A Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes című kiállítás a Kaposváron született, de az 1940-ben Madridban letelepedő magyar fotóművész és Pablo Picasso egy évtizeden át tartó barátságát dokumentálja. Gyenes és a festőóriás az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek elejéig töltött sok időt egymás társaságában, három konkrét látogatás alkalmával. A fotók a Francia Riviérán, a La Galloise-ban, Vallaurisban, majd a cannes-i La Californie nevű kúriában, végül Mougins-ban, a Notre Dame de Vie-ben készültek.
A Mai Manó Házban május 29-től megtekinthető kiállítás kurátora egy forgószél energiájával rendelkező, tarragonai születésű, tehát katalán művészettörténész, Elena Aparicio, aki korábban tíz évig Picasso szülővárosában, Málagában, a Picasso Múzeumban dolgozott, és aki nemcsak elmagyarázta, hanem afféle pantomimművészként el is játszotta, hogy miről szólnak a fotók.
No de először lássuk, ki volt Juan Gyenes, vagy ahogy az 1912-ben Kaposváron született fotóművészt eredetileg hívták, Gyenes János. A kamasz már 14 évesen a fotózás szerelmese lett, 1927-ben, 15 évesen ő készítette Rippl-Rónai József utolsó fényképét a nagy művész halálos ágyán. 1936-ban és 1937-ben Londonban és Párizsban élt, pályafutása legalább annyira kalandos volt, mint legendás kortársáé, Robert Capáé. 1938-ban a The New York Times kairói tudósítója volt, aztán 1940-ben Madridban telepedett le, és nyolc évvel később megnyitott stúdiójában olyan világhírű művészek fordultak meg, mint Salvador Dalí, Pablo Picasso, Joan Miró, Herbert von Karajan vagy Charlie Chaplin. Elsőként készített fényképet az akkor tizennégy éves I. János Károlyról, a későbbi királyról. Így lett az udvar hivatalos fotósa, az általa készített portrék pedig spanyol bélyegekre és bankjegyekre is felkerültek.
Ez a kiállítás Budapesten debütál – mondta az Indexnek Elena Aparicio. – Az volt a szándékunk, amikor összeállítottuk az anyagot, hogy eltérjünk a megszokottól, próbáljunk bekukkantani Picasso ablakán, betekinteni a házába. Juan Gyenes fantasztikus fotókat készített. Amikor a Picasso Múzeumban dolgoztam, még nem is ismertem Gyenest. Ma már sajnálom, hogy csak mostanában ismerkedtem meg ennek a fantasztikus magyar fotóművésznek a munkásságával.
Gyenes barátsága Picassóval három felvonásból állt: megismerkedés, fotózás, a fotók bemutatása. Ennek a barátságnak köszönhetően készíthette ezeket a fotókat a művész, amelyek hűen tükrözik Picasso egyéniségét.
Picasso szemei beszédesek – folytatta a kurátor. – Az egyik fotón, amely az ötvenes években készült, az idős Picasso szemei láthatók, amelyek ugyanolyan tüzesek, élettel teliek, mint a mellette lévő, 1917-ből látható önarcképrészleten. Lehet, hogy Picasso megöregedett, de a tekintete még 93 éves korában is olyan fiatalos volt, mint hetven évvel azelőtt.
Rendkívül érdekes elemezni Picasso viszonyát a nőkhöz, hiszen ahogy arról tavaly már írt az Index, a festőóriást megvádolták, hogy a nőket csak eszköznek tekintette, nem igazán tisztelte őket.
Ez így nem igaz. Nézze, Picassónak hét hivatalos felesége volt, nem beszélve egyéb kapcsolatairól – mondta Elena. – Amíg lángolt a szerelem, addig izgalmas, tüzes, kavargó festményeken ábrázolta aktuális partnerét, amikor aztán kezdett ellaposodni a kapcsolat, már szögletesek lettek ezek a portrék. A mester festményeiből tökéletesen le lehet követni szerelmi életének alakulását.
A kiállítás – amely a Spanyol Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Ügynökség, a budapesti spanyol nagykövetség és a Cervantes Intézet kooperációjának eredménye – augusztus 19-ig tekinthető meg a Mai Manó házban.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
