Gyurcsány Ferenc karácsonyi DJ-nek álltAki Budapesten nőtt fel − vagy legalábbis gyakran áthalad a Szabadság hídon −, minden bizonnyal felmerült benne a kérdés, hogy mi lehet a pesti hídfőnél álló két pici épület, amely látszólag kihasználatlan, mégsem bontják le vagy alakítják át.
A budapesti hidakon 1703-tól 1918. november 30-ig kellett vámot fizetni, amelyet jellemzően a hajóhídon csengettek ki azok, akik átkeltek Budáról Pestre (vagy fordítva). Nemcsak vámot szedtek ezekben az épületekben, hanem a hídfenntartás egyéb feladataira is használták őket. A második világháborúban felrobbantott hidak újjáépítése után két vámház kivételével az összeset elbontották: csak a Szabadság híd két pesti épülete maradt meg az utókornak.
A déliben ma a hídmester irodái találhatóak, míg az északit 1997-ben a Közlekedési Múzeum kapta meg, ahol egy kisebb hídtörténeti kiállítás nyílt, amely kizárólag akkor volt látogatható, ha a hídmester vagy egy múzeumi kolléga kinyitotta az épületet. A kiállítást végül technikai okok miatt bezárták. Azóta eltelt néhány évtized,
az állandó, ingyenesen működő kiállítás végül idén állt össze, és nyitotta meg kapuit. A tárlat a főváros és a Duna kapcsolatát mutatja be a kétszintes épületben, a hidakhoz kapcsolódó vagy a hidakból származó tárgyakon keresztül.
A múzeum dolgozói semmiképp sem részletekbe menő, a legapróbb információkat is tartalmazó, tudományos értekezésekkel telepakolt kiállítást raktak össze, hiszen 2x13 négyzetméternyi terület egy ilyen nagyszabású projekt lebonyolításra túl kicsi lenne. Helyette alapvető és érdekes információkat adnak át a látogatóknak, amelyek felkelthetik érdeklődésüket a téma iránt.
Budapest nem nyerhette volna el mai arculatát a dunai hidak nélkül, amelyek a Közlekedési Múzeum legkisebb kiállításának központi témáját adják. A tárlaton a helyhiány miatt főleg kisebb tárgyakat és plakátokat láthatnak az érdeklődők, szinte mindegyik hídról találni valami érdekességet, valamilyen kapcsolódó anyagot.
A kiállítás alsó szintje a Szabadság híd és a vámszedés történetét mutatja be, az emelet pedig egy általános budapesti hídtörténeti kiállítás, ahol a hidak és a városfejlődés kapcsolatára világít rá a múzeum: átfogó képet ad arról, hogy miért éppen ilyenek a fővárosi hidak.
Budapest emblematikus hídja kétségkívül a Lánchíd, de a Szabadság híd is legalább annyira különleges építmény.
Ez a legrégebbi hídszerkezet, amely eredeti állapotában fennmaradt.
A Szabadság híd nagy része 1896-ban készült el. 1894 júliusában hirdették ki a pályázatot, Feketeházy János tervéből pedig alig több mint két év alatt épült fel a híd, amit ünnepélyes keretek között Ferenc József magyar király adott át.
„Ez Budapest legrövidebb hídja, továbbá az első olyan budapesti építmény, amely amellett, hogy magyar tervező munkája, magyar anyagokból is épült. A magyar dualizmus ipari fejlődésének egyik máig megmaradt emléke. Akkoriban ez egy európai szintű híd volt” − fogalmazott Domonkos Csaba.
A híd közepét a második világháborúban felrobbantották, de nem ment tönkre teljesen, ezért 1946. augusztus 20-ra szinte változatlan formában helyreállították. A címerek nagy részét és a Szent Koronát leszedték, a kapuzatra az 1949-es címer került, amit az ’56-os forradalom alatt levertek. A korlát a középső nyílásban is egyszerűbb lett.
Bár a hidat a 60-as évek végén nem tartották megőrzendőnek, 1986-ban felújították, ráadásul a történelmi címerek és a Szent Korona is visszakerült. 2007–2008 között, az újabb felújítás után az összes eredeti díszitőelemet visszaállították, sőt még a középső nyílás díszes korlátját is.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
