Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÚjabb kemény üzenet Rákay Philipnek: A hazafiság nem mentség a tehetségtelenségre
További Kultúr cikkek
- Ez volt a tíz legjobb film 2024-ben a magyarok szerint
- Nehéztüzérséget is bevetnek az idei előszilveszteri műsorban
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
A szájkarate nem ért véget, alig több mint egy nappal az után, hogy Rákay Philip lejúdásozta a Most vagy soha! című Petőfi-filmet kritizáló Bencsik Andrást, újabb bejegyzés futott be a témában. Ezúttal Bencsik András főszerkesztő testvére, Bencsik Gábor publicista üzent a producernek.
Mint arról beszámoltunk, elszabadultak az indulatok Bencsik András, a Demokrata főszerkesztőjének pénteki Facebook-posztja alatt, amelyben egy kritikát osztott meg Rákay Philip Petőfi-filmjéről Csata a nyusziházban címmel.
A kommentszekcióban hamar feltűnt maga a producer, Rákay Philip (akinek a nevéhez a busás, 6,1 milliárdos állami támogatás miatt az egész közvélemény hozzákötötte az egész alkotást), aki nemes egyszerűséggel – és nagypéntek alkalmából – Júdáshoz hasonlította Bencsik Andrást.
Kétezer éves történet. Nagycsütörtökön és nagypénteken mindenkiről kiderül, kicsoda is valójában…
– állt Rákay Philip válaszában.
Nemzeti színekbe csomagolt dilettantizmus
Húsvétvasárnap Bencsik Gábor is posztolt egyet, azt fejtegeti: nem érti, Rákay Philip (születési nevén Rákay Kálmán) miért választott magának egyáltalán angol nevet magyar létére, továbbá arról ír, hogy Rákay „a rendelkezésre álló összes fórumon dicséri és dicsérteti a maga produkcióját”, amelyet „holywoodi léptékű pénzből csinált”. Utóbbit ízléstelennek nevezi az újságíró.
Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hazafiasságot összemossa a saját művészi teljesítményével, és pusztán a témaválasztásra alapozva hazafi-kötelességnek minősíti a produkciójának elismerését, a bírálatot pedig hazafiatlannak, sőt egyenesen árulásnak nevezi
– áll a bejegyzésben.
Bencsik Gábor ezután Galsai Pongrác írót idézi, aki azt mondta, hogy „az antialkoholizmus nem mentség a tehetségtelenségre”, ehhez hozzáfűzi, hogy a „hazafiság sem az”.
Ha nemzeti színekbe csomagolva a dilettantizmus is elismerést arat, abból hamar kontraszelekció lesz, amiből pedig elkerülhetetlenül hanyatlás következik
– fejti ki, majd hozzáfűzi, hogy egy társadalom legnagyobb értékei közé tartozik, hogy képes-e a köreiben létrejött alkotásokat és alkotóikat a maguk jelentősége szerint értékelni.
Szerinte ha elveszíti ezt a képességét, annak az egész közösség megfizeti az árát. Bencsik Gábor végül azt is leszögezi: Rákaynak csupán annyi a dolga, hogy okuljon a kritikákból.
A filmről egyébként az Index is megjelentetett egy kritikát, amelyet ide kattintva olvashat el.