Sokkoló új tantárgy: négykézláb mászkálás

Háromnegyed tizenegy körül kezdtek gyülekezni a diákok a terézvárosi Hunyadi tér Andrássy út felőli sarkán egy idősebb, tanáros külsejű úr társaságában. Aki arra tippelt, hogy ők a szomszédos Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói, akik promenadológiaórára érkeztek, jó helyen kapiskált. A tanáros külsejű úr maga Georg Winter professzor volt, a sétatudomány – mert a promenadológia magyarul ezt jelenti – vendégprofesszora. 

A csütörtök délelőttre hirdetett performance gyakorlatilag abból állt, hogy a térdvédővel és kesztyűvel felszerelkezett hallgatók a professzor úr által megrajzolt,

Igen ám, de mielőtt nekivágtak volna a járókelők érdeklődését magukra vonó tevékenységnek, óhatatlanul csoportosultak a tér közepén, ahol Winter professzor kezében egy jókora bevásárlószatyorral – amely többek között a térdvédőket és a védőkesztyűket tartalmazta – rögtönzött előadást és eligazítást tartott a részben magyar, részben az Erasmus-programmal hazánkban tartózkodó olasz, bolgár és montenegrói művészpalántáknak. Mindez nem igazán nyerte el egy kissé egzaltált külsejű, kétméteres, ránézésre százhúsz kilós, fennhangon felháborodott monológot folytató helybélinek, aki se szó, se beszéd félrelökte a megrökönyödött egyetemistákat, majd miután a vásárcsarnoknál sarkon fordult, visszafelé még egyszer átgázolt a most már óvatosan utat nyitó hallgatók között. 

A sétálás tudománya

A promenadológia fölöslegessé teszi a múzeumba járást, hiszen a környezetünk is tartogat megannyi érdekességet, műalkotást, csak nyitott szemmel kell járnunk

– magyarázta az Indexnek Winter professzor, aki felmenői révén kaposvári származású: a szüleit a második világháború után a többi svábbal együtt kitelepítették Magyarországról, és ő már Saarbrückenben látta meg a napvilágot. – A kitalálója egy bázeli szociológus és esztéta, bizonyos Lucius Burckhardt volt, aki a feleségével együtt megalkotta az általa németül Spaziergangswissenschaftnak, angolul strollologynak vagy promenadologynak, magyarul tükörfordítással sétálástudománynak nevezett diszciplinát. Ennek lényege, hogy fedezzük fel környezetünk szépségeit, azokat a gyönyörűségeket, amelyek mellett a napi rutinunk során úgy megyünk el, hogy észre sem vesszük azokat.” 

Megkérdeztem az egyik egyetemi hallgatót, mit szól ehhez a speciális tantárgyhoz, amely most először, ebben a szemeszterben került be a tantervbe.

„Én úgy fordítanám, hogy sétálva tanulás. Igazából azt tanuljuk a professzor úrtól, hogy legyünk nyitottabbak a környezetünk szépségeire, azokra az impulzusokra, amelyek menet közben érnek minket – mondta Orbán Borbála. – Mi, ugye, a művészeteket tanuljuk az egyetemen, és könnyű megérteni, hogy az inspirációt nagyrészt a megfigyeléseink útján tudjuk nyerni a műalkotásokhoz. A tanár úr arra is biztat, hogy lépjünk interakcióba a környezetünkkel, ami magától is létrejön, hiszen a megfigyelő azáltal, hogy jelen van, maga is részévé válik a megfigyelendő eseménynek.”

Meglehet, amit mi észreveszünk, az másnak nem jelent semmit, és fordítva. Ez a mai performance-unk tanulási folyamat nekünk és a járókelőknek is, hiszen kölcsönösen meg kell tanulnunk kezelni az efféle szituációkat, meg kell értenünk és elfogadnunk egymást.

Erős István professzor, az egyetem rektora érdekesnek, izgalmasnak tartja az új tantárgyat.

A diákok és a közönség is élvezi

„Georg Winter különleges státusú professzor – mondta a rektor. – A Ludwig Alapítvány aacheni központjából minden évben felajánlanak nekünk egy összeget egy olyan professzor szerződtetésére a nemzetközi szcénából, aki valami újat, izgalmasat tud produkálni. Most Georgra esett a választás, és örülünk, hogy valami mást, a megszokottól eltérőt kapnak a hallgatóink. A tanárainknak szerencsére kiterjedt a nemzetközi kapcsolatrendszere, és mindannyian tehetnek javaslatot arra vonatkozóan, hogy kit hívjunk meg a következő évre.”

Az egyik elméleti tanárunk Winter professzorra tett javaslatot, és rá szavazott a bizottság. Az ő megközelítése a képzőművészethez gyökeresen új, és mivel negyvenen felvették a tantárgyat, azt kell mondanom, hogy népszerű is.

Közben azért adódtak kisebb súrlódások a környezettel, konkrétan a Hunyadi tér sarkán lévő vásárcsarnok vezetőségével, de rövid egyeztetés után nagyvonalúan hozzájárultak az ő területüket is átszelő sétaútvonal igénybevételéhez. Szóval minden a lehető legjobban alakult, a nagyszámú érdeklődő közönség örömére.

Ahogy azt a bevezetőben jeleztük, a csütörtöki promenadológiaóra

A sorozat fénypontja az egyetem Barcsay Termében esedékes kiállítás lesz, amelyen az elmúlt évtizedekben az Erasmus-mobilitásban részt vett hallgatók és nemzetközileg is elismert képzőművészek alkotásaiból lesz látható válogatás.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)