Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Megjelenése után egyaránt megosztotta a médiát és a közönséget is Rákay Philipék filmje, a Most vagy soha! című alkotás. A mintegy 6 milliárd forintból forgatott mozi, amely a márciusi ifjak forradalmát mutatja be, sokaknál kiverte a biztosítékot történelmi pontatlanságai vagy filmes megközelítései miatt, azonban akadtak olyanok is, akik szerint a végeredmény igazán jó lett, és fontos üzenetet hordoz.
Ilyen többek között Bognár Zalán történész, aki rokona Petőfi Sándornak – szépapja unokatestvére volt a néhai költőnek.
A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának docense úgy fogalmazott a Mandinernek:
Ez a film végre lesöpörte azt a sok port, amely rátelepedett a Petőfi-képre a hosszú évtizedek alatt. Mert lássuk be, a legnagyobb magyar költőt, a lánglelkű hazafit generációk óta élettelen, távoli szoborként tiszteljük. A Petőfi-kép ráadásul a szocialista diktatúra idején sokat torzult, a film által viszont közel kerülhet a ma emberéhez, a mai fiatalokhoz.
A történészt szakmája ellenére egyáltalán nem zavarta március 15-nek a részben fikciós megközelítése, sőt szerinte „a történelmi nap eseményeit kellő méltósággal tálalja a Most vagy soha!”. Emellett úgy véli, számos negatív kritika és alacsony osztályzat, amit a film kapott, pusztán politikai megfontolás.
Az alkotás kritikus fogadtatását sajnálatos jelenségnek nevezi. Szerinte míg más nemzetek piedesztálra emelik saját hőseiket, addig a magyar nép nem így tesz, ami a Petőfi-filmen is érződik. A filmmel kapcsolatban a költőt megformáló Berettyán Nándor alakításával kapcsolatban fogalmaz meg kritikát a történész, miszerint:
Az igazi Petőfi Sándor szerintem lángolóbb szívű, szenvedélyesebb ember volt, mint amelyet Berettyán Nándor alakított a filmben, de ez mellékes megközelítés, sokkal fontosabb a film küldetése. Mert szükség van példaképekre, Petőfi pedig egy olyan csillag – amerikaiasan sztár – volt, aki utat mutatott a sötétben. A film nagy értéke az is, hogy reflektorfénybe állítja a többi márciusi ifjút is.
Bognár Zalán ezenfelül úgy véli, Farkasch és Szendrey Júlia karaktere némileg túl lett pozicionálva, de a fiktívkalandfilm-jelleg teszi „izgalmasabbá, kiszámíthatatlanabbá” az alkotást. Bevallása szerint igyekszik mindig a pozitívumokat figyelni a rossz dolgok helyett, ezért szerinte egyes történelmi pontatlanságok nem többek részletkérdésnél. Amit igazán fontosnak tart, hogy a film nézése közben megható és felemelő pillanatokat élhetett át családjával.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
