Hobo nem érti, miért kapott életműdíjat

„Ebben a hónapban két megdöbbentő meglepetés ért. Először a Duna Televízió Petőfi Zenei Életmű díját kaptam meg olyan nevek után, mint Bereményi Géza, Szakcsi Lakatos Béla, Tátrai Tibor vagy Horváth Charlie. Majd televíziós gálaműsor készült a tiszteletemre” – írta Földes László Hobo a lapunkhoz is eljuttatott közleményében.

Mint írja, „Németh Lojzi adta át a Petőfi-szobrot, majd többek között Horváth Charlie, Vidnyánszky Attila, a tankcsapdás Lukács Laci, költő barátom, Turczi Pista, Bodrogi Gyula, Szűcs Nelli, Gáspár Sanyi, a Csík zenekar köszöntött. Ez az akció a személyi kultusz minden kritériumát teljesítette”. Úgy véli, mindez azért is hihetetlen, mert amit csinál – legyen az zene, színház, előadóest vagy írásmű – soha nem volt beilleszthető a hivatalos kultúrába.

Gondolom, ezután sem lesz, és nem is hiányzik. Azt meg végképp nem értem, hogyan kaphattam meg ezt a díjat, hiszen – minden gyűlölködő legnagyobb bánatára – egyik brancsba sem tartozom.

A fellépők között voltak kortársai, voltak, akik a fiai lehetnének, és voltak, akik az unokái. „Nem sorolok fel mindenkit, de azt sosem gondoltam, hogy egy nő el tudja énekelni akármelyik dalomat. (A dallam nem, de a legtöbb szöveg súlyos. Ketten is megtették, nagyszerűen.) Annyit azonban kiemelnék, olyan profi volt az egész stáb, hogy még a takarítónőnek sem kellett szólni, hogy tegye a dolgát, mikor

A kísérőzenekar dögös volt, és mielőtt magamhoz tértem volna az ünneplésből, egy furcsa, mackóruhás férfi a szó szoros értelmében a feje tetején táncolt, majd minden feltűnést kerülendő, három folyamatos hátraszaltóval vonult le a színről.”

„Mindenkit elveszítettem”

Hobót az öltözőben két rúd szárazkolbász vára, majd a felvételek végén benyelt egy teljes doboz diófagylaltot, mindkettőt a stábtól kapta, majd közölte a szöveget, amivel megköszönte a díjat:

Mindig úgy éreztem, és volt is rá okom, hogy egyedül vagyok. Igazi társaim nincsenek, csak útitársaim. És nagyon sok mindenkit elveszítettem, egyrészt azért, mert elmentek, másrészt azért, mert nem tudtunk egymással kijönni. És nagyon nagy áldozatokat hoztunk együtt azokért a dolgokért, amelyek megszülettek. És bármi is történt, hogy távol vagyunk egymástól, mindenkinek köze van ahhoz, amit én ma itt megkaptam, akikkel együtt játszottam, és akik elviseltek. És főleg a közönségnek, akik megtartottak, és eltartottak, a szó szoros értelmében, hogy nem kellett beállnom sehová.

Egy hétre rá még egy csodálatos dolog érte utol, a Papp László Arénában 14 ezer néző várta a Vadászat 40 koncerten. „Mivel sajnos a Vadászat mindmáig aktuális téma, így semmilyen nosztalgiaérzésem nem volt, nem beszélve az óriási érdeklődésről, amihez nagyban hozzájárult a mai világunkban mindenfelé folyó vérengzés” – írta Hobo, hozzátéve: „Amíg élek, játszom, amíg játszom, élek.”

(Borítókép: Földes László Hobo Vadászat 40 koncertje a Papp László Budapest Sportarénában 2024. február 10-én. Fotó: Földes Borbála)