Idén júniusban lesz szeptember

A világ legszagosabb stílusa a funkyzene – ahogy nevének eredeti jelentése is utal rá. Nem csoda, hiszen a műfaj táncolhatósága, ritmusa és energiái megizzasztják a közönséget, persze jó értelemben. Ez az egyik legjellegzetesebb könnyűzenei stílus, amelynek legismertebb képviselői között mindenképp ott van a legendás Earth, Wind & Fire, olyan slágerekkel, mint a September, a Let’s Groove, a Fantasy vagy az In the Stone. Ha van zenekar, amely szemtelenül sok tagcserét megért, akkor az az EWF, hiszen munkásságuk során – ha csak az akkreditált tagokat nézzük –

Közülük egyik a zenekar jól ismert gitárosa, Al McKay, aki a csapat legjobban pörgő időszakában – a hetvenes évek második felében – volt jelen. Noha nem töltött el összesen tíz évet sem a zenekarban – 1973-ban csatlakozott, majd 1981-ben kilépett –, ez idő alatt az EWF olyan dalokat adott ki, mint a Boogie Wonderland vagy egyik legismertebb sikerslágerük, a September – előbbiben produceri, utóbbiban dalszerzői szerepkört töltött be a gitáros.

McKay később szólóprojektjével és saját zenekarával kezdett turnézni, majd megpróbálta feléleszteni és továbbvinni az Earth, Wind & Fire örökségét – az eredeti zenekar, noha sosem oszlott fel, a nyolcvanas évek közepén szünetelt. Ennek a projektnek az eredménye az idén júniusban hazánkba látogató Earth, Wind & Fire Experience by Al McKay nevű formáció, amely igyekszik a lehető legautentikusabban visszaadni az EWF sikerslágereinek élményét.

Tanult közönség vagyunk

A 2024-es koncert kapcsán sikerült beszélgetnünk a banda énekesével, Tim Owensszel. A mosolygós, laza, szemtelen humorú zenészt ha kérdezik, ad mélységet és magasságot is – viccel, majd elgondolkodtat. Olyan, mint egy furcsa nagybácsi, akinek annyi a dolga, hogy szórakoztassa a kölyköket, ha pedig kell, elveti az élet néhány magvas gondolatát.

Az énekes korábban járt már hazánkban, beszélgettünk is vele. Most kifaggattuk, körbeutazva a világot mit tapasztal, miben különbözik a magyar hallgatóság a planéta többi népétől.

Úgy gondolom, Magyarország zenei és művészeti múltjának hála nálatok egy jóval tanultabb közönséggel találkozhat az ember. Ez rengeteget hozzáad ahhoz, miként reagálnak a zenei nüanszokra. A legtöbb közönség az energiára válaszol, amelyet átadunk, de csupán néhány olyan van, amelyik igazán megérti a zenét részleteiben. A magyar közönség ilyen

– fogalmaz a zenész. Hozzáteszi:

Ez az elismerés egy másik szintje. Ha van egy hangszeres szóló vagy egy olyan zenei részlet, amely magasabb technikai tudást igényel, akkor egy olyan közönség, amely megérti ennek a mélységét, jobban is fogja értékelni azt.

Owens kicsit az építészethez hasonlítja a dolgot: ha az ember érti, milyen művészeti és technológiai vívmányokra volt szükség ahhoz, hogy létrejöhessen egy építmény, akkor jobban is fogja értékelni azt, amit lát. Tudni, mekkora a belefektetett munka, új perspektívát ad a közönségnek, ami a zenére adott válaszreakciókon látszik igazán.

Unott zenészek

Noha a meglepetéseket nem lőheti le, elmondta, hogy készülnek sok mindennel a budapesti koncertre, felfrissítve a tavalyi szettet, de csak csínján. Ezek a változtatások leginkább a dalok közti átkötésekben és show-elemekben lesznek tetten érhetők. Az eredeti dalokba nem nyúlnak bele, ugyanis mesterművekként tekintenek a számokra,

Szerinte vannak előadók, akik azért akarnak mindenáron átalakítani meglévő slágereket, mert próbálják elkerülni, hogy „ők unatkozzanak”. De a közönség ezekbe a dalokba szerelmes, nem az átiratokba, és ezeket szeretné meghallgatni élőben is, tehát ők továbbra is arra fognak törekedni, hogy az Earth, Wind & Fire zeneiségét vigyék tovább.

