A világtól elszigetelt villából akarta megszöktetni a nagymama korú nőt

Egy szerelmi vallomás története intim, bensőséges világ, ahol az értelem sokszor alulmarad az előtörő érzelmekkel szemben. Amikor ilyen témáról készül film, mind a helyszín, mind a forgatás hangulata képes kell legyen feleleveníteni azt a pillanatot, amikor két ember megnyílik egymásnak és önmagának.

Kevés jobb helyszín lehet erre, mint egy városi forgatagtól elszigetelt villa. Az Index stábja ellátogatott a ráckeresztúri Pázmándy-Brauch-kastélyhoz, ahol jelenleg különleges munka zajlik. Finom gyertyafénytől megfestett antik bútorok között fedte fel emlékeit és érzéseit egymás előtt Udvaros Dorottya és Blaskó Péter, pontosabban az általuk alakított karakterek, Estella és Berlioz, ahogy épp az Ők tudják, mi a szerelem című színdarab filmes adaptációján dolgoztak.

Kilencnapnyi szenvedély

A korhű díszletben igyekszik rekordidő alatt létrehozni egy nagy volumenű alkotást Lajos Tamás producer és Rátóti Zoltán rendező vezetésével a több tucat szakemberből összeállított stáb. Rátóti Zoltán az, aki a film alapjául szolgáló színdarabot is rendezte a Nemzeti Színházban, amely hatalmas sikert aratott,

A rendező szerint számtalan lehetőség van egy színdarab filmes adaptálásában, amit igyekeznek is kihasználni. Az Indexnek arról beszélt, hogy noha változtattak némileg a színpadi szövegkönyvön és formátumon, ezt elsősorban azért tették, hogy a filmes közeg által kínált opciókkal maradéktalanul tudjanak élni.

Igyekeztünk kihasználni annak a lehetőségét, hogy sokkal dimenzionáltabban és színesebben tudják a film, illetve a tévé eszközei megmutatni mindazt, ami a színházban történik. Hozzányúltunk Tréfás Lucával a dramaturgiához, hogy mit mutatunk meg és láttatunk ahhoz képest, amiről esetleg csak beszélnek a történetben

– nyilatkozta Rátóti Zoltán.

Az aktív forgatási időszak mindössze kilenc nap, amelynek során igyekeznek minden 24 órában 9-14 perc használható anyagot felvenni. Mi a hetedik napon találkoztunk a stábbal. Rátóti Zoltán elmondta, hogy bár kimerítő ez a hajtás, meg lehet csinálni, és bízik benne, hogy a végeredmény beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Noha azt még nem tudni, hogy a film lehetséges sikere a jövőben újabb színdarab-adaptációkhoz vezet-e, Rátóti Zoltán tudna üdvözölni egy efféle kezdeményezést. A mostani projekt is úgy indult, hogy a rendező arra keresett lehetőséget, miként készülhetne televíziós felvétel a darabról, ebből született végül a film ötlete.

Bár magára színházi rendezőként tekint, amennyiben megkeresnék egy újabb filmes projekttel, megtiszteltetésnek venné. Továbbá úgy véli, az efféle produkcióknak köszönhetően lehetséges, hogy

Ez a film – ahogy arról az eseményt nyitó sajtótájékoztatón Lajos Tamás producer is beszélt – ötven-ötven százalékban valósul meg a Nemzeti Filmintézet és az MTVA együttműködéséből. Ez az első ilyen jellegű kooperáció, amely akár új utakat is nyithat a jövőben.

Méltósággal megöregedni

A darab főszereplője, Udvaros Dorottya a próbát megelőző sajtóeseményen arról beszélt, hogy a színház egyik különlegessége, amikor egy este alatt végigélhet az ember egy egész történetet. Ezzel szemben a forgatás töredezett munkafolyamat, ahol a kamera beférkőzik a gondolatok mögé, és ahelyett, hogy azzal kelljen foglalkoznia, hogy a színházterem különböző pontjain egyaránt megkapják a nézők az élményt, egyedül arra kell fókuszálnia, hogy átélje a pillanatot, és mélyen átérezzen minden mondatot.

