Bodrogi Gyula volt a Palikék Világa by Manna Három igazság című műsorának vendége, ahol beszélt tavalyi betegségéről, a nőkhöz való viszonyáról, és elárulta azt is, hogy bár gyerekként nem volt csibész, a főiskolán ezt bőven pótolta.
Palik László rögtön neki is szegezte a kérdést: „Hogy kaphat valaki 17 fegyelmit?”
„Nem volt nehéz − válaszolta. – Mindet nem tudom felsorolni, mert elfelejtettem egyiket-másikat. De a tizenhatodikra emlékszem, mert akkor rúgtak ki, és a tizenhetediket is tudom, mert azon vettek vissza.”
A kirúgás története röviden: volt a főiskolán egy Ódry-terem, ahol vetítettek filmeket, még nyugatiakat is. És egyszer azt mondták, a színészek nem mehetnek be, mert nekik árt. „Valami Abbott és Costello volt, azt hiszem. Kulcsra is zárták az ajtót, és persze bennem azonnal elindult, hogy ilyen nincs!” – mondta.
Gondoltam, ha ez egy amerikai film, mi egy orosz mesével, a Répával fogunk válaszolni. Vagyis egymásba kapaszkodtunk, én jól megrántottam a kilincset, és az ajtó kijött keretestül. Ez volt a fegyelmi alapja, természetesen beláttuk, hogy ez jár
– magyarázta.
De míg a többieket csak felfüggesztették, Bodrogit kirúgták. Ezt a tényt a szüleivel nem közölte, ezért iskolaidőben a legendás Erzsike presszóban üldögélt. Egyszer csak jött Básti Lajos, aki kérdezte, miért nincs a főiskolán. Bodrogi elmesélte, Básti pedig nagyon mérges lett, és addig veszekedett a tanári karral, amíg összehívtak egy újabb fegyelmi bizottságot, ahol Gellért Endre volt az elnök, és a következőképpen zajlott a dolog:
„Maga tönkre akarja tenni a főiskolát” – mondta Gellért. „Nem akarom” – felelte Bodrogi. Gellért körbenézett, és megismételte: nem akarja.
„Maga utálja az osztálytársait” – szegezte neki Gellért. „Nem utálom őket” – válaszolta Bodrogi. „Nem utálja őket” – ismételte Gellért, és ez így ment tovább.
Végül kiküldték, hogy várjon az ítéletre, amit elfelejtettek vele közölni, úgyhogy a portástól tudta meg, hogy visszavették. Bodrogi Gyula az eset után megjavult, több fegyelmire nem került sor.
Azt is elmondta, mindent a nőknek köszönhet.
„Mamának, hogy megszülettem, Törőcsiknek, hogy hamar ismertebb lettem a pályán, Voith Áginak a fiamat, Ádámot, és Angélának azt, hogy élek” – utalt párjára, akivel negyven éve él együtt, és akiről azt mondja, nélküle nem jutott volna túl a tavalyi betegségén.
Hogy mi a titka egy hosszú, jó kapcsolatnak, nem tudja, de egy biztos, ő sosem gyűlölködött, nem veszekedett. Egykori felesége, Voith Ági azt mondta róla: jó diplomata.
Nekem a profi boksz a példaképem, mert ott nem tudom, hány meneten keresztül szétverik egymás fejét. Vége a meccsnek, kihirdetik, egyik győzött, másik vesztett, és a két bokszoló megöleli egymást. Mert a boksz a fontos! Sok-sok szakmában kötelezővé kéne tenni a profi boksz nézését. Mert iszonyatos erővel küzdenek egymással az emberek, ne menjünk messzire, például a politikában, de még nem láttam őket összeölelkezni
– mondta.
„Színházra is igaz. Küzdelem ott is van. És csak annyi kellene, hogy amikor kiderül a végeredmény, össze kéne ölelkezni, és akkor az azt jelentené, hogy elfogadom, ő nyert, én vesztettem. Legközelebb én nyerek, ő veszít. Ennyi. Ennél több diplomácia nincs bennem” – osztotta meg hitvallását.
Kissé pironkodva vallotta be, hogy a kezdetekkor nagyon tetszett neki, ha felismerték.
Az ember ezt az egészet azért is csinálja, hogy megismerjék, megszeressék, elismerjék. Ez a mi szakmánk. Ennyi, nem több. Eleinte persze inkább úgy csináltam, mintha nem akarnám, hogy észrevegyenek. Álszerénységből.
Az álszerénység pedig akkor váltott át szerénységbe, amikor már olyan dolgokat csinált, amikre ő maga is büszke volt.
Palik László Bodrogi Gyulát intézménynek nevezte, aki mindig volt, van és lesz. A színész erre úgy reagált:
„Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, és én azt gondolom, amit elértem ez alatt a kilencven év alatt, az a csúcsok csúcsa – csak én nem akarom abbahagyni.”
Bodrogi Gyula április 15-én lesz 90 éves, és ő még egyszer kilencvenre készül. Így legyen!
(Borítókép: Bodrogi Gyula 2021. december 17-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
