Egy helyre került a halott milicista és a szatirikus táncosnő

A magyar művészekre sokszor büszkék vagyunk. Főleg akkor, amikor ráeszmélünk, mennyi különféle ágazatban sikerült jelentőset teremteniük hazai alkotóknak. A zene klasszikusai közül is kiemelkednek az olyan nevek, mint Liszt Ferenc és Bartók Béla; ha a festészetről beszélünk Munkácsy és Csontváry neve szintén a legnagyobbakkal kerül egy lapra, továbbá a filmművészet hajnalánál is voltak nagy magyar nevek.

Érdekes azonban, hogy van egy művészeti ágazat, amely nem az első helyen ugrik be az embernek, holott a XX. században több hazai vagy külföldre emigrált magyar alkotó is élt, aki forradalmit hozott létre benne. Ez nem más, mint a fényképészet.

Munkácsi Márton, André Kertész, Moholy-Nagy László és Friedmann Endre, vagyis Robert Capa – hogy csak néhányat említsünk – mind oly módon járultak hozzá a múlt évszázad fényképészetének fejlődéséhez, amely adott területen megújította vagy átértelmezte a korábbi rendszert. Fényhasználat, absztrakt formavilág, dinamikus modellvezetés vagy páratlan haditudósítás – mindre találni olyan művészt, aki a nemzetközi színtéren is bizonyított,

A Városligetben a megújult Millennium Házában hoztak létre tárlatot a Neo Kortárs Művészeti Térben, ahol a hazai fotóművészet legjavát igyekeztek megragadni, mintegy 150 kiállított mű segítségével. A legrégebbi képek az 1800-as évekből valók, míg a legújabbak tavalyi alkotások, de vitán felül a XX. század szekció a kiállítás legerősebb része. 

A perc ezredrésze

Az 1957 óta tartó anyaggyűjtés mára több mint 700 ezer képet eredményezett. Ebből a tetemes mennyiségből válogatták ki a szervezők – a tárlat kurátora Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója – azt a mintegy 150 alkotást, amely visszaadja a hazai fotóművészet történetét. 

A képeket hét csoportba sorolják a bemutatótérben:

1. Mozdulat,
2. A város arcai,
3. Arcok,
4. Táj,
5. Trompe-l'oeil,
6. Az erőszak arcai,
7. Sorsok.

A legrégebbi fotók Orbán Balázs és Rosti Pál képei az 1850-es évekből, míg a legfrissebbek Korniss Péter tavalyi munkái. Noha a tárlat a fotós alkotásokon túl a szakma eszköztárát is bemutatja, legjelentősebb része az, ahogyan egy-egy művész korszakalkotó képein át láthatjuk a fotóműfajok fordulópontjait.

Minden nagy nevet felsorolni, egyediségüket kiemelni nem célunk, azonban Munkácsi Márton, a divatfotó megújítójának nevét mindenképp érdemes megemlíteni. Ars poeticája az egész fotóművészetre igaz, amely a legnagyobb alkotók képeinél egyaránt érződik:

Meglátni a perc ezredrésze alatt azt, ami mellett a közömbös emberek vakon haladnak el – ez a fotóriportázs elmélete. S amit ez alatt az ezredrész alatt meglátunk: lefotografálni a perc következő ezredrésze alatt – ez a fotóriportázs gyakorlati oldala.

A művész ötlete, hogy a statikus műtermi körülmények helyett kivigye a szabadba a modelleket, ott pedig mozgás közben örökítse meg őket, forradalminak számított az 1930-as években. Noha az igazsághoz tartozik az is, hogy Munkácsinak ekkor még nem volt saját műterme, az újító ötlettel vállalt kockázat végül megtérült, és új irányzattá nőtte ki magát.

Szintén megkerülhetetlen név a tárlaton André Kertész, aki számos kísérletező alkotásával megelőzte korát. A század első felében többször próbálkozott az átlagostól merőben eltérő ötletekkel, ennek lett eredménye többek között híres Torzulások című sorozata, amely 1933-ban debütált.

A háború arcai

Technikai újításokon túl a kockázat sem állt távol a magyar fotográfusoktól, akik közül a világ egyik legnagyobb neve máig Robert Capa, születési nevén Friedmann Endre, aki nem fotóművésznek, hanem fotóriporternek vallotta magát. Profizmusán túl ars poeticája emelte ki a számos háborús fotóriporter közül, miszerint:

Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.

Végül ez a közelség vezetett a halálához. Capa ott volt a normandiai partraszállásnál, Párizs felszabadításánál és az indokínai háborúban is, ahol 1954-ban életét vesztette. Munkássága a mai napig meghatározó, egyfajta etalon a haditudósítás és a fotóriporteri szakmán belül. Az ő képeiből is látni a Millennium Házában olyanokat, mint egyik leghíresebb fotója, A milicista halála.

A magyar fotóművészek, a hazai és emigrált magyar alkotók képesek voltak másként tekinteni a világra, mint számos kollégájuk. Olyan alkotásokat hoztak létre, amelyek korszakalkotóak voltak annak idején, és egyszerre iskolai példázatok, valamint örökérvényű műalkotások a mai napig.

A Mélység/élesség című tárlat 2024. május 12-ig látható a Millennium Háza Neo Kortárs Művészeti Terében.

(Borítókép: Liget Budapest)