Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHűségesnek tartja magát, de akad egy kivétel
További Kultúr cikkek
Lassan hagyomány, hogy az időjárás megöntözi a hűség városát, amikor elindul a SopronFest. Ahogy tavaly, idén sem úsztuk meg szárazon, de reméltük, hogy legalább a Kultúrpresszóig eljutunk, mivel volt egy program, amit jó előre kinéztünk magunknak.
Szomorkás, sírdogáló időben indultunk útnak a város szívébe – útközben még arra is ráfanyalodtunk, hogy esernyőre költsünk. Mire a helyszínig jutottunk, a bánatból harag lett, az ég pedig meg-megmordult. Jó darabig maradt is ez az állapot, így az irodalom szerelmesei, és az esőt nem kedvelők is befészkelték magukat a Kultúrpresszóba, ahol különleges esemény készült.
A SopronFest idén több írót, költőt invitált meg a nyugati országvégbe. Eme díszes társaságba tartozik a hazai irodalmi élet egyik legismertebb alakja, Parti Nagy Lajos is. 2023-ban jelent meg Hadd legyek hűs című kötete, amelyben életművének válogatott versei szerepelnek. Ennek kapcsán érkezett a beszélgetésre, kérdezőpartnere pedig könyvének felelős szerkesztője, Szegő János volt.
Zajjal indult
Elérkezett a négy óra, és bele is vágtak a beszélgetésbe, noha még többen a pultnál várták italukat, fizették rendelésüket. A csészecsörömpölés és pohárpattogás még javában hallatszott, ahogy a moderátor és a költő a kötetet kezdték elemezni. Szegő János megkérdezte a művészt, ha már a hűs szó benne van a kötet címében, mi a véleménye a hűségről, főleg, ha már a hűség városában vagyunk.
Parti Nagy Lajos elmondta, hűséges típusnak tartja MAGÁT, kivéve, ha műnemekről van szó,
hiszen sok mindent kipróbált már, és ezáltal lelt rá saját költészetére. A város analógiájára egy kis fanyar humorral megjegyezte, hogy szép történet Soproné, ami akkor jó ötletnek is tűnt, de hogy ez hosszú távon mennyire jött be, az egy másik kérdés.
Noha a beszélgetés alapjául a verseskötet szolgált, Szegő János előbb körbejárta a művész életútját több szemszögből, alkotói és történeti oldalról egyaránt. Értekeztek arról, mikor válik egy költő, egy irodalmat forgató művész önmagává, mikor veti le inspirációi, példaképei magára nyomtatott gerincét. Szegő János kiemelte, hogy minden túlhajtott dicséret nélkül a költő műveiben sosem találta a másolt frázisokat, amire a művész azt felelte, sosem volt célja a másolás.
Ugyanakkor Parti Nagy szerint kevés olyan magyar költő van, akinek 1940 után ne lett volna József Attila-korszaka, ne hatott volna rá az egyik legismertebb magyar művész. De hozzátette, voltaképpen József Attila is különféle hatások összegződése, amelyek őt előzték meg.
Parti Nagy úgy véli, ha egy valóban csúcstechnológiás keresőmotor elkezdené összeszedni a romantika utáni irodalmi alkotásokat, akkor rájönnénk, hogy valamilyen módon minden átvétel. Noha akadnak túlhasznált panelek, ezek időről időre máshogy jelennek meg, és a jó megoldásoknál nem kérdőjelezzük meg az eredetiséget.
Csönddel folytatódott
A beszélgetés során néhány vers is elhangzott, így a program felénél, mint jó időjelző, egy költeményt olvastak fel a Hadd legyek hűs című gyűjteményből, egész pontosan annak 446. oldaláról. Eddigre sem pohár, sem csésze nem merte megzavarni a csendet, még az időjárás haragját is felváltotta az érdeklődő hallgatás.
Parti Nagy Lajos – ahogy fentebb már írtuk – az irodalom számos területén alkotott. Még épp a felolvasás előtt szóba került az is, hogy többször írt rövid recenziókat, sajátos gondolatokat A magyar nyelv nagyszótáraihoz is.
Szótárról írni maga a gyönyörű képtelenség
– fogalmazott a költő, hisz aki nem szótáríró szakember, az teljesen másként tekint ezekre az alkotásokra. Kicsit olyanok ezek a robusztus betűdzsungelek, mint különös ásványok vagy egzotikus lények. Ha erről kell írni, elfoghatja az embert a bőség zavara, de a félelem is.
A művész úgy érzi, noha minden nyelvnek megvan a maga különlegessége, és annak ellenére, hogy a mi nyelvünket kevesebb mint húszmillió ember használja, rémületesen gazdag. Rajta is egyfajta pascali rémület vesz erőt, ha igazán a mélyébe tekint, épp ezért jobb, ha az ember tudja, hol lakik a Jóisten, ha azt állítja, hogy valóban ismer egy nyelvet.
A szótár kapcsán még hozzátette, hogy A magyar nyelv nagyszótárának szerkesztője, Ittzés Nóra és az a számos szakember, aki ezeken az alkotásokon dolgozott, nagy megbecsülést érdemel. Az egyik szótárhoz készült írásában fel is sorolja a nevüket, továbbá
játékosan beemel rengeteg, sokak számára ismeretlen kifejezést
és néhány olyat is, amely még az ő legpasszívabb szókincsében sem szerepelt korábban.
Verssel zárult
A beszélgetésben körbejárták a verseskötet születésének történetét is. A költő elmondta, hogy amikor a Líra megkereste, elsőre nem tudta, miért lenne érdemes kiadni ezt a válogatást, hiszen a költeményei mind olvashatóak interneten vagy korábbi kiadványokban. Végül úgy döntött, összeállítja, mivel rádöbbent, hogy egy dolgot sosem tett még meg a verseivel: még nem rendezte időrendi sorrendbe életművét.
Így aki fellapozza a Hadd legyek hűst, megismerheti azt a művészi ívet és életutat, amit a költő bejárt. A beszélgetés során elhangzott egy vers fiatal éveiből is. A mű középpontjában az írógép állt, amire Part Nagy Lajos úgy hivatkozott, mint korabeli „státusszimbólum”, az íróság metaforája.
Ravasz, furcsa darabok az írógépek
– fogalmazott a művész.
Szegő János kérdésére elmondta, a költészetnél szövegszerűségében és betűszerűségében is helytálló végeredményt kell alkotni, mert ezek mind meghatározzák a művet. Arra a kérdésre, felmerült-e, hogy formáljon, pontosítson a verseken, ha már újra kiadja őket, Parti Nagy Lajos azt felelte: „befejezésük pillanatában ezek a versek úgy voltak helyesek”. De elismerte, hogy a befejezettség mindenki számára némileg eltér. Fiatalabb korában ő is kicsit mondvacsináltnak gondolta ezt a problémát, azonban
ma már nem igazán tudja, hogy egy vers vagy regény egyáltalán befejezhető-e, de valójában nem is ez a fontos.
A lényeg az olvasóban születő befejezés.
A beszélgetés végén Parti Nagy Lajos felolvasta kötetéből a Szívlapát című verset, ezzel köszönve meg a figyelmet és lezárva az eseményt. A közönségnek ezután lehetősége nyílt még dedikáltatni, és nem csak azért álltunk sorba, mert kint még esett.
(Borítókép: Szegő János és Parti Nagy Lajos. Fotó: Tövissi Bence / Index)