Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!2024. február 29-től Kovácsné Koreny Ágnes főigazgató irányítja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat. Tavaly szeptemberben, pályázat alapján választotta őt az intézmény új vezetőjének Budapest Főváros Közgyűlése. Negyedszázad után a nyugállományba vonuló Fodor Pétert váltotta a nagy múltú könyvtár élén.
Szabó Ervin könyvtárosként maradandót alkotott, miközben 1902-től az ország szélsőséges hangnemű publicistája volt, Marx és Engels munkái rajta keresztül jutottak el a közvéleményhez. Nevéhez fűződik a Kommunista kiáltvány hazai terjesztése is, amelyhez ő írta az előszót. Tény az is, hogy terrorakciót tervezett Tisza István miniszterelnök ellen. Éppen ezért a Kovácsné Koreny Ágnessel készült interjúban nemcsak azt kérdeztük meg, hogy megváltozik-e a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár neve, hanem azt is,
Főigazgatóként megtartja a Szabó Ervin nevet?
Ez nem a főigazgató döntése. Bár a téma évről évre fölmerül, azt a fenntartó Fővárosi Önkormányzat dönti el, hogy szeretné-e megváltoztatni a könyvtár nevét, vagy pedig így hagyja. Úgy tudom, jelenleg nincs napirenden a kérdés.
Mit gondol erről a vitáról?
Amennyiben a főváros úgy dönt, hogy a könyvtár nevét megváltoztatja, úgy vélem, lehetne Fővárosi Könyvtár – így hívták az intézményt megnyitásakor, 1904-ben is. Egyébként Szabó Ervin megítélése a könyvtárszakmában egészen más, mint egyéb tevékenységei kapcsán.
Konkrétabban?
Ő volt a Fővárosi Könyvtár egyik első könyvtárnoka. Az intézmény megnyitásakor már itt dolgozott, s munkájában kezdettől fogva az angolszász típusú public library modellt követte. Budapesten
kialakította a kölcsönkönyvtári hálózatot, bevezette a könyvtári Egyetemes Tizedes Osztályozás rendszerét, s nevéhez fűződik az első hazai szociológiai gyűjtemény megteremtése is.
Könyvtárszakmai szempontból a mai napig elismert szakember.
Mégis kényes ez a téma.
Sokaknak kényes, és időről időre felmerül a névváltoztatás kérdése, de 1946 óta s jelenleg is Szabó Ervin nevét viseli a könyvtár. Amennyiben a főváros ezt meg szeretné változtatni, majd megteszi, mint mondtam, ez nem a főigazgató hatásköre.
(A kérdésben megkerestük a Fővárosi Önkormányzatot. Amint válaszolnak, közöljük.)
Nemrégiben kiderült, hogy létrejön a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ, amelyet Demeter Szilárd fog vezetni. Látta a terveket?
A terveket nem láttam, én is a sajtóból értesültem róla. Azok az intézmények, amelyek ebbe az új konglomerátumba tartoznának, illetve amelyeket Demeter Szilárd is megemlített, azok más típusú intézmények, mint mi vagyunk. A FSZEK nyilvános települési könyvtár, országos szakkönyvtári funkcióval. Nem tudok arról, hogy bennünket ez a kezdeményezés bármilyen módon érintene.
A digitalizáció nem öli meg a könyvtárakat?
Manapság szinte bármit elolvashatunk a digitális eszközök segítségével, miután számos dokumentum és mű érhető el elektronikus formában, de ez nem jelenti azt, hogy a nyomtatott verzióért ne jönnének az emberek. A könyvtár ugyanakkor számtalan online szolgáltatásra fizet elő, és biztosít olvasóinak ezekhez hozzáférést, népszerű magazinoktól a tudományos szakadatbázisokig úgy, hogy azok jelentős része olvasójeggyel otthonról is elérhető. A digitalizáció tehát nem megöli a könyvtárakat, hanem újabb lehetőségeket ad számukra.
Ha pedig megnézzük a magyarországi könyvtárak forgalmi mutatóit, s azok közül is kiemelten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárét, azt látjuk, hogy folyamatosan emelkednek a számaink. Nemcsak 2022-höz képest, hanem már a Covid-járványt megelőző időszak, vagyis 2019 forgalmi adatait is jelentősen túlszárnyaltuk 2023-ban. Az emberek visszatértek a könyvtárba.
2020-ban és 2021-ben a járványhelyzet miatt hosszabb-rövidebb ideig zárva voltunk, de akkor sem hagytuk magukra az olvasókat.
A könyvtárosok hihetetlen kreativitással tartották a kapcsolatot az emberekkel, a Facebookon olvastak mesét a gyerekeknek, vagy online szerveztek könyvklubokat.
Aztán fokozatosan nyitottunk, ahogy ezt a kormányrendeletek, illetve a járványhelyzet megengedte. Először ajtón-ablakon keresztül indult meg a könyvkölcsönzés, maszkban és kesztyűben dolgoztak a kollégák, de megoldottuk, hogy mindenki olvasnivalóhoz jusson.
