„Támogassa a helyi versenypályát! Kérjük, ne vegyen jegyet üzértől, különben megtagadjuk öntől a belépést!” – fogad minket a bejáratnál egy felirat, ami persze a lóversenyzésre vonatkozik, nem a kártyázásra, bár az expó esetében sem célszerű nyerészkedőktől belépőt vásárolni.
A húszas évei közepén járó Harry Reynolds, az expó alapítója negyven résztvevővel kezdte itt a bulit, a családi biznisz pedig rohamtempóban nőtte ki magát: a negyedévente megrendezett kártyás esemény 2024 februárjában már alaphangon négyezer látogatót vonzott az esheri lóversenypálya, a Sandown Racecourse épületébe.
A nyitás előtt fél órával érkezünk az eseményre, a gyűjtők sora egészen a parkolóig kígyózik, főleg családapák és pokémonos ruhákba öltöztetett gyerekek – meglepően sok gyerek – várja izgatottan a bebocsátást. Ennyi férfit talán csak a futballmeccseken látni, zömében ők érdeklődnek a kártyák iránt. Körülöttünk illatozik a csodaszép, zöld gyep, ami néha eső- és trágyaszaggal keveredik, hiszen mégiscsak egy angol lovasközpontban járunk – érdekes helyszín egy kártyás expónál, a tét azonban most is nagy, sőt...
Akármilyen hihetetlen, Londonban korábban nem volt kártyabörze, Reynoldsot a piaci rés vitte rá, hogy a tettek mezejére lépjen, és 2021-ben tető alá hozza az első eseményt.
Családi élményként és programként tekintünk az expóra, minden korosztályt megszólítunk, ez az üzleti modellünk meghatározó eleme. Sokat járok az Egyesült Államokba, az amerikai expók is inspirálnak, ugyanakkor szeretnék valami újat hozni ide, Esherbe. Úgy érzem, itt megtaláltuk a helyünket, és bár szívesen rendeznék show-t London belvárosában, egyelőre – az anyagiakat szem előtt tartva – maradunk a Sandownban
– mosolyodik el az ifjú vezető, akinek a kedvenc lapja egy ötig sorszámozott George Russel F1 kártya, amelyet ő maga bontott ki egy csomagból. A kedvenc darabja jelenleg a Professional Sports Authenticatornál (PSA) van bevizsgáláson, Reynolds pedig szurkol, hogy 8-as – vagy annál magasabb – minősítést kapjon. Akkor már elégedett lenne.
Nem csoda, hogy pokémonos gyerekekkel van tele az épület, hiszen, bár a standoknál mindenféle kártyát találni, a felhozatal kétharmadát pokémonos és egyéb, például disney-s játékkártyák, úgynevezett Trading Card Game (TCG) lapok teszik ki. A sportkártyáknál egyértelműen a focis lapok a nyerők, kosaras – pláne retró kosaras – lapokból meglepően keveset találni, a Jordan-gyűjtők legnagyobb bánatára. Aki kosaras kártyát szeretne eladni vagy cserélni, az Egyesült Államok és Ázsia felé vegye az irányt, hangzik el egy szakértő szájából.
Az esemény az amerikaiak érdeklődését is felkeltette, mi több, szponzorként a legnagyobb bevizsgálócég, a PSA is részt vesz az expón, de itt a Netflixről ismert aukciósház, a Goldin, valamint a James Spence Authentication (JSA) is, amely cég aláírások bevizsgálására specializálódott.
Azt gondolnánk, aki egy csilivili Lambót visszautasít, annak valami nagyon nagy zűr lehet a fejében, de Mark teljesen okésnak tűnik, mi több: egy felettébb jókedélyű, szerény megszállott, aki okosan játszik. Nem is lehet ezt máshogy ilyen szinten. A Crystal Palace focicsapat egykori játékosa grafikus végzettséggel rendelkezik, így a sportkártyás biznisz tökéletesen vegyíti két szenvedélyét: a tervezést és a futballt.
Az éjfekete sportautóért nem mást kértek cserébe, mint Mark legértékesebb lapját, a 2004–05 Panini Megacracks La Liga #71 Lionel Messi darabot – az argentin focicsillag képével ellátott lap 9,5-ös értékelést kapott a Beckett kártyabevizsgáló cégtől.
A lap értéke döbbenetes összeg, egész pontosan százezer angol font – ám ez még nem minden: a kártya háromszorosát is érheti, ha a PSa bevizsgálócég megadná rá a 10-es értékelést.
Ennek fényében már nem is olyan meglepő, hogy Markot nem nyűgözte le a Lamborghini.
Leo Messi alatt egy ismerős arc, Puskás Ferenc mosolyog vissza ránk. Az 1959-es kiadású lap a PSA által tízesre értékelt darab, a piacon ez az egyetlen tökéletes kártya. Se nyolcas, se kilences értékelés, a tízes után már csak heteseket szerezhetnek be a gyűjtők. Mark az eBayen tizennyolcezer fontért árulja a kártyát, de az expón eladná tizenötért is. Csak adná, mert vevő egyelőre nem akad rá. Pedig sokkal szebb, mint Messi mása...