Tim Owens – akinek egykori rasztaséróját még Nelson Mandela is megdicsérte – elmesélte, hogy amikor Al McKay összerakta ezt a zenekart, maga választotta ki az összes zenészt. Olyan emberekre volt szüksége, akik igazán benne vannak a muzsikában. Noha McKay gitárosként csatlakozott anno az EWF-be, korábban dobolt is, ami nem múlik el nyomtalanul. Gitárjátékának ritmizálása a dob lüktetését idézi, ahhoz igazodik.

„A DNS-em része” – mondta nekünk az előadó, aki tizenévesen is a funkyzene nagyjainak albumait hallgatta rongyossá. Ennek köszönheti, hogy probléma nélkül tud együtt mozogni tapasztalt kollégáival. Úgy érzi, ez az, amire szükség van ahhoz, hogy autentikusan tudja egy banda előadni az EWF számait, hogy a korszak és a stílus magját megértsék, és képesek legyenek átérezni, probléma nélkül eligazodni benne.

Owens szerint nagyon fontos, hogy előadóként az ember megtalálja az egyensúlyt a zenei mélység és a színpadi jelenlét, a szórakoztatás között. Ha bármelyik hiányzik, a „zeneként” aposztrofált, speciális kommunikációs forma sérül.

Ha kommunikálunk, és én úgy döntök, hogy csupa kedves és bájos dolgot mondok neked mindenféle mélység nélkül, akkor lehet, azt mondod majd: milyen remek csávó ez. Aztán dönthetek úgy, hogy jóval mélyebbre ások abban, ki is vagyok valójában, és elképesztően tartalmassá válik ez a kommunikáció. Viszont a kettőt akár ki is egyensúlyozhatom, az egyensúlyban pedig nincs semmi rossz, hiszen épp ez a hiányzó elem

– fogalmaz Owens. Hozzáteszi:

Ha a társalgásnak van egy szórakoztató része, amivel felkeltem az érdeklődésedet, akkor utána képes leszek a zenei mélységgel behúzni és ott tartani téged. Épp ezért mindkettőre egyformán szükség van.

Egy jó gulyás

Az énekes szerint minden zenei műfaj egy adott korszak jellegzetes kifejezőeszköze, s bár ma a funkyzene nem úgy van jelen, mint a hetvenes években, a stílus továbbra is jelentős hatással van a közönségre és a szakmára. A funk egyesíti a rock and roll energiáit, az R&B és a jazz zeneiségét a soul kifejezőeszközeivel. Ez még ma is rengeteg populáris zene központi eleme.

A technológiai újítások minden generációban átformálják a zenei világot, az iparágat – össze sem hasonlítható az ötven évvel ezelőtti állapot a maival, főként a streamingplatformok megjelenése óta. „Egy elég fura időszakot élünk, mert keressük az egyensúlyt a művészet és a változások között.” Az előadók ma egyszerre küzdenek a társadalmi mozgásokkal, a közösségi média jelenlétével és azzal, miként juttassák el zenéjüket a közönséghez.

Ennek ellenére ők a bandájukkal minden este színpadra állnak, és igyekeznek átadni a közönségnek valamit, amire senki más nem képes. A szólóelőadók aranykorában – amelyről Tim Owens úgy véli, egy elsősorban gazdasági megfontolásból uralkodó trend, mely az idő múlásával kiegyensúlyozódik majd – Al McKay Earth, Wind, & Fire Experience csapata valami egyedit képes teremteni.

Mi sem tudjuk, egyik estéről a másikra mi történik majd, hiszen 13 eltérő egyéniség, különféle művész lép színpadra, és ahogy összeérünk, létrejön valami olyasmi, mint egy jó gulyás

– mondja nevetve az énekes.

Hogy Owensék mit főznek majd ki nekünk az EWF dalaiból június 27-én az MVM Dome-ban, még kiderül, de egy dolog biztos: táncból, jókedvből, energiából és funkzenéből nem lesz hiány.

(Borítókép: Al McKay és Tim Owens az Earth, Wind And Fire Experience együttesből a Rewind South at Temple Island Meadows koncerten lép fel 2016. augusztus 21-én. Fotó: Lorne Thomson / Redferns / Getty Images)