Lapunk kérdésére így válaszolt a színésznő:

Óriási különbség, hogy van egy kamera, amely körbejár minket. A színházban egy irányba játszunk. Az a cselekvéseink fókusza. Minden hangsúly arrafelé van. Itt viszont ha csak félprofilból látszódom, a kamera akkor is látja az érzéseimet és gondolataimat. [...] Nagyon mély átélésre ad lehetőséget. Szinte csak Blaskó Péter személyét érzékelem ilyenkor, hiába van körülöttem a stáb. Annyira közel lehetünk egymáshoz, annyira halkak lehetünk, bensőséges lehet akár minden szemöldökmozdulat is. A filmezés és a színpadi létezés között mindig is nagyon nagy különbség volt. Érdekes lesz, amikor visszamegyünk a színházba – mert, ugye, ezt játszani fogjuk továbbra is –, hogy ezekből a nagyon intim pillanatokból biztosan meg fogunk őrizni néhányat, amely be fog mosódni az előadásunkba is.

Az Ők tudják, mi a szerelem című darabot Sinkovits Imre és Tolnay Klári is játszotta korábban, sőt Hubay Miklós kifejezetten Tolnay Klárinak írta Ádám Ottó rendező kérésére. A régebbi előadásról felvételek is készültek, de Udvaros Dorottya hasonló helyzetben igyekszik elkerülni, hogy megnézzen korábbi megvalósításokat, mert nem szeretné, hogy azok bekússzanak érzései és gondolatai közé. Tolnay Klárit nagy hatású színésznőként írta le, és biztos benne, hogy a róla készült felvétel valamilyen formában hatással lett volna rá.

Ami nekem nagyon fontos a történetben és a figurában, hogy milyen méltóság és derű van ebben a nőben. Méltósággal öregedett, derűvel vett minden akadályt, ami az életben elé került, és egyszer csak egy ilyen emberrel szembejön Berlioz. Egy híres zeneszerző, egy szenvedélyes művészember, aki szerelmében is mélyen szenvedélyes. Ez a nagyon zárt, vidéki városban élő nagymama egyszer csak találkozik egy ilyen érzéssel, és mindazt, ami szunnyad benne – szépség, fiatalság, életvidámság –, ami el volt süllyesztve, az felszínre kerül

– mondta szerepéről Udvaros Dorottya. Hozzátette:

Ma azzal foglalkozunk, hogy mindenki minden pillanatban megvalósítsa önmagát, ez a nő pedig mélyebb rétegekbe jut el az élete során. Egy nagyon egyszerű életet élő anya, feleség, nagymama, mégis az az érzésem, amikor végignézem ezt a történetet, hogy ez a nő valami csodálatosan teljes életet élt. Ha ma nézzük ezt a történetet, az nagyon érdekes lehet. Szerintem sok erőt adhat mind a fiatal nőknek, férfiaknak, mind az idősebbeknek.

Példaképek

Saját szerepéről a film másik főszereplője, Blaskó Péter elmondta, hogy a karakterét korábban megformáló Sinkovits Imre nagy színészi példaképe volt, akivel főiskolás korában lehetősége is adódott együtt játszani, Az ember tragédiájában. A párizsi színben Sinkovits Imre Danton, míg Blaskó Péter Saint-Just karakterét formálta meg. A mostani darab apropóján arról mesélt, hogy az Ők tudják, mi a szerelem korábbi változata még egy másik világnak szánt, klasszikusabb feldolgozás volt, az ő előadásuk azonban maibb, bátrabb és szenvedélyesebb.

A próbafolyamatot nagyon élvezte. Úgy fogalmazott:

Annyira természetes volt.

Blaskó Péter nevetve mesélte, számára a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy megtanulja „ezeket a borzasztó bonyolult szövegeket”. Időbe telik, mire valami az ember sajtjává válik, és játszani tud vele. Karakterét „őrült zenészként” írja le, aki be nem teljesedett, plátói szerelméért küzd, ráadásul ezeket a régi és mai érzéseket művészetében is felhasználja.

Bölcs asszony, aki azt mondja, hogy »nagymama létemre csak nem fognak megszöktetni, beültetni egy fogatba, és elvinni Szentpétervárra«

– említette kacagva Blaskó Péter.

Saját életét felidézve bevallja, fiatalabb korában néha nála is előjött az a fajta szenvedély, amit karaktere próbál tűzön-vízen átvinni, azonban ma már ez nem jellemző rá. Úgy véli, még ha a karakterének fellángolása nem is nevezhető mindennapinak, „a színdarab nem hazudik”, hisz van ilyen az életben, ami szerinte nagyon szép dolog.

Nem megvetni kell vagy lenézni, hanem örülni neki, ha az ember a közelébe kerül, vagy éppen vele történik

– vélekedik a színész.

Az Ők tudják, mi a szerelem filmes munkálatai lassan a végéhez közelednek, és míg képernyőre kerül, rendszeresen látható a Nemzeti Színházban. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)