ahol egy térben több művész kiállítása is megjelenik, ott óhatatlanul „párbeszédek” alakulnak ki az alkotások közt, ezáltal akár teljesen egyedi érzetet is kelthetnek a nézőkben.

Rendhagyó év

A három kiosztott díjjal az ígéretes, kortárs művészeknek szeretnének további lehetőséget biztosítani, fenntartva az Esterházy család mecénástevékenységét. A korábban díjazott alkotók közül az elmúlt években két művésznek is lehetősége nyílt a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában kiállítani – Keresztes Zsófia 2017-es díjazott 2022-ben állíthatott ki Velencében, amíg Nemes Márton 2019-es díjazott 2024-ben mutathatja meg magát a Biennálén. 

Laudációjukban a zsűritagok

• Horváth Gideon műveinél az igazságosabb jövő reményével egymásnak feszülő jelenről és múltról beszéltek, a sebezhetőség és a játékosság megjelenítését méltatták.
• Trapp Dominika munkáit a magyar látomásos tájfestészet egyik legkiválóbb példájaként aposztrofálták,
• Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin installációját nosztalgikus, szürreális menedékként írták le – különleges világ, amely történetek otthona, egyfajta „Lilliput”. 

A díjátadón szinte minden elhangzott magyarul és németül is. Az este folyamán Bősze Ádám konferált és beszélgetett a zsűritagokkal, valamint Fabényi Julia, a múzeum igazgatója mondott köszöntőt. A ceremóniát a Bartók Béla Konzervatórium ütőhangszeres együttese nyitotta és zárta performance-ával – kezdésnek egy John Cage-zeneművet, befejezésnek ghánai dobzenét hallhatott a közönség.

A tárlatot megtekintők dönthetnek arról, hogy szerintük melyik installáció lett a legjobb. Erre a tárlat ideje alatt, 2023. december 15. és 2024. március 3. közt a helyszínen személyesen van lehetőség.

(Borítókép: Ludwig Múzeum)