Megrendítő dolgokra derülhet fény a belvárosban

A hollandiai Theater na de Dam kezdeményezésére néhány éve elindult egy európai program, amelynek célja, hogy a fiatalok első kézből ismerjék meg a holokauszt tragédiáját, és egy előadásban interpretálják a túlélők beszámolóit. Ez a Személyes Történelem Produkció, amelyhez budapesti alkotók (Kallós Viola rendező, Borbás Gergő produkciós vezető és Szilágyi Sára produkciós munkatárs) is csatlakoztak.

A kezdeményezésnek egy ifjúsági projekt része is van, amelynek keretében középiskolás fiatalok találkozhatnak és beszélgethetnek háborús túlélőkkel, ezek az interakciók pedig egy helyspecifikus színházi előadásban „köszönnek vissza”. A koncepció itthon a holokauszt nemzetközi emléknapjának részeként valósul meg.

A beszélgetéseket általában novemberben rögzítik, a próbafolyamatok januárig zajlanak, közben a diákok és a rendezők is párhuzamosan dolgoznak az anyagon, és ebből végül összeáll egy előadás. A produkciók mindig helyspecifikusak, hiszen a csapat oda szeretné elvinni a megemlékezést, ahol az események történtek, és amely helyszíneken egyébként nem lenne háborús megemlékezés – ezzel visszahelyezik a városba a történeteket. 

Központi szerep

2024-ben a régi cipész szakszervezet székházában, a Wesselényi utca 17. szám alatt lesz a helyszín. Nem egy tipikus színházi előadásra kell számítani, ahol a közönség leül, és egy irányba néz, hanem a nézők is mozogni fognak az épületben, miközben a diákok játszanak. 

A fiatalok a saját ruháikban vannak, nem viselnek kosztümöket. Azt próbáltuk megfejteni, hogy mit jelentenek ezek a történetek ma. Amikor a fiatalok beszélgetnek az idősekkel, akkor ezek a történetek kicsit az ő történeteikké is válnak, rájuk hagyományozódnak ezek az élmények. Ők feldolgozzák magukban, reflektálnak ezekre, aktualizálják a hallottakat, így adódik aztán később nekik is lehetőségük továbbadni a történeteket. Ez nem dokumentarista színház, nem narratív színház, de sokszor használjuk fel szóról szóra azokat a mondatokat, amelyeket az idősek fogalmaztak meg, és legalább ennyiszer a gyerekek reflexióját is viszonthalljuk

– fogalmazott az Indexnek Borbás Gergő, a projekt produkciós vezetője.

Idén a produkciót a „biztonság” címszóra húzták fel. Az ukrán, illetve az izraeli háború pusztítása, a pandémia nyomai, a rekordmagas infláció a tinédzsereket is érinti, ők is krízisként élik meg a történéseket. Borbás Gergő szerint nagyon fontos, hogy a fiatalok is reflektáljanak arra, mit is jelent napjainkban a biztonság, a biztonságos hely. 

A biztonság fogalma

De feltehetjük a kérdést, vajon mennyiben jelentette a második világháború idején a biztonságot az óvóhely vagy a szülők jelenléte?

Volt egy idős hölgy, aki azt mondta, hogy nem félt a háborúban, mert ott volt az anyukája, aki fogta a kezét. Neki ez jelentette a biztonságos helyet

– emlékezett vissza Borbás Gergő, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az előadás különösen nehezen átpolizálható, hiszen személyes emlékekkel dolgoznak, még akkor is, ha a történelemkönyvek mást írnak, mint amit az érintettek elmondanak.

A projekt nem csak a zsidókat szólítja meg, nagyon kíváncsiak vagyunk a nemzsidó történetekre is. Mindig kérjük az időseket, hogy ne az adatokat mondják. Sokszor hajlamosak belecsúszni abba, hogy történelemórát tartanak, de minket a személyes sztorik érdekelnek. A projekt elején egymás nagymamáit hívtuk fel, és kértük meg, hogy vegyenek részt a beszélgetésben, idén azonban kizárólag holokauszttúlélőkkel dolgozunk, mert a holokauszt 80. évfordulója van. Nagyon megrendítő azt hallani, amikor olyan történeteket mesélnek ez az idősek, amelyekről még soha ezelőtt nem beszéltek.

Ráadásul az izraeli háború miatt a fiatalok testközelből reflektálhatnak a helyzetre, az alkotóknak pedig nagyon érdekes, hogy mit is tudnak ezzel kezdeni, hogyan beszélgetnek a fiatalokkal napjaink kríziseiről.

Az előadást január 27-én, valamint január 28-án este hét órakor tekinthetik meg az érdeklődők.

(Borítókép: Mónus Márton / Személyes Történelem Produkció)