7. Mozart-nap az Indexen, kövesse élőben a Concerto Budapest Zárókoncertjét!

Concerto Budapest c Mudra Laszlo.jpg Gramophone carousel

További Kultúr cikkek

Médiatörténeti pillantok szem- és fültanúi lehetnek most az Index olvasói. A Concerto Budapest 7. Mozart-nap 2024 Zárókoncertjét az Index közvetítésével azonos időben az angliai Gramophone Magazin olvasói is figyelemmel követik. Ilyenre sem volt még példa, igaz, most már van.

Wolfgang Amadeus Mozart bár rövid ideig élt, örökre belopta magát a zeneszeretők szívébe. Az Indexen több cikket is olvashattak már az osztrák zseniről, és a Concerto Budapest és az Index együttműködésének köszönhetően már a muzskáját is hallhatták élőben nálunk, címlapon.

Keller András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, karmester, érdemes művész, a Keller Quartet alapítója, a Concerto Budapest zeneigazgatója ezúttal is Mozart éteri zenéjét hozza el nekünk, ezúttal 2024. március 3-án 19.30-tól kezdődően a Zeneakadémián zajló koncertsorozatuk Zárókoncertjét követhetik figyelemmel – élőben. Jegyet sem kell venniük, csak helyezzék magukat kényelembe, és hallgassák Mozart lelket gyógyító zenéjét.

A Zárókoncerten elhangzó zeneművek sorrendje a következő:

MOZART: Figaro házassága – nyitány, K. 492

MOZART: A-dúr klarinétverseny, K. 622

SZÜNET: Benne a Concerto Budapest kisfilmje a 7. Mozart-napról exkluzív megszólalókkal

MOZART: 4. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 495

MOZART: 35. (D-dúr, „Haffner”) szimfónia, K. 385

A zenei tételek leírása:

Az 1786-ban bemutatott Figaro házassága Mozart és a szövegíró Da Ponte első közös munkája, amelyet a Don Giovanni és a Così fan tutte követett. Zenei poénok, Mozart utolsó befejezett műve, négyszínű tintával írt kotta és egy darab, amely még szerzőjét is lenyűgözte – ezzel a változatos és életkedvtől kicsattanó műsorral zárul az idei Mozart-nap. A fanfárszerű függönyzene helyett halk vonósmorajlással induló Figaro-nyitány ezúttal nem a híres borbély, hanem egy egész napos „mozartozás” után sem fáradt zenekar hömpölygő energiáit mutatja be.
Életének utolsó évében, 1791-ben Mozart tökéletes műveket alkotott, A varázsfuvolát, a Requiemet, az Ave verum corpus című motettát és a Klarinétversenyt. Mozart egyetlen klarinétversenyében hiába találunk két allegro tételt is, valójában az egész művet a színgazdag, nosztalgikus, megható, fülbemászó békesség hatja át – különös tekintettel a klarinétszólam mély regiszterére. Utolsó zenekari művét, az A-dúr klarinétversenyt Mozart 1791-ben, halála előtt két hónappal komponálta. A kortársak úgy jellemezték, mint a mester hattyúdalát és utolsó nagy befejezett alkotását. A művet Mozart egy közeli barátjának, a kiváló bécsi klarinétművesznek, Anton Stadlernek írta. Ő volt az egyik feltalálója a basszusklarinétnak, amely mélyebb hangokat is tud játszani, mint a hagyományos klarinét. A versenymű eredetileg az új típusú hangszerre íródott, de Mozart halála után a szólószólamot megváltoztatva adták ki, hogy normál klarinéton is elő lehessen adni. A zenekar oboák nélkül, fuvolákkal, fagottokkal és kürtökkel színezett lágy hangzásával a klarinétot ellensúlyozza, kiemelve ezzel a hangszer karakterének sokrétű árnyalatait. Mozart felülmúlhatatlanul aknázta ki a klarinét adta lehetőségeket, elsőként figyelt fel nemes és kifejező voltára. A koncert szólistája Wenzel Fuchs, a Berlin Philharmonic sztárzenésze.
Mozart A-dúr klarinétversenyének első lemezfelvétele 1929-ben készült. Attól fogva mindmáig több tucat előadás őrzi a különböző művészek felfogását a műről. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy 1957-ben a Bostoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével rögzítette a művet az RCA vállalat. A szólót a szving királyaként is emlegetett amerikai jazz-zenész, Benny Goodman játszotta, a komolyzene birodalmában tett egyik kirándulásaként.
A klarinétot kecses vadászkürt követi. 4. (Esz-dúr) kürtverseny, jól olvasták: Mozartnak – illetve a kürtvirtuóz Leutgebnek – sikerült kikevernie egy olyan hangszínt, amely megszelídítette az addig leggyakrabban vadászattal összekapcsolt hangszert. Mozart a kottában nemcsak tréfás megjegyzésekkel, de négy különböző színű jelöléssel is ugratta barátját, noha elképzelhető, hogy a színek előadói utasítások kódjai. A szólista Stefan Dohr, a Berlin Philharmonic sztárzenésze.
A koncertet egy szerenádkönnyedségű szimfónia zárja. 35. (D-dúr, „Haffner”) szimfónia. Az első tétel szokatlanul ugráló nyitótémája, a lassútétel derűje és könnyedsége és a fanfárszerű, inkább a vidéki táncokat idéző tömör menüett után olyan finálé koronázza meg a Mozart-napot, ahová a szerző csak annyit biggyesztett: „a lehető leggyorsabban”.