Utoljára láthatók az egyik legnagyobb hazai festő alkotásai
További Kultúr cikkek
A balatonfüredi Vaszary Galéria Maurer Dóra korai grafikai munkáiból, konceptuális fotóműveiből, filmjeiből és festményeiből mutat be sokrétű válogatást A struktúra tematizálása címmel. A tárlat tematikus fókuszát a művész életművének úgynevezett hommage művei adják, a Vaszary-villa 12 kamaratermének bejárása során ezek köré rendezve tárulkozik fel a művész több mint hat évtizedes alkotói tevékenységének technikai és mediális sokszínűsége.
A művész nemzetközi hírneve a londoni Tate Modernben megrendezett, 2019-es retrospektív kiállítással jutott el eddigi csúcsára.
Maurer Dóra a fény és a színek megfigyelője. Műveit sajátos érzékenység jellemzi, művészete maga a végtelen szabadság, amely a világegyetem rendjéből táplálkozik. Alkotásai a pillanatnyi felszabadító megértést nyújtják nekünk
– mondta a kiállítás megnyitóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, aki hangsúlyozta: Maurer Dóra több mint ötven éve meghatározó alakja a hazai képzőművészetnek, generációk tekintik mesterüknek, ő állított ki elsőként a magyar művészek közül a londoni Tate Modernben.
Az idő láthatatlan
A magyar művészettörténet-írás Maurert az életmű korai időszakában (1963–1969) készült mimetikus jellegű, saját maga által „pszichorealizmusnak” nevezett rézkarcai, majd az idővel egyre több absztrakt motívummal is gyarapodó (Pompeji-sorozat) és technikailag újszerű megközelítéseiről ismert (Az este képei), szubjektív benyomásokat rögzítő grafikái miatt méltán sorolja Kondor Béla, Major János és Lakner László mellett a magyar grafika megújítóinak nagyjai közé, olvasható a Vaszary Galéria honlapján.
Az 1970-es években a mimetikus jellegtől való lassú eltávolodás mellett olyan, az egész életművet alapjaiban meghatározó problémafelvetések kerültek előtérbe a művészetében, mint a nyomhagyás elvi és gyakorlati kérdése. 1972-től a grafikai nyomólemezről mint a művész beavatkozásainak nyomát rögzítő felületről
a fotóra mint médiumra helyeződött a figyelme.
Életművének egyik legfontosabb alaptéziseként a fotó nemcsak a szekvenciális mozgásfázisok rögzítését, hanem a kép mint történés jelenségének a vizsgálatát is lehetővé tette. Az életmű alakulása szempontjából ugyanis kulcsfontosságú az a felismerés, hogy minden időben létezik, az idő azonban relatív és láthatatlan – Maurer pedig paradox módon mintha ezt az eredendően láthatatlan és viszonylagos entitást kísérelné meg újra és újra képként rögzíteni.
Raffaellótól Caspar David Friedrichig
Maurer Dóra alkotói gyakorlatának a ’80-as évektől alap- és központi motívumává vált a rendszerábráinak felnagyított részleteivel operáló és az eltolódást mint jelenséget tematizáló kváziképekként jelölt műcsoport. A sorozat darabjai nem képek, hanem kváziképek: a szemmel befoghatatlan, vizuálisan leképezhetetlen egész folyamatos mozgásban lévő részletei. A ’90-es évek kváziképeinek tanulságait összegzik, és azokat folytatják a korábbi alkotásoknál játékosabb és kötetlenebben komponált Quod libet-sor darabjai, valamint a 2000-es évektől készülő overlapping műcsoport festményei.
Művei olykor nem vizuális előképekre, hanem inkább hangokra és hangzatokra utalnak.
Ennek példái az olyan alkotások, mint a Biciniák, Triciniák és a Quadriciniák. Mindegyik mű zenei tapasztalathoz kapcsolódik. Az életmű újabb sorozatain, az IXEK, a Stages darabjain az egymással érintkező, egymásba hatoló, mozogni, táncolni látszó formák és színhártyák sokrétű művészettörténeti referenciákat idéznek meg Raffaellótól Caspar David Friedrichig, mindemellett gyakran keltenek tárgyias képzeteket.
A kiállítás, amely a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében valósult meg, 2024. január 7-én Zsikla Mónika kurátori tárlatvezetésével zárul.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