A Covid az olvasási szokások megváltozásához vezetett?
Igen, ezt kijelenthetjük. Egyrészt megnövekedett az online tartalmak iránti kereslet; másrészt a hozzánk járók egy része ritkábban jön, de alkalmanként több könyvet visz el. A járvány alatt ugyanakkor nemcsak arra volt szükség, hogy könyveket és elektronikus dokumentumokat tegyünk elérhetővé, hanem olyan csatornákat is ki kellett alakítanunk, amelyeken keresztül a könyvtárosoktól kérdezhettek az emberek. A könyvtárosaink ott ültek a telefon és a Skype mellett, irodalomkutatást végeztek, vagy az olvasók közérdekű kérdéseire keresték a válaszokat. Folyamatosan arról kellett biztosítanunk mindenkit, hogy noha a könyvtár fizikailag bezárt, a szolgáltatások elérhetők.
Akkor lehet, hogy a virtuális könyvtáré a jövő?
Részben igen, bizonyos olvasótípusoknál mindenképpen.
A magam részéről nagyon szeretek könyvtárba járni, mert remek az atmoszférája, jó könyvek között lenni. Számomra riasztó jövő az, hogy belépünk egy modern épületbe a kis adathordozókkal, letöltjük, ami kell, és kimegyünk. Ezzel a könyvtár elveszíti a személyességét, a varázsát.
Mi, könyvtárosok azt tapasztaljuk, hogy nem veszíti el ezt a fajta varázsát a könyvtár. Arra persze fel kellett, fel kell készülnünk, hogy vannak olyan olvasók, akik elektronikus formában és eszközön szeretnének olvasni, így van szükségük a dokumentumra. És ők nemcsak a tudományos kutatók, hanem átlagemberek is, akik, mondjuk, a telefonjukon szeretnének egy krimit elolvasni. Nekünk ezt számukra, lehetőségeinkhez képest, biztosítani kell, ezért is tervezünk idén tavasszal bevezetni egy új, e-könyv-kölcsönzési szolgáltatást.
A másik, amire az embereknek szükségük van, s ezt is mindennap megtapasztaljuk, az a könyvtáros személye.
Akár azért, hogy segítsen megtalálni valamit, legyen az egy vers vagy egy információ egy adatbázisban, akár azért, hogy beszélgessen velük. Látjuk, milyen sokaknak fontos az a fajta társas kapcsolat, hogy felkeresik a könyvtárat, és ott beszélgetnek a könyvtárossal, vagy megismerkednek más olvasókkal. A könyvtárak ténylegesen közösségi helyként működnek.
Az is tendencia, hogy egyre nagyobb az igény olvasókörökre, könyvklubokra, biblioterápiás foglalkozásokra. Ezeknek a könyvtár gyakran nem is kezdeményezője, hanem befogadója. Azaz pont azt érzékeljük, hogy felértékelődött a személyes találkozások lehetősége.
A könyvállomány folyamatosan bővül. Hogyan működik a raktározás?
Ez is jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben, mert ma már szinte minden kint van szabadpolcon, ahol az olvasó közvetlenül hozzáférhet a dokumentumokhoz. Ami raktárban van, az vagy sokadik példány, vagy pedig koruknál, ritkaságuknál fogva védett állományrészek. De a trend régóta az, hogy mindent, amit csak tudunk, szabadpolcra teszünk, hogy elérhetők legyenek, válogatni lehessen közülük.
És van elég hely, vagy meddig van elég hely?
Nekünk van, mert egy közkönyvtárban teljesen más megőrzési kötelezettségek vannak, mint – mondjuk – az Országos Széchényi Könyvtár esetében. Tervszerű állománygyarapítást és -apasztást folytatunk, vagyis folyamatosan veszünk és vonunk is ki az állományból könyveket. A védett és muzeális dokumentumokat nyilván nem, de az elhasználódott, kölcsönzésre már alkalmatlan példányokat a gyűjteményből leselejtezzük. Ezeket sokszor használtkönyv-árusításba tesszük, hátha valakinek még értéket jelenthet.
Baráti körben sokat szoktunk arról beszélgetni, remek, hogy az összes nagy klasszikus elérhető, akár több példányban, de a legújabb, legmenőbb – akár – világirodalmi bestsellereket legtöbbször meg kell vásárolnunk, mert nincs a könyvtár kínálatában. Milyen szempontok szerint döntik el, hogy mely könyveket veszik meg?
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak egy Központi Könyvtára és 47 tagkönyvtára van. Ez Magyarország legnagyobb könyvtári hálózata. 2011-ben bevezettünk egy központosított szerzeményezési és feldolgozási rendszert. Ez azt jelenti, hogy minden évben közbeszerzési eljárás keretében választjuk ki azt, hogy például a magyar nyelvű dokumentumok esetében ki lesz a következő évben a beszállítónk. Ez a cég aztán minden hétfőn elküld nekünk a legfrissebb könyvmegjelenésekből egy-egy bemutató példányt, a művek rövid bibliográfiai leírásával együtt.
A tagkönyvtárak ezek alapján döntenek arról, hogy a rendelkezésükre álló költségvetési keretből mely műveket szeretnék megvásárolni. S ez
leginkább azon múlik, hogy az adott olvasóközönség mit keres, mi iránt érdeklődik. Ez egyfajta – régen úgy mondtuk – felhasználóbarát, most már úgy, hogy közösségvezérelt szerzeményezés.
Aztán amikor megtörténik a kiválasztás, csütörtökön leadjuk a rendelést, a következő csütörtökön pedig megérkeznek a könyvek a könyvtárba. Ennek a folyamatnak köszönhetően nálunk egy-egy friss megjelenésű könyv akár két-három héten belül elérhetővé tud válni az olvasók számára. 2023-ban egyébként állománygyarapításra, tehát mindenféle típusú dokumentum beszerzésére több mint 213 millió forintot költöttünk. Ebbe a könyvek, a folyóiratok, a kották, a diafilmek és az online előfizetett adatbázisok is beletartoznak. Csaknem 69 ezer új dokumentumot vásároltunk tavaly.
Milyen tendenciák vannak most a közkönyvtárakban?
Sokféle újdonságot látunk, amelyek java része már itt van a hazai közkönyvtári rendszerben is. Bármelyiket is nézzük azonban, mindegyiknek a középpontjában a helyi közösség áll, amely számára az adott könyvtár a dokumentumait és a szolgáltatásait elérhetővé teszi. A már említett közösségvezérelt, tehát az olvasók igényeihez és szükségleteihez alakított működés és szolgáltatás azt is jelenti, hogy például az, hogy egy bizonyos könyvtár mikor nyit ki és zár be, az is a közösség életmódjához, igényeihez, szükségleteihez kapcsolódóan alakul. Vannak olyan tagkönyvtáraink, amelyek hétvégén is nyitva tartanak.
egyes városrészekben az emberek szombaton először kimennek a piacra, majd hazamennek, s ebéd után térnek be a könyvtárba olvasnivalóért.
Máshol inkább azt látjuk, hogy a piacozás mellett a könyvcserét is elintézik. Nekünk erre reagálni kell, s reagálunk is időről időre. De ezek közé a közösségvezérelt szolgáltatások közé tartoznak a különböző távszolgáltatások is, mint például a távfizetés vagy a bankkártyás fizetés lehetőségének kialakítása. Ezek látszólag apróságok, de a könyvtárhasználók kiszolgálását illetően jelentős kényelmi funkciók.
Ilyen továbbá a 0–24 órás, érintésmentes könyvkölcsönzést és visszaadást lehetővé tevő ún. lockerek, könyvautomaták szolgáltatási rendbe állítása is. Ezek tulajdonképpen a csomagautomatákhoz hasonló szekrények, amelyekbe a könyvtáros elhelyezi az olvasó által előjegyzett könyvet, amelyet aztán a beiratkozott olvasó az olvasójegye használatával bármikor átvehet, amikor neki az a legmegfelelőbb. Jelenleg a Körúti Könyvtárban és a tavaly korszerűsített Soroksári Könyvtárunkban érhető el ez a szolgáltatás, de 2024-ben szeretnénk tovább bővíteni a lockerhálózatot.
A helyben tanulásra és közösségi iroda funkcióra is növekszik az igény, hiszen sokan otthon nem tudnak olyan hatékonyan tanulni, dolgozni, mint a könyvtárban. Ez a könyvtárak harmadik hely funkcióját jelenti.
Egyre többen családi programként is tekintenek a könyvtárlátogatásra, amikor a kölcsönzés mellett különböző programokon vesznek részt, legyen szó a legkisebbeknek szóló mondókázós-éneklős foglalkozásról, diafilmvetítésről, vagy a nagyobbaknak ajánlott, az olvasást is fejlesztő programozásról, robotikáról. E programok vonatkozásában a család második nappalijaként jelenik meg a könyvtár.
Mitől szexi ma olvasni?
Mitől szexi? Olvasni egyszerűen szexi, és kész. Tudja, olyan érdekes: néhány évvel ezelőtt az újságírók azt kérdezték tőlünk, hogy olvasnak-e az emberek, ma pedig azt kérdezik, mit olvasnak az emberek. Mert újra olvasnak, s újra könyvet (is) olvasnak az emberek. Persze, a Facebook szinte nap mint nap tele van olyan fotókkal, hogy ez volt a múlt, hogy ültünk a metrón, és olvastuk a könyvet, ma meg mindenki a telefonját böngészi. De ha körülnézek munkába jövet a HÉV-en, a buszon, rengeteg könyvet olvasó embert látok, s ez rendkívül jó érzéssel tölt el.
(Borítókép: Kovácsné Koreny Ágnes. Fotó: Németh Kata / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
