Szentendre városának képviselő-testülete 2024. június 27-én csütörtökön hat pályázó közül a szentendrei Borbély-Tardy Anna kulturális menedzsert, a MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.) korábbi igazgatóját, a Szentendre És Térsége TDM Nonprofit Kft. jelenlegi ügyvezetőjét választotta a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatójának. A döntésre Gulyás Gábor, az egyik vesztes pályázó éles hangú Facebook-posztban reagált, amelyben egyebek között így fogalmazott: „Nem vagyok naiv: látom, hogy a magyarországi kulturális szcénában a szakmai szempontokat rendre háttérbe szorítja az a valami, amit az érintettek többsége politikai érdeknek nevez, én viszont egyértelműen korrupciónak érzékelem. (...) Eddig nem tettem szóvá azokat az eseteket sem, amelyek személyesen érintettek, de most már nem vagyok elég türelmes ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam a csalásokat.”
Gulyás a posztban idézte a szentendreieket, akik – állítása szerint – a pályázatnyertes Borbély-Tardy Annát nem éppen hízelgő jelzővel illették – amit most nem idézünk. Az ugyanis az ügyet elviszi a személyeskedés irányába. Az érintett amúgy közösségi oldalán válaszolt erre, ide kattintva elolvasható.
Az Index alábbi írásában az ügy lényegi részét, a kinevezés körüli vitát mutatja be, a három főszereplő álláspontját ismertetjük:
Amikor leültünk beszélgetni Gulyás Gáborral, ezzel indított:
Sajnálom, ha Borbély-Tardy Annát emberi méltóságában megsértettem, meggondolatlan voltam, amikor leírtam azt a kifejezést, és itt, most elnézést kérek tőle ezért. A Facebook-posztomban egyszerűen csak szó szerinti hitelességgel kívántam megemlíteni a rosszindulatú pletykát.
Gulyás Gábor azt is jelezte, hogy a győztes pályázóval kapcsolatos személyeskedő kijelentéssel nem ért egyet, „ennek ellenére néhányan úgy értelmezték. Ezért most szeretném a számukra is egyértelművé tenni, hogy Borbély-Tardy Annát nem tekintem annak, ami a posztban megjelent, és általában véve sem tudom elfogadni, ha szuverén, autonóm nőket ilyen gonosz módon ilyen jelzőkkel illetnek. Mi több, fontosnak érzem, hogy vezetői pozícióba minél több elhivatott, megfelelő szakmai kompetenciákkal rendelkező nő kerüljön. Sajnálom, ha a posztbeli idézetet bárki is az én véleményemként értelmezte. Tényleg nem ez volt a szándékom.”
A szentendrei önkormányzat tavasszal kiírt egy pályázatot a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatói pozíciójára. Gulyás elmondása szerint tizenhét üzenetet – e-mailt, SMS-t, Messenger-üzenetet – kapott ismerőseitől, köztük neves művészektől és szakemberektől is, hogy ne adja be a pályázatát, mert már eldöntött tény, hogy Borbély-Tardy Anna lesz a győztes. A pályázatát mégis beadta, mert, amint azt lapunknak elmondta, „megkérdeztem a polgármestert, Fülöp Zsoltot, hogy ez egy színjáték lesz-e. Azt a választ kaptam, hogy nem lesz színjáték, de azt tudtam, hogy a miniszternek, aki akkor még Csák János volt, vétójoga van. Ezzel a vétójoggal a rendszerváltozás óta még egyszer sem élt a miniszter.”
Gulyás tehát márciusban beadta a pályázatát, 2024. április 12-én pedig kapott egy ajánlott levelet, amelyben behívták meghallgatásra – 2024. április 8-ra.
Gulyás Gábor 2015 és 2020 között a Ferenczy Múzeum igazgatója volt. Mandátuma lejártakor nem pályázott újra, mert akkori betegsége miatt nem tudott hosszabb távra tervezni. Idén tehát elindult a pályázaton, ahogyan – mások mellett – Uhl Gabriella, Iványi-Bitter Brigitta és az a Kálnoki-Gyöngyössy Márton is, aki az intézmény élén Gulyás elődje volt. Gulyás azt mondta, hogy Uhl Gabriellával és Iványi Bitter-Brigittával kifejezetten jó viszonyt ápol, tőlük tudta meg, hogy pályázatukat – Gulyáséval együtt – eredménytelennek minősítették, beleértve Borbély-Tardy Annáét is, arra hivatkozva, hogy nem igazolták a szakmai tapasztalatot, aminek a formája – szerintük – egy új munkahelyi igazolás lett volna.
Gulyás állítása szerint hivatalos értesítést erről a mai napig nem kapott.
Hiánypótlásra nem volt lehetőség, amit Gulyás szokatlannak tartott. Ő ezt akkor annak tudta be, hogy az önkormányzati választáson egy ilyen pályázat „eredménye károsan befolyásolhatta volna a regnáló polgármester esélyeit. Mégpedig azért, mert a nyertes jelölt támogatójának gondolt Balog Zoltán püspök úr társadalmi megítélése a kegyelmi botrány óta kifejezetten alacsony.”
Szentendrén újabb pályázatot írtak ki, Gulyás Gábor azon ismét elindult. Kapott is egy levelet, hogy a pályázata érvényes, mehet meghallgatásra a szakmai bizottság elé. Népes, tíztagú bizottság ült vele szemben. A testület elnöke a Szentendrei Teátrum igazgatója, Lőrinczy György volt. Gulyás Gábor ismerte őt korábbról, egy időben úgy volt, hogy Gulyás lesz a Vadászati Világkiállítás központi tárlatának kurátora, és Lőrinczy is dolgozott a projektben, de Gulyás szavai szerint „erkölcsi okok miatt” a kurátori megbízatást visszaadta, így a közös munkát Lőrinczyvel nem tekinti érdeminek. Gulyás azt is megjegyezte, hogy Lőrinczy György egy időben a Budapesti Operettszínház főigazgatója is volt, ahol Borbély László, Tardy Anna későbbi férje ügyvezető igazgatóként dolgozott.
A meghallgatást Gulyás nem nevezte „klasszikusnak”. Emlékei szerinte Lőrinczy például azt kérdezte tőle, mit szól ahhoz, hogy „Kálnoki-Gyöngyössy Márton pályázata mellé Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója adott egy négyoldalas ajánlást. És hogy ismerem-e Demeter Szilárdot. Miért kellene nekem erre egy szakmainak nevezett bizottság előtt válaszolnom? Mert elmondtam neki egy privát beszélgetésben, hogy ismerem Demeter Szilárdot? A valóságnak megfelelően azt feleltem, hogy mintegy harminc éve ismerem Demeter Szilárdot, mindketten filozófusként végeztünk, de mi köze ennek a pályázathoz?
Egy másik tag azt firtatta, hogy miért adtam be kiállítási programtervet, amit a múzeum más munkatársai is ki tudnak dolgozni. Egy harmadik pedig azt kérdezte, komolyan gondolom-e, hogy William Kentridge kedvéért, aki egy dél-afrikai képzőművész, elmennének Budapestről Szentendrére az emberek. Bizarrnak érzékeltem a meghallgatást, ahol szakmai kérdést nem kaptam.
Ezek után Gulyást a kulturális bizottság is meghallgatta, azon Lőrinczy is jelen volt. Gulyás furcsállotta, hogy a teremben, ahol a többiek órákon át várakoztak, nem találkoztak Borbély-Tardy Annával, aki szintén pályázott az igazgatói posztra. Aztán valamennyi pályázót meghívták a 2024. június 26-i képviselő-testületi ülésre is, nyilatkozniuk is kellett, hogy nyílt vagy zárt ülést szeretnének-e. Gulyás amellett volt, hogy az ülés legyen nyílt, a többség zártra szavazott.
A pályázatot végül Borbély-Tardy Anna nyerte meg.
Gulyás Gábor ezt követően írta meg ominózus bejegyzését a Facebookon, ami után a botrány kitört. Azt mondja, azért tett így, hogy ne maradjon szó nélkül: „Én ezt a folyamatot korrupciónak gondolom. Tudom, sokan természetesnek veszik, hogy ha manapság kiírnak állásra egy pályázatot, akkor azt valakire írják ki. Egy konkrét személyre. Azt játsszák, hogy demokratikus módon, szakmai szempontok alapján döntenek. Számomra az ilyen játék nem természetes, hanem elfogadhatatlan. Ezért emeltem fel a szavam. A beszélgetéseink miatt tudok arról, hogy más pályázók is hasonlóképpen gondolják, ráadásul az egyikük jogi útra is terelte az ügyet. Félreértés ne essék: ha emiatt esetleg újra ki kell írniuk a pályázatot, én azon nem fogok elindulni. Kiegyezni sem fogok ebben az ügyben senkivel, mert elvi okokból nem veszek részt korrupcióban. Örülök, hogy most már nyilvános Borbély-Tardy Anna pályázata is, amit én nem fogok nyilvánosan értékelni.”
Az intézmény egykori igazgatója ezt követően hosszú okfejtésbe kezdett, hogy pályázata mellett sokan álltak ki, neves művészek, tudósok, kulturális szakemberek, még aláírásgyűjtést is indítottak mellette. Elmondta, hogy a szakmai bizottság meghallgatásán Lőrinczy György azt kérte, határolódjon el ettől a nyílt levéltől, amit ő megtagadott, hiszen annak tartalmi részével egyetértett, a mellette való kiállást pedig megtisztelőnek érezte.
Megjegyezte azt is, hogy „Borbély-Tardy Annának eddig nem volt köze a múzeumi szcénához, miközben az összes többi pályázónak igen. Borbély-Tardy Annát Balog Zoltán miniszteri megbízatásának lejártakor nevezték ki a MANK élére, addig ő az EMMI-ben (Emberi Erőforrások Minisztériuma – a szerk.) a miniszter közvetlen munkatársa volt – így került a képzőművészeti szcéna közelébe, az addigi igazgató, Hóvári János meglepetésszerű leváltása után.”
Azt ugyanakkor el tudta volna fogadni, ha a többi pályázó közül bárki, például Iványi-Bitter Brigitta vagy Kálnoki-Gyöngyössy Márton nyeri a pályázatot, de mint fogalmazott: „Nyilván nem örültem volna, de nekik megvan a kompetenciájuk a poszthoz...”
Gulyás szerint az ügyet az csak tovább színesíti, hogy mindez egy ellenzéki vezetésű városban történt: „A szakmai meghallgatáson elképesztő módon még egy olyan kérdés is elhangzott, hogy hová sorolom magamat a politikai palettán, jobbra vagy balra. Természetesen nem beszéltem a politikai felfogásomról, bár elmondhattam volna, hogy egyik politikai pártnak sem voltam vagy vagyok tagja, de ezt ugyanúgy nem tartottam indokoltnak egy szakmai meghallgatáson, ahogy a kérdést sem. Szívesebben beszéltem volna arról a konkrét, nagy ívű programról, amivel a klasszikus és a kortárs szentendrei művészetet kívántam a jelenleginél sokkal nagyobb perspektívában bemutatni, s persze az irodalmi, néprajzi, történelmi és régészeti tervekről is, de ezekre irányuló kérdés nem volt. A pályaművemet egyébként – szokásomhoz híven – nyilvánossá tettem.”
Természetesen beszéltünk Borbély-Tardy Annával és Lőrinczy Györggyel is. A pályázatnyertes – aki kulturális menedzser, korábban a MANK vezetője volt, majd 2023 októberétől a város turisztikai cégét irányítja – felhívta a figyelmünket arra, hogy ellenlábasa, Gulyás Gábor a három grémium előtt,
a szakmai bizottság, a kulturális bizottság és a képviselő-testület szavazásán egyetlen voksot sem kapott, az utóbbi pedig az ő pályázatát egyhangúlag találta a legjobbnak.
Borbély-Tardy Anna szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy ő régóta szentendrei lakos, ha úgy tetszik, lokálpatrióta.
Kérdéseinkkel megkerestük Lőrinczy Györgyöt is, és felvetettük neki azt, amit Gulyás Gábor vélelmezhető összeférhetetlenség gyanújával említett, tudniillik, hogy annak idején Borbélynak, Tardy Anna későbbi férjének a főnöke volt a Budapesti Operettszínháznál.
Lőrinczy György válaszában jelezte, több évtizedes tapasztalata az, hogy képtelenség úgy összeállítani egy szakmai grémiumot, hogy abban volt kollégák vagy családtagok volt kollégái ne legyenek tagok: „Ebben a grémiumban, csak az én tudomásom szerint, két olyan tag is volt, aki az egyik pályázóval jelenleg is munkaviszonyban, szerződésben áll. De ez természetes, sőt néha hasznos is. Ha már itt tartunk, akivel korábban kollégák voltunk, az maga Gulyás Gábor, mégpedig a Vadászati Világkiállítás kurátori csapatában. Sajnos, Gábor kurátorból később tanácsadóra váltott, mert grandiózus terveire még a világkiállítás büdzséje sem volt elegendő. A grémiumban egyébként azért kaptam helyet, mert a város fontosnak tartja, hogy az ott dolgozó kulturális intézmények vezetői jól tudjanak együttműködni, költséghatékony és komplex módon.”
Lőrinczy György azt is elmondta, hogy számára, aki a kultúrában és a nagypolitikában dolgozott mint a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, érdekes tapasztalás, hogy
egy kisvárosban a döntések ismert teljesítményekhez és ismert személyekhez kötődnek. Márpedig Anna sikeres tevékenységét mindenki ismeri Szentendrén, ahogy Gábor korábbi munkáit is. A 20–0-s szavazati arány, ami a három grémiumban Borbély-Tardy Anna javára kialakult, önmagáért beszél.
Lőrinczy a Borbély-Tardy Anna javára mutatkozó elsöprő szavazatarány szakmai magyarázatának azt tartja, hogy míg szerinte Gulyás elsősorban nem az egykori és a kiváló kortárs szentendrei művészeket akarta bemutatni, hanem olyan, egyébként nagyszerű kiállításokat és fesztiválokat akart szervezni, amelyekre korábban és most sem állt rendelkezésre anyagi fedezet. Ezzel szemben a nyertes a város igényeivel és az állami normatív támogatás céljával összhangban a helyi képzőművészeti hagyományokat szeretné bemutatni és érdekessé tenni, Vajda Lajostól Barcsay Jenőig és a ma ott alkotó kortárs művészekig.
S ha már Gulyás Gábor felidézte, hogy szerinte hogyan zajlott bizottsági meghallgatása, erre kértük Lőrinczy Györgyöt is. Válaszát szó szerint közöljük:
Haladjunk a kronológia szerint. Kezdjük talán ott, hogy Gulyásnak a pályázat újra kiírását a választásokkal összefüggésbe hozó teóriája teljes konteo, még a dátumok sem stimmelnek. Talán az agyrémszerű összeesküvés-elméletet az az apróság cáfolja a legjobban, ha elmondom, Borbély-Tardy Anna azért nem várakozott a többi jelölttel együtt, mert az ábécé sorrendben elfoglalt helye miatt első volt a meghallgatáson. Már az több mint meglepő volt, hogy Gábor volt felesége olyan aláírásgyűjtést indított, amelyben az önkormányzatot és az általam vezetett grémiumot már előzetesen politikai elfogultsággal és törvénytelenséggel gyanúsította. Gulyás meghallgatásakor szigorúan a szakmai kérdések után, részletesen ismertettem Gáborral, hogy miért nem történt törvénytelenség, és mivel személyemet, szakmai becsületemet sértve éreztem, megkértem, magyarázza el – mert én nem értem, hogy a pályaképünk ismeretében egy civil ellenzéki város pályázati folyamatában ki a jobbos és ki a balos, és ki kit üldöz vagy befolyásol politikai alapon. Gulyás erre azt válaszolta, a petíciót nem ő írta, nincs köze az abban megfogalmazottakhoz. Tehát ugyanazt az etikailag aggályos kommunikációs metódust képviselte, mint később az inkriminált poszt esetében. Erre megkértem, határolódjon el a petíció tartalmától, nem pedig aláíróitól, mert ez így egy folyamatban lévő pályázatnál fölösleges indulatokat gerjeszt. A programjára és a Szentendrére hozandó nemzetközi kiállítás vonzerejére vonatkozó kérdéseket nem én vetettem fel, hanem a múzeum munkatársa. De természetesen azt sem ebben a kontextusban.
Lőrinczy arról is beszélt, hogy az egyetlen, aki politikai nyomást akart rá gyakorolni, az maga Gulyás Gábor volt, aki találkozót kért tőle, hogy elmondja, Demeter Szilárd őt támogatja a pályázaton. Erre utalt a meghallgatáson a kérdésével, hogy miként lehet az, hogy a végén Demeter másnak adott szándéknyilatkozatot. Gulyás pedig abba is beavatta Lőrinczyt, mint színházi embert, hogy jelenleg egy magyar történelmi színdarab megírásán dolgozik, ami után Vidnyánszky Attila és a Nemzeti Színház is érdeklődik.
(Borítókép: A Ferenczy Múzeumi Centrum MűvészetMalom épülete az Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című kiállítás megnyitója napján Szentendrén 2024. április 6-án. Fotó: Lakatos Péter / MTI )
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
