Olyasmit tettek a Szabadság híd tövéhez, amitől az egész világ idecsődül

Aki Budapesten nőtt fel − vagy legalábbis gyakran áthalad a Szabadság hídon −, minden bizonnyal felmerült benne a kérdés, hogy mi lehet a pesti hídfőnél álló két pici épület, amely látszólag kihasználatlan, mégsem bontják le vagy alakítják át.

A budapesti hidakon 1703-tól 1918. november 30-ig kellett vámot fizetni, amelyet jellemzően a hajóhídon csengettek ki azok, akik átkeltek Budáról Pestre (vagy fordítva). Nemcsak vámot szedtek ezekben az épületekben, hanem a hídfenntartás egyéb feladataira is használták őket. A második világháborúban felrobbantott hidak újjáépítése után két vámház kivételével az összeset elbontották: csak a Szabadság híd két pesti épülete maradt meg az utókornak.

A déliben ma a hídmester irodái találhatóak, míg az északit 1997-ben a Közlekedési Múzeum kapta meg, ahol egy kisebb hídtörténeti kiállítás nyílt, amely kizárólag akkor volt látogatható, ha a hídmester vagy egy múzeumi kolléga kinyitotta az épületet. A kiállítást végül technikai okok miatt bezárták. Azóta eltelt néhány évtized, 

A múzeum dolgozói semmiképp sem részletekbe menő, a legapróbb információkat is tartalmazó, tudományos értekezésekkel telepakolt kiállítást raktak össze, hiszen 2x13 négyzetméternyi terület egy ilyen nagyszabású projekt lebonyolításra túl kicsi lenne. Helyette alapvető és érdekes információkat adnak át a látogatóknak, amelyek felkelthetik érdeklődésüket a téma iránt.

Kiemelt darabok

Budapest nem nyerhette volna el mai arculatát a dunai hidak nélkül, amelyek a Közlekedési Múzeum legkisebb kiállításának központi témáját adják. A tárlaton a helyhiány miatt főleg kisebb tárgyakat és plakátokat láthatnak az érdeklődők, szinte mindegyik hídról találni valami érdekességet, valamilyen kapcsolódó anyagot. 

• A Lánchíd hatalmas kapuzatának modellje 1913-ban, az átépítés évében készült.
• Az 1833-as dunai felmérési térkép megválaszolja, milyen volt a Duna jégzajlása, vagy miért voltak a környéken árvizek.
• A Margit híd koronaeleme 1944–45-ben, annak felrobbantása után került a Dunába. A kiállított darabot 2003-ban húzták ki a Dunából, miután a középső pillér alapzata alacsony vízállásnál a felszínre került. 
• Az Erzsébet híd kapuzatán a címereket tartó egyik angyal feje is a gyűjtemény részét képezi.

A kiállítás alsó szintje a Szabadság híd és a vámszedés történetét mutatja be, az emelet pedig egy általános budapesti hídtörténeti kiállítás, ahol a hidak és a városfejlődés kapcsolatára világít rá a múzeum: átfogó képet ad arról, hogy miért éppen ilyenek a fővárosi hidak.

Miért a Szabadság híd?

Budapest emblematikus hídja kétségkívül a Lánchíd, de a Szabadság híd is legalább annyira különleges építmény.

A Szabadság híd nagy része 1896-ban készült el. 1894 júliusában hirdették ki a pályázatot, Feketeházy János tervéből pedig alig több mint két év alatt épült fel a híd, amit ünnepélyes keretek között Ferenc József magyar király adott át.

„Ez Budapest legrövidebb hídja, továbbá az első olyan budapesti építmény, amely amellett, hogy magyar tervező munkája, magyar anyagokból is épült. A magyar dualizmus ipari fejlődésének egyik máig megmaradt emléke. Akkoriban ez egy európai szintű híd volt” − fogalmazott Domonkos Csaba.

Kapott pár ráncfelvarrást

A híd közepét a második világháborúban felrobbantották, de nem ment tönkre teljesen, ezért 1946. augusztus 20-ra szinte változatlan formában helyreállították. A címerek nagy részét és a Szent Koronát leszedték, a kapuzatra az 1949-es címer került, amit az ’56-os forradalom alatt levertek. A korlát a középső nyílásban is egyszerűbb lett.

Bár a hidat a 60-as évek végén nem tartották megőrzendőnek, 1986-ban felújították, ráadásul a történelmi címerek és a Szent Korona is visszakerült. 2007–2008 között, az újabb felújítás után az összes eredeti díszitőelemet visszaállították, sőt még a középső nyílás díszes korlátját is. 

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)