Szabálytalanságra kényszerült a művész, ami még inkább naggyá tette

Pablo Picasso közeli barátja, a híres kubista szobrászmester, a XX. század egyik úttörője – a litván származású Jacques Lipchitz komoly szerepet vállalt a háborúktól forrongó korszak művészetének alakításában.

Alig 18 éves volt, amikor 1909-ben úgy döntött, Párizsba megy. A szabadelvű, akkoriban kerületekre – apróbb városokra – bomlott metropolisz művészi közegeiben hamar megtalálta helyét. Itt „fertőzte meg” az a stílusbeli megközelítés, ami később teljes munkásságát meghatározta.

A Szépművészeti Múzeum új, időszaki kiállításának központi alakja hamar meglátta a lehetőséget abban, miként lehet a Picassóék által alkalmazott kubizmust saját látásmódjával ötvözve szobrokba átültetni. Már 1913-ban elismert művészként volt jelen alkotói körökben, pár éven belül pedig mint kiforrott kubista alkotót ismerték.

A Lipchitz. A kubista szobrász című tárlat a művész életútját mutatja be, kiemelve azokat a személyeket és eseményeket, amelyek hatással voltak rá, befolyásolták művészetét. A megnyitón Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója mondott beszédet. A bejáratánál hatalmas fotón látható Pablo Picasso és Jacques Lipchitz közös képe, amelyről elmondta, hogy a két művész hamar barátságot kötött, s noha Picasso tíz évvel volt idősebb Lipchitznél, halálukig közeli viszonyban voltak, majd mindketten ugyanabban az évben, 1973-ban haltak meg.

Kubista, vagy nem kubista?

Az eseményen beszédet mondott még a tárlat két kurátora, Somodi Anett és Geskó Judit is. Tőlük megtudtuk, hogy a kiállított mintegy negyven mű egyetlen magángyűjteményből való. A Michelangelo-teremben látható alkotások közt hat szobor, két érem, rajzok, grafikák, művészkönyvek és dokumentumok találhatók.

A kiállított grafikák közül több az alkotó későbbi korszakából való, amikor a hagyományos kubizmushoz képest egyre expresszívebb és szabálytalanabb formákat használt. Ezek gyakorta mitológiai, bibliai témákat elevenítenek fel. Somodi Anett elmesélte, hogy Lipchitz, noha a kubizmus jelentős alkotójaként hivatkozunk rá, idővel felismerte a stílus adta korlátokat, amelyeken lépésről lépésre túllendült. Ennek ellenére – még ha egyesek úgy is hitték, hogy elsődlegesen már nem a kubizmust képviseli – élete végéig kubista művészként hivatkozott magára.

Kubista voltam, mert a kubizmus filozófiája alapvetés volt műveimben

– hangzik el abban az interjúban, amelyet a tárlathoz kapcsolódva vetítenek. A felvétel a művész utolsó éveiben készült. 

Teljes életút

Ebben számos alkotás keletkezéséről mesél, továbbá feleleveníti, mikét változott művészete. Az USA-ban is híres művész elmondta, miért volt jelentős pont számára, amikor egyik megrendelésénél rákényszerült, hogy szabálytalanabb, íveltebb formákat, alkalmazzon, miként nyitotta ez meg művészetét a későbbi fejlődéshez.

A Szépművészeti Múzeum új kiállítása egyszerre ismertető, ugyanakkor némi hiányérzetet kelt. A magángyűjteményből fakadó korlátok, főleg az alacsony számban kiállított szobrok furcsán hatnak az emberre, tekintve hogy a kiállítás címével is arra utal, hogy a kubista művész szobrászati megközelítésén lesz a hangsúly.

Mindazonáltal Lipchitz munkásságát, életútját szépen felöleli a kiállítás, így informatív, részletgazdag, miközben sok háttértudást oszt meg a látogatóval az alkotóról. Az, hogy nem csupán Lipchitz műveivel találkozhatunk, szintén pozitívum, mivel

A Lipchitz. A kubista szobrász című kiállítás 2024. június 21-én, pénteken nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében. A kiállítást két kurátora Geskó Judit és Somodi Anett, a kurátorok művészettörténész munkatársa Sodics Dominika. A tárlatot szervezte Szvoboda Krisztina, az installációtervezésért és kiállításgrafikáért Brotesser Zsuzsanna felelt, a műtárgykölcsönzési feladatokat Farkas Zsófia látta el. Az időszaki tárlatot egészen szeptember elsejéig látogathatják az érdeklődők. 

(Borítókép: Lipchitz, a kubista szobrász című tárlat. Fotó: Németh Kata / Index)