Konfliktusokkal tarkított világ, amely tönkretette egy rocksztár életét

Joszip Rotszkij egykor a billentyűs hangszerek virtuóza volt. Közkedvelt rockzenész, aki, úgy fest, egyike népe utolsó forradalmár hőseinek. Egyfajta félönkéntes száműzetésben él, rejtve mindentől, bár szétszakadt világa kezd lassan új formát ölteni. Már nem játszik, csupán éjjelente adja le kedvenc dalait a rádióműsorában, összekötve számos embert a világ minden táján. 

Nehéz úgy mesélni Jurij Andruhovics legújabb kötetéről, hogy semmit se lőjünk le az olvasóknak, ugyanis egy fordulatokban bővelkedő történetről beszélünk. Egyfajta izgalmas kettősséggel húz be a könyv,

Az író előveszi a rockzene adta összes lehetőséget a romos kis klubok lázadó életétől az igazi ikonok által kiváltott pszichózisig, miközben terítékre kerül a szex és a rock and roll elengedhetetlen párosítása is. Ennyiben mégsem lehet skatulyába zárni a művet, mivel Andruhovics úgy lépdel a műfajok között, mintha azok határait csupán a homokban húzta volna meg valaki egy bottal.

Formákat megbontva

Bár kalandregénynek nem mondható, a cselekmény egyáltalán nem lassú, sőt. Hamar képes behozni új karaktereket, és könnyedén mélyíti el őket, jellegzetessé és emlékezetessé téve az olvasó számára. Morfondírozásoknak is teret ad a pszichológiai dráma műfajait idézve, de itt sem hagyja elharapódzni a dolgokat, nehogy leüljön a történet.

Találni számos sci-fi- és fantasyalkotást idéző elemet is – hogy csak a könyv ismertetőjében említett, kioperált agyú, gazdag zsenit vagy a misztikus, bölcs hollót említsük. Emellett az exforradalmár karakterből kiindulva az újraformálódó világrend miatt a krimi, a nyomozós és titkosügynök-történetek különféle aspektusait is beemeli.

Jurij Andruhovics – feltehetően – az első perctől pontosan tudta, milyen irányt fog venni a regénye, aminek hála a kohézió nem szenved nagyobb kárt, ráadásul ezeket a különféle műfajokat finomítja is. Ahelyett, hogy egy nagy kaliberű fantasyregény és egy régi ponyva közti szélsőséget szeretne kidomborítani, akár a kondér fölött a szakács, inkább a fűszