Szennyező szemét helyett képzőművészeti alkotás

A Kézimunka Akadémia a héten zajló Central European Fashion Week keretében rendezte meg a Mesterség és intelligencia 2.0 című kiállítást a Deák palotában található Fashion Street Galleryben. Amikor megérkeztünk a helyszínre, rögtön meg is pillantottuk a próbababákon a farmeralapú ruhadarabokat, rajtuk igényes hímzéssel. Akkor még nem tudtuk, hogy ezek mind a fenntarthatóság jegyében készültek. 

Farmerből sosem elég! Vagy mégis? 

A megnyitó esemény azért is volt érdekes, mert levetítettek egy kisfilmet, amelyből kiderült, hogyan is zajlik a munkafolyamat az ötlettől a megvalósításig. A divattervező, Springer Orsolya újrahasznosított farmer alapanyagot használt, ennek ellenére a végén mégis egy rendkívül minőségi ruhadarab került ki kezei közül. A kollekciónak pedig további különlegessége, hogy azt magyar népi hímzés színesíti. 

De mi is a farmer? Egy speciálisan erősre szőtt és hagyományosan kékre festett vászon. Divattörténeti jelentőséggel az ötvenes évek óta bír, és népszerűsége töretlen, hiszen szívesen viseljük tekintet nélkül nemre vagy korra. Viszont a világban rengeteg farmer készül, és a felesleg is nagyon sok.

Az már csak rajtunk múlik, hogy szennyező szemét lesz-e ruháinkból, vagy inkább valami okos és szép. Springer Orsolya a FOLK reDENIMissima: LOVE című mesterkollekciójával – amit a kiállításon is láthatunk –, az utóbbira vállalkozott. Ennek eredményeképp

A vetítés után Körtvély Adrienne öltözéktervező beszélt arról, hogy pontosan mi is a divat ma, és melyek azok a tényezők, amelyek a gyártási folyamatokat uralják. 

Vacak ruhák garmadája 

Az egyik ilyen a fast fashion, amit a divattervezők nagyon károsnak tartanak, hiszen

Ez rájuk is nagy nyomást helyez, de a tudatos tervezés és gyártás tud ez ellen tenni. Ha viszont a fogyasztást pörgetik, ez a szennyezés is fokozódik, nem beszélve arról, hogy elvész a lényeg: a személyesség és a minőség. Persze ha elég gyorsan változtatjuk a gardróbunkat, akkor nem derül ki, milyen rossz a ruhák minősége.

Tehát a fast fashion mindent leural, akár olyan folyamatokat is, amelyek hasznosak lennének. Ilyen például a lokális konfekcióipar, amire minden országnak szüksége lenne. Magyarországon azonban a kilencvenes évek eleje óta nem frissítettek mérettáblázatot

– mondta Körtvély Adrienne, majd hozzátette: a textil-világkereskedelem által tulajdonképpen mások diktálják nekünk, hogy milyen alakúnak, méretűnek kellene lennünk. 

A divatnak, valamint az öltözékkészítésnek viszont van egy ősi módja: amikor az emberek maguknak gyártják a termékeket, vagy éppen divatmesterek készítik a ruhákat – az utóbbiak pedig ismerik a folyamatot A-tól Z-ig (többek között alapanyag, tervezés, kivitelezés, gazdálkodás, tanítás). Az ipari folyamatokban viszont ezek meghasadnak: elválik a design és a művészi kézművesség. 

A kézi készítéstől a fast fashionig

Az öltözködés területén a kézi munkáról a XIX. század második felében kezdtek áttérni a géphasználatra, ekkor vált szét a ruhakészítés két iránya. 

Ezt aztán a varrógép feltalálása robbantotta be, és a XX. század első felében elindult a ruházati áruk ipari sorozatgyártása. Az igazi nagy fellendülés azonban az amerikai polgárháború idején vette kezdetét. Eleinte még házilag készült egyenruhákat hordtak a katonák, majd idővel egyre több és több uniformisra lett szükség. Így gyárakat alapítottak, ahol rövid átfutási idővel egyre hatékonyabban állították elő azokat. Ezek a gyárak később polgári férfi ruhák készítésére álltak át. 

A női öltözék ipari sorozatgyártása csak jóval később, az 1920-as évekre vált általánossá. Ebben szerepe volt a gyártógépek, valamint a reklámipar fejlődésének is. Bár a ruhaipar Észak-Amerikában született meg, Európa és a többi kontinens is hamar átvette ezt a termelési módot. A folyamat a hatvanas években teljesedett ki, ekkor terjedtek el a műszálas divattermékek is. Mára pedig eljutottunk odáig, hogy a tömeggyártott termékek minősége elképesztően silány.

Mesterség és intelligencia

S bár 2023-ban az átlagember életében is robbanásszerűen jelent meg a mesterséges intelligencia, a kiállításon kiderült, mi történik, ha játszunk egy kicsit ezzel a szóösszetétellel. A két tervező azt a meggyőződését nyilvánította ki, hogy a művészi kézművesség, a mesterségbeli tudás, a kéz intelligenciája a XXI. században is nélkülözhetetlen az emberi kultúrában, a megújuló és helyes divatfolyamatokban. A tárlat 2024. február 28-ig tekinthető meg.

(Borítókép: Lakóházak a szemét és kidobott textilhulladék tetején a ghánai Chorkor strand partján 2022. szeptember 16-án. Fotó: Andrew Caballero-Reynolds / Bloomberg / Getty Images)