Koppány földjén ilyet még soha nem csináltak

Sokan úgy tartják, hogy – némi képzavarral élve – mély árok tátong a magyar színházi életben is. A szemben álló felek meggyőzhetetlenek, senki sem enged, nincs kiút, és hidak sem épülnek a túlpartra.

Kell hozzá egy Országos Színházi Találkozó, amely korábban amúgy éppen az acsarkodás miatt halt meg, tűnt el, vérzett ki. Most azonban felcsillant a remény.

Párbeszéd folytatásának színtere

Az Örkény István Színház ugyanis közleményben adott hangot örömének. A társulat levelet írt a Kaposvári Országos Színházi Találkozó szervezőinek (a kérdések lentebb olvashatók), és olyan választ kaptak, amely megnyugtató lehet más teátrumok számára is. A közleményben ez olvasható:

Ezt olyan párbeszéd egyik lépésének tekintjük, amely elvezethet egy erős szakmai garanciákkal megtámasztott, hosszú távú színházitalálkozó-sorozat hagyományának kialakulásához. Pozitív fejleménynek érezzük, hogy a kaposvári szervezők felülvizsgálták eredeti javaslataikat, és jelentős lépést tettek a korábban kirekesztett kritikusok, legfőképpen a függetlenek felé. Ezért társulatunk úgy döntött, hogy egy nagyszínpadi és egy stúdióelőadásunkat nevezzük a szemlére, amelyet természetesen a párbeszéd folytatása színterének is tekintünk.

Több fontos kérdés

A kaposvári Csiky Gergely Színház 2024. június 10. és június 16. között rendezi meg az Országos Színházi Találkozót (OSZT). Az Örkény István Színház Társulata örömét fejezte ki, hiszen a találkozó több év szünet után újraindul, a fővárosi társulat azonban az elmúlt évek nehézségekkel és konfliktusokkal terhes időszaka után indokoltnak tartotta, hogy a találkozás mindenki számára világos előkészületi folyamat után és feltételek között jöjjön létre. Ezért a szervezőknek elküldték kérdéseiket, nyilvánosan. 

1. Kinek a megbízásából és milyen forrásból szervezik az Országos Színházi Találkozót?
2. A „nagy múlthoz méltó, de bizonyos részleteiben megújuló” találkozó koncepciójának kialakításában mely szakmai szervezetek vettek részt, és milyen fórumokon zajlott ennek megvitatása, kialakítása? Hol ismerheti meg azt a folyamatot a közvélemény?
3. Miért korlátozódik a szemlén való megmutatkozás lehetősége az „állandó játszóhellyel rendelkező kőszínházi társulatokra”, hiszen így kimaradnak a független színházi társulatok, akik a magyarországi színházkultúra elidegeníthetetlen alkotótársai, és a korábbi találkozókon azonos eséllyel jelentkezhettek?
4. Kik, mely szakmai szervezetek jelölték a 2024. évi országos színházi találkozó válogatóit?
5. A korábbi évek gyakorlatával szemben miért szűkül a válogatók lehetősége a színházak által javasolt produkciók megtekintésére?

Az Örkény István Színház társulatának közleményére a Csiky Gergely Színház igazgatója, Fülöp Péter személyesen válaszolt. Megfogalmazása szerint a kaposvári Csiky Gergely Színház örömmel vállalkozik a találkozó megrendezésére, és a teljes színházi szakma vendégül látására. Azt is kimondja, hogy

megnyugtató, hogy ebben partnerünk lesz, és hozzájárul a szervezés költségeihez Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, de számítunk forrásra a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól, illetve szponzoroktól is. 

Fülöp Péter a válogatókat személyesen maga – Mészáros Tibor művészeti igazgatóval egyetértésben – kérte fel, akiknek személye vitán felül állva garancia a magas nívóra. A válogatók, ahogy azt az Index elsőként közölte, Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója, Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója, Németh Ákos drámaíró és Zalán Tibor költő lesznek.

A válogatók munkája 2024. április 5-ig tart, utána tíz nagyszínpadi és tíz kamaraszínházi előadás meghívására tesznek javaslatot. A válogatók ajánlását követően a Csiky Gergely Színház művészeti tanácsa dönt arról, melyik lesz az a hét-hét előadás, amelyet ténylegesen meghívnak. A végleges program kihirdetésének határideje 2024. április 15. 

Mi is változott az eredeti elképzeléshez képest?

A szervezők a színházaktól kértek ajánlást, mert bíznak abban, hogy mindenki olyan előadással nevez, amely reprezentálja azt a legmagasabb színvonalat, amellyel méltón képviselheti magát és társulatát egy országos találkozó válogatóján. Ebből a mindenkiből azonban kimaradtak a független színházak, és az Örkény István Színház társulata azt érzékeltette, hogy nélkülük a seregszemle nem igazán teljes.

Ami a fővárosi színházat végül megnyugtatta, az az, amit Fülöp Péter válaszában olvashatunk:

„Egyetértünk abban is, hogy a független színházi társulatok a hazai színházkultúra szerves részei. Nem szándékunk őket kihagyni, ahogyan a mindenkinek – így Önöknek – kiküldött felhívásmódosításban már jeleztük, az első körös jelentkezések beérkezését követően szerettük volna megszólítani a független színházakat, és mellettük a tánc- és cirkuszművészet képviselőit is.

Másokkal is folytattunk beszélgetést a független színházak jelenlétével kapcsolatban, s elfogadták azon álláspontunkat, hogy itt, Kaposváron kőszínházak legyenek a »versenyprogram« résztvevői. Mivel nemcsak nekünk címzett, hanem nyilvánosan közzétett levelükre válaszolunk, megragadjuk az alkalmat, hogy e helyütt jelezzük a széles nyilvánosság számára is, hogy eredeti elképzelésünket megváltoztatva a Színházi Kritikusok Céhe közreműködését fogjuk kérni, válasszanak ki egy nagyszínpadi és egy kamaraszínházi független előadásokat, amelyek a szemle programjának részei lesznek.

A kaposvári színigazgató azt is fontos gondolatnak tartja, hogy a találkozó programjában résztvevő előadások társulatai mellett minél szélesebb körben képviselhessék magukat más színházak is.

Így jutottak arra, hogy a nevező, de a végső programba be nem kerülő színházak társulatából hívnak majd résztvevőket a zsűribe. Az ő kiválasztásukban az adott színház segítségét fogják kérni, amelyről a beérkezett nevezések és a program kialakulása után tudnak egyeztetni.

Az Örkény István Színház társulata most úgy látja, hogy ezen a téren továbbra is számos teendő van, a találkozót előkészítő folyamatban ugyanis nem vehetett részt egyforma súllyal a magyar színházi szakma valamennyi meghatározó, legitim résztvevője:

Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ezek a lépések a későbbiekben ne rendkívüli gesztusként őrződjenek meg az emlékezetünkben, hanem a szervezési alapelvek közé beépülve szolgálják a sokszínű magyar színházkultúra egymásra figyelő, konszenzusos alapokon nyugvó, jövőorientált fejlesztését – függetlenül attól, hogy éppen melyik város vállalja a megrendezés áldozatos feladatát.

Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság nemrégiben megválasztott alelnöke az Indexnek azt mondta: támogatja a Kaposvári Országos Színházi Találkozó megrendezését. Szerinte szüksége van egy ilyen találkozóra a magyar színházi szakmának. A Magyar Színházi Társaság elnökét, Keszég Lászlót is elértük, ő azonban egyéb elfoglaltságaira hivatkozva nem adott interjút, és csupán annyit közölt, hogy támogatja a színházi találkozó megszervezését. 

(Borítókép: Egyed Brigitta és Pintér Áron az első magyar újcirkusztársulat, a Recirquel A Meztelen Bohóc című előadásán, a XIV. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) gálaműsorán, a Pécsi Nemzeti Színházban 2014. június 14-én. Fotó: Sóki Tamás / MTI)