A hajadonok mindig vágyakoznak: hol egy férfi, hol az elszakadás iránt

Eklektikus, magával ragadó darabot láthattunk a Nemzeti Táncszínházban. 2023. december 15-én bemutatták a Hajadonok című előadást, amelynek a főszereplője négy fiatal lány. És ezek a lányok valamit nagyon szerettek volna üzenni:

Néha egyszerre voltak jelen, néha váltották egymást. Néha átadták egymásnak a „stafétát” – zenével, énekkel, tánccal, mozdulatokkal. Néha ösztönözték, néha uralták egymást. Néha közeledtek és néha távolodtak. Egy dolog állandó volt: mindig vágyakoztak, akár a kapcsolódás, egy férfi, akár az elszakadás, a függetlenedés iránt. Úgy változtak, mint a holdfázisok vagy az évszakok.

Mindenki máshonnan merít

A lányok mind más-más művészeti területről – tánc, népzene, dzsessz, valamint prózai előadás – érkeztek, és mindenki a saját származását, saját művészetét jelenítette meg a színpadon. Izabella Caussanel a francia sanzonok, Orbay Lilla pedig a dzsessz világát hozta el. Kovács Anita a szlovákiai magyarságából, a magyar néptánc alapjaiból, Vrencsán Anita a gyimesi gyökereiből merített. 

Ezek alapján elmondható, hogy ez a Duna Táncműhely eddigi legerősebben multidiszciplináris előadása, ami azért is különleges, mert a lányok

Láthattunk megejtő táncot, és hallhattuk gyönyörű éneket, valamint prózai monológot. Előkerültek a hangszerek: az ütőgardon és a zongora is. Egyik pillanatban a népdalé és a népzenéé volt a főszerep, a másikban már dzsesszes dallamok ütötték meg fülünket. Mindegyik lány azt csinálta, amiben a legjobb, legyen az ének, zene, tánc vagy próza. 

A nő és a természet szoros kapcsolata

Juhász Zsolt rendező-koreográfus már a 2021-es A tizedik menyasszony című előadásában is erőteljesen támaszkodott a magyar – és több más nép – autentikus néptáncában uralkodó női táncformák, a koreográfiáknak a férfitánchoz képest alárendelt szerepük megjelenítésére. A koreográfus ezt az utat folytatta a Hajadonok című új produkciójában – ám ez esetben a női princípium áll az előadás középpontjában. Az előadók száma utal az évszakok és égtájak számára, ezen keresztül a nő és a természet szoros kapcsolatára. 

Juhász Zsolt az előadás végén lapunknak úgy nyilatkozott: 

A Hajadonokban a vágy van a középpontban, ami többféle lehet. Vágyakozás egy társ iránt, vagy a szabadság iránt, esetleg az egzisztencia iránt. Hiszen mind arra vágyunk, hogy beteljesüljön az életünk. Itt négy nő különböző találkozásait láthatjuk, ez a kiindulópont. Aztán elkezd közeledni az a bizonyos kor, és megijedünk, aggódni kezdünk, hogy eljárt felettünk az idő. 

Juhász Zsolt az előadásait mindig igyekszik széles asszociációs lehetőséggel megalkotni, hogy a darab végére a néző össze tudjon rakni valamit a látottakból, a végeredmény pedig mindenkinél más lehet. A Hajadonoknak ugyan van egy linearitása, a cselekmény nem annyira konkrét, mint például egy ballada esetében.

A koreográfus-rendezőnek régi álma volt, hogy kilépjen a komfortzónájából, és egyszerre dolgozzon énekesekkel és táncosokkal, esetleg színészekkel is, hiszen korábban többnyire csak nonverbális előadást koreografált. Eredetileg az Ephemere együttes női tagjaival – Izabellával és Lillával – kezdtek el közösen tervezni, és alig két nap alatt meg is született az alapötlet. 

A  darabot legközelebb 2024. január 25-én tűzik műsorra a Nemzeti Táncszínházban.

(Borítókép: Dusa Gábor)