Apja halála után kezébe került egy köteg levél, ami megrázta

Uramisten (1984), Szamárköhögés (1987), A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (1992), Hajnali láz (2015) – csak néhány film, ami eszünkbe juthat, ha Gárdos Péter filmrendezői munkásságára tekintünk. Emellett azonban színházban rendezett, és regényíróként is elismert.

Jó néhány dokumentumfilm és rövid játékfilm állt már a háta mögött, amikor berobbant a köztudatba az Uramisten című filmmel az egyébként bölcsészkart végzett, a filmes szakmába így mintegy „kívülről” érkező, 1989-ben Balázs Béla-díjjal elismert rendező. A film legnagyobb fegyverténye az volt, hogy nem kisebb színészlegendát sikerült a főszerepre megnyernie, mint Feleki Kamillt, aki akkoriban már tejes visszavonultságban élt.

Valóságos és képzeletbeli pofonok

A film arról szól, hogy Sajek Oszkár cirkuszi artistának (Eperjes Károly) eltört a lába, ezért nem tudja eddigi műsorát folytatni. Egyetlen lehetősége, ha Binder Lipi bácsitól, az öreg szabadulóművésztől (őt játszotta Feleki Kamill) megszerzi a titkát, a jégbe zárt ember világszámát.

Lipi bácsi azonban hajthatatlan, bár a magányos öreg élvezi, hogy végre foglalkoznak vele. Az elkeseredett Sajekkel közli, hogy nincs trükk, titok, a szám maga Binder Lipót – ám az utolsó pillanatban mégis segít.

A filmben megcsodálhatjuk Feleki Kamill humorát, egy letűnt kor eleganciáját és a még nagyon fiatal Eperjes Károly erőteljes színészi játékát. 

A másik film, aminek máig érződő hatása van, a Szamárköhögés. A sztori 1956 októberében játszódik, amikor egy reggel egyetlen gyerek sem ment iskolába. A filmbéli apa (Garas Dezső), anya (Hernádi Judit) és nagyi (Törőcsik Mari) Tomival (Tóth Marcell) és Annamarival (Kárász Eszter) bezárkózik a négy fal közé. Apa elmegy, de visszatér, miután megpofozott valakit. A nagyi is megjön két átlőtt kenyérrel, a két gyerek azonban izgalmasnak éli meg a helyzetet.

A film ötlete Gárdos Péter elmondása szerint úgy született, hogy el akarta mesélni azokat a valóságos és képzeletbeli füleseket, amelyeket egy korosztály, egy generáció kapott kamaszkora küszöbén. A film „1956 októberének-novemberének három hete – öt arculcsapás története”, írta.

A szerelem gyógyít

A harmadik most kiemelt alkotás is történelmi filmnek mondható, bár erős benne a személyes szál, hiszen Gárdos Péter egy levélköteg alapján készítette, amely az apja halála után került a kezébe. A levelezés a szülei között zajlott, és kirajzolódott belőle a két fiatal története, ahogy a bergen-belseni haláltábort túlélve egymásra találnak. Gárdos addig nem tudott sem a levelekről, sem arról, hogy a szüleinek mit kellett átélniük, mert erről soha nem beszéltek a családban. 

A film története Svédországból indul 1945-ben, ahol a koncentrációs tábort túlélő magyar fiatalok lábadoznak a Vöröskereszt svédországi rehabilitációs központjaiban.

Ilyen fiatal a huszonöt éves Miklós (Schruff Milán) is, aki – haláltábor után – újabb halálos ítéletet kap: az orvosa szerint, mivel súlyos tüdőbeteg, mindössze hat hónapja van hátra. De Miklós élni akar, ezért levelet ír 117 magyar lánynak, akiket szintén Svédországban rehabilitálnak. Hamarosan rátalál az igazira a tizenkilenc éves Lili (Piti Emőke) személyében, akivel aztán új életet kezdenek, és Miklós – csodával határos módon – a betegségből is kigyógyul.

A ma 76 éves rendező-forgatókönyvíró-írót születésnapján kvízzel köszöntjük.

(Borítókép: Gárdos Péter 2015. szeptember 18-án. Fotó: Szécsi István / Dívány)