Franciaország
–
Belgium
–
Még a túlélő professzort is megdöbbentette a világ, ami most feltárult
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kultúr cikkek
Több évtizedes kutatómunka áll Pelle János mögött, aki legújabb, „Zsidókérdés” és magyar társadalom, 1938–1956 című munkájában olyan eseteket tár fel, amelyekről eddig senki nem beszélt. A „lehet-e újat mondani a holokausztról” kérdésre is igennel válaszolhatunk a könyvet forgatva, de bemutatja azt is, hogy – gyakran a hatóságok hallgatólagos támogatásával – milyen pogromok robbantak ki Magyarországon még 1945 után is.
Tabudöntögető és határokat feszegető, vagy inkább határokat tágító személetű Pelle János legújabb, sorrendben tizedik kötete, amely a magyar társadalomban időről időre fellángoló antiszemitizmus gazdasági, társadalmi gyökereit, okait vizsgálja. A „Zsidókérdés” és magyar társadalom, 1938–1956 című könyvnek már a borítója is „provokatív”, ami egyébként Kádár Lajos, Solymosi István és Dövényi Nagy Lajos Ártatlanok című, 1944. május 20-án bemutatott színdarabjának plakátja alapján készült.
Provokatív annyiban, amennyiben – az uszítás fogalmát kimerítve – a zsidósághoz köthető sztereotípiákat hangsúlyozza a rajta szereplő figurákkal, de hát a korban, mondhatni, ez „természetes” volt. 1944-ben A tiszaeszlári bűnper című könyv már az ötödik kiadásban jelent meg, az Ártatlanok című színdarabot pedig – amit a magyar Jud Süssként is emlegettek – a Madách Színházban adták elő nagy sikerrel, de a hírhedt náci filmet is bemutatták – újra – a Corvin moziban, a díszelőadáson ott tapsolt Sztójay Döme miniszterelnök is.
Megdöbbentő világ
Nincs mit csodálkozni azon, hogy a német megszállást követően, a deportálások megkezdése utáni hetekben csúcsra járt az antiszemitizmus, de mi vezetett idáig, és mi az oka annak, hogy még a kommunista időkben sem csitult? Pelle János hosszú évtizedek kutatómunkájával olyan tényeket és összefüggéseket tárt fel, amelyek még az Előszót író Berend T. Ivánt is meglepték, pedig a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke szemtanúként és történészként is jól ismeri a korszakot.
E könyvben tárgyalt időszak életem meghatározó korszaka volt, s egy hosszú életet történészként végigdolgozva, különlegesen érdekelten olvastam el Pelle János könyvét, melyet nem tudtam letenni. Amit ez a kötet előtár, megvallom, zömében ismeretlen volt számomra. Az átélt évek után háromnegyed évszázaddal e könyv lapjairól olyan megdöbbentő világ tárult fel előttem, amire személyes élményeim ellenére sem voltam felkészülve
– írja Berend T. Iván, aki nem sokkal a tizennegyedik születésnapja után egy marhavagonban tartott a dachaui koncentrációs táborba. Mint fogalmaz, Pelle János könyve megrázó írás, elképesztően hatalmas anyag, dokumentumok tömege és kiváló elemzése, ami egyszerre történelmi és pszichológiai is. „A szerző nem ismer tabut,
a kényes és Magyarországon évtizedeken át kerülgetett témát tényekre alapozott szókimondással és őszinteséggel tárgyalja.
Nem egyszerűen a történéseket írja le, hanem egyben egy politikai kényszerpályát is, melyen a magyar társadalom mozgott – és egy ijesztő, sajátos tömeglélektani folytonosságot Tiszaeszlártól a tárgyalt korszak végéig.”
Mi vezetett a holokauszthoz?
A könyv az antiszemitizmus lélektani gyökereit a tiszaeszlári vérvádat is előidéző babonára, téveszmére vezeti vissza. Ez Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban sem volt ismeretlen, irracionális magként Nyugat-Európában is ott lappangott a „zsidókérdés” mélyén, az Elbától keletre azonban a zsidók iránti ellenszenv összefüggött a lakosság többségét alkotó parasztság körében elterjedt középkori hiedelemmel, hogy a zsidók – vallásuk titkos utasításait követve – rituális gyilkosságokat követnek el, gyermekeket áldoznak fel, hogy a vérüket titokzatos célokra használják fel. Ez a vérvád aztán hol nyíltabban, hol csak utalásszerűen végig jelen volt a zsidók elleni uszítás részeként.