A Messi-lapot – és egyben az expó legdrágább kártyáját – ki is szúrja Art Torres, aki Los Angelesből repült Esherbe, hogy aukciós cégét, a Goldint népszerűsítse – igaz, kártyás körökben mindenki ismeri őket. Ha másért nem, azért, mert a Netflixet is meghódították. Torres a Gyűjtők mennyországa: A Goldin Aukciósház című sorozatból ismert banda egyik aukciós igazgatója, vérbeli saleses, az ember hasába képes lyukat beszélni. Torres hamar kiszúrja az ötszáz kiállítói asztalra terített lapok közül a legnagyobb jutalékkal kecsegtető darabot, és próbálja meggyőzni Markot, akit semmi sem zökkent ki nyugalmi állapotából: mosolyog, érdeklődik, majd illedelmesen megköszöni Torres bemutatkozását – tudja, „miben mesterkedik” az aukciós szakember. Nehéz döntés ez egy ekkora értékű kartondarabnál, Mark megfontolja még a sorsát.
Mark mellett Cameron Strong asztala várja az érdeklődőket, az árus csupa 90-es évekbeli focis és kosaras kártyát pakolt ki. Cameron mellett ül kambodzsai felesége és kiskamasz lányuk, ők is besegítenek a családfőnek, Skóciából utaztak le mindannyian. Esherig hét óra az út, a hétvégi kiruccanás körülbelül nyolcszáz fontjukba fáj, bár Cameron vallja, hogy ennyi azért visszajön az expón, és nyereséggel térnek haza.
Cameron életvidám, jópofa figura, már harminc éve gyűjti a sportkártyákat, a saját lapjait adja el. Aki retró sportkártyákat venne, annak Mark mellett Cameronnál érdemes érdeklődnie. Az üzlet jól megy, nem panaszkodhat, hiszen az áruba bocsátott lapokból finanszírozta az esküvőjét, sőt még egy lakást is felhúzott a pénzből Kambodzsában, ahol 2008 és 2014 között éltek, végül 2015-ben költöztek az Egyesült Királyságba. Itt azért már húzósabb saját ingatlanhoz jutni...
S bár a fiúk sztorija is izgalmas, az expó talán legszívmelengetőbb standja kétségkívül a Life TCG csapatáé. Harry Ewing biznisze szintén egy piaci rést hivatott betölteni. A fiatal vállalkozó állatos kártyákat gyárt, a mintákat egy brazil grafikus tervezi. Csodaszép alkotások, ráadásul a koncepció is ötletes, igaz, kissé szomorú.
Az állatos kártyák alján feltüntetik, hogy egy-egy emlősből még mennyi él a világon, a hologramos, ritkább lapokból pedig kizárólag annyit gyártanak, ahány állat még él a vadonban. Hegyi gorillából mindössze ezer példány kószál szabadon, így a hologramos hegyi gorillás lapokból is ezret dobtak piacra. Zseniális ötlet, szomorú statisztikákkal:
a kaliforniai disznódelfinből már csak tíz maradt, egyszerre örülhet és sírhat, aki megkaparint egy ilyen ritka lapot.
A cég négy állatvédő szervezettel (Four Paws, World Animal Protection, WWF és Defenders of Wildlife) működik együtt, bevételük húsz százalékát az emlősök megmentésére ajánlják fel.
Lajter Lili, illetve néhány magyar eladó is megjelent az eseményen. Lili huszonhárom évesen a Majesty Grading Company (MGC) kártyabevizsgáló cég magyar arca lett, így már az expó előtt Angliába utazott, hogy bepillanthasson az MGC működésébe. A cég havi 10-15 ezer kártyát vizsgál be, és szeretne Európa felé terjeszkedni. Az Egyesült Államokba csak akkor akarnak betörni, ha elég erősek Európában.
Lili fülig érő szájjal üdvözöl minket a pult mögül, látszik rajta, hogy fel sem fogja, mibe csöppent. Mellette segédkezik egy barátja, illetve Szabó Márk is – utóbbi rendezi a Hungarian Card Expót, Lili előtt ő volt az MGC Hungary első embere.
Elképesztő ez az egész, teljes eksztázisban vagyok. Fárasztó, de eseménydús napok vannak mögöttünk. Királyi fogadtatásban részesültünk, Jake Van Kirkham, az MGC vezetője vett fel minket a reptéren, az expó előtt két napig vele voltunk. Néhány óra alatt többet tanultam tőle a marketingről és az üzletről, mint az egyetemen öt év alatt
– lelkendezik a lány, aki az MGC Hungary arcaként exkluzív tartalmakat gyárt, illetve már a magazin magyar kiadásán dolgozik a csapattal. Nemzetközi tapasztalattal a háta mögött, nővérével és a szóban forgó barátjával hamarosan belevágna egy saját bolt és weboldal elindításába is. Nem korlátozná magát az új szériákra, a retró kártyák felé nyitna, azon belül is a sztárkártyákra, a filmes, marvel univerzumos lapokra menne rá a sportkártyák helyett. A dobozok, csomagok mellett darabonként is árulná a lapokat, vagyis egy Budapesten kuriózumnak számító kártyaboltot üzemeltetne.
„Ti is a 458-asra vártok?” – szól oda hozzánk a buszmegállóban egy fiatal srác.
„Igen – válaszoljuk –, bár már rég itt kéne lennie, félő, hogy lekéssük a Heathrow-ról Budapest felé tartó repülőgépet. Fél nyolckor indul a járatunk.”
„Én is oda tartok, nekem hét óra húszkor megy a gépem Hamburgba” – mondja a fiú, aki az idegőrlő várakozás közepette kiböki, hogy német egyetemista, marketinget tanul, és csak véletlenül került ki az expóra.
Londonban voltam, szombaton hallottam, hogy van ez az esemény. Ma reggel vettem meg a jegyet, nem akartam költeni, de hát...
– emeli fel a vadiúj kártyagyűjtő albumot. Pokémon-lapokat tesz majd bele otthon, már ha elérte a hamburgi gépet...
(Borítókép: Mark. Fotó: Gáll Anna / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
