Kizuhant a kórház ötödik emeletéről, miközben a galambokat etette

Házasságon kívül született 1914. március 28-án Brnóban, és soha nem ismerte meg az apját. Prágában halt meg 1997. február 3-án. Bohumil Hrabal cseh írót olyan kultusz övezte a rendszerváltás előtti Magyarországon, mintha a sajátunknak éreztük volna.

Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy karakterei a cseh kispolgár együgyű bölcsességével fogalmaztak meg alapvető igazságokat. Hősei egyszerre viccesek, és testesítik meg a legnagyobb nehézségeket is túlélő kisembert, aki a legrosszabb körülmények között is meg tudja találni a humort, és nem adja fel a boldogságra való törekvést.

Az újságíróktól még a barmok is megőrülnek

Bohumil Hrabal személyében is ötvözte a közkedvelt, körülrajongott írót, és a mogorva, kiállhatatlan figurát. Bárkit elküldött a francba, főleg ha hülyeségeket kérdezett tőle, és ebben a körben előkelő helyet foglaltak el az újságírók. „A pincéreknek és az újságíróknak megvan az a tehetségük, hogy még a barmok is megőrülnek tőlük” – mondta Hašeket idézve a Szabad Föld újságírójának, aki elég kitartóan ostromolta, így végül szóba állt vele, miközben rangos nyugati lapok munkatársait utasította vissza. „Neked volt türelmed, te barom, hogy ezt végigcsináld” – mondta Varga Attilának.

Jómagam 1993 februárja és 1994 novembere között öt alkalommal találkoztam Bohumil Hraballal. Tudtam, hogy az író hetente két-háromszor reggelente kimegy a Prágától 35 kilométerre található, kerskói tanyájára, hogy a macskáit megetesse. Több nap is találkoztunk a vityilló kerítésénél, de mindannyiszor gorombán elzavart. Aztán egyszer felkiáltott: »Te kitartó barom vagy, adok neked interjút!« Így született meg az első beszélgetés

– írta Varga Attila az interjú elé.

Ami sokkolja a magyarokat

Ekkor mesélte el neki Hrabal, hogy amikor Magyarországon járt, „a Hungária kávéházban, ahonnan a tévéközvetítés folyt, nem azt mondták be, hogy cseh író vagyok, hanem azt, hogy magyar nemzeti művész. Talán azért, mert huszonötezer könyvet adtunk el egyetlen szombat délelőtt”. Az újságíró felvetésére, hogy bizony, elfogadnánk őt magyar írónak, ezt válaszolta:

Hát egy bizonyos fokig az is vagyok, mert amit a magyarok nem mernek kimondani otthon, azt én Prágában teli torokból hangoztatom. És ez az, ami sokkolja a magyarokat. Szeretnék kimondani, de nem tudják, mert nem Prágában vannak, hanem a konvencionális Budapesten.

A beszélgetést így zárta le a cseh író: „Ti engem már annyira megőrjítettetek, hogy most már tényleg menjetek a francba. Ez persze csak a prágai irónia, s egyáltalán nem azt jelenti, hogy rosszban válnánk el, ez már a hašeki-kafkai irónia.”

Hrabal a legenda szerint galambetetés közben esett ki a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről, de valószínűbb, hogy szándékosan vetett véget az életének. A galambos változat mindenesetre jobban illik Hrabal szeretni való, fanyar iróniájához.