Mindezek mellett a pogromok és bűnbakképzés hátterében mindig a nyomort, a nélkülözést, a társadalmi egyenlőtlenségeket találjuk – 1945 után is. Európában a XIX. század végére már kialakult az a nagyszabású, tömeglélektani bűnbakképző mechanizmus, amely
a zsidókat tette felelőssé a gazdasági válságokért és a háborúkért is.
Ezt tükrözte a Dreyfus-ügy Franciaországban, de ha a magyar történelmet nézzük, akkor az Országos Antiszemita Párt megalakulásától (1883) az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságon át a modern kori antiszemitizmusig, a „globalizált vérvádig” szintén ezt látjuk, amikor is mindenért (munkanélküliségért, gazdasági válságért vagy a megszorításokért) a zsidók a felelősek.
Fokozatosan kialakultak tehát a holokauszt társadalmi és tömeglélektani feltételei, amit a könyv rengeteg forrás alapján dokumentál, abból az újszerű nézőpontból, hogy nem az áldozatok vagy a tettesek szemszögéből idézi fel a történteket, hanem a hallgatag, az antiszemita politika által vizsgált többségi társadalom viselkedését, reakcióját vizsgálja 1938 és 1944 között. Ennyiben tehát valóban tud újat mondani a holokausztról is.
Pogrom és lincselés a háború után
Ezt a tömeglélektani hatást vizsgálja az 1945 és 1956 közötti időszakban is – a könyv e tekintetben két nagy részre oszlik, és a második címe ez: Parázs a hamu alatt. Az 1938-tól tomboló antiszemita propaganda hatása ugyanis nem múlt el varázsütésre, sőt a kommunista párt eleinte igyekezett a saját politikai céljaira hasznosítani. De az áldozatok hozzátartozói, a túlélők sem tudták a megsemmisítésükre törő felfoghatatlan brutalitást feldolgozni, és a „kollektív bűnösségről” szóló viták a rendszerváltás után is megdöbbentő erővel lángoltak fel.
Az 1945 utáni országos és helyi történéseket és azok hátterét Pelle János részletesen dokumentálja: Kaposváron 1945. október 26-án meghalt egy gyermek, és ez „vérvádhisztériát” robbantott ki a városban, 1946. május 21-én Kunmadarason támadtak a piactéren a helybeli zsidó árusokra, a pogrom három halálos áldozatot követelt, Miskolcon 1946. július 30-án torkollott lincselésbe a „forintvédő” tüntetés, 1948 pünkösdjén pedig Szegváron tört ki vérvádhisztéria egy
máig felderítetlen gyilkosság nyomán.
Megtudhatjuk, mi volt a felgyújtott makói zsinagóga igaz története, de Pelle – Márai Sándort is segítségül hívva – megvizsgálja azt is, mi volt az oka annak, hogy a háború után sokan a holokauszt túlélői ellen fordultak, és részletesen, sok szempontból járja körül a zsidó túlélők szerepvállalását az új világrend kiépítésében. Az utolsó fejezet Hajdúnánásra visz, megmutatva, mi állt az 1956. október 26-i „viszonylag szerencsés kimenetelű, spontán pogrom” hátterében.
Berend T. Iván szerint Pelle János könyvének jelentősége nagy és nélkülözhetetlen a társadalmi önvizsgálathoz, a közelmúlttal való szembenézéshez, a megújuláshoz. „A könyv valódi élmény. Mindenkinek a legjobb meggyőződéssel ajánlom.”
Pelle János: „Zsidókérdés” és magyar társadalom, 1938–1956
Kocsis Kiadó, 2024, 480 oldal
(Borítókép: Pelle János: „Zsidókérdés” és magyar társadalom, 1938–1956. Fotó: Fekete Tímea / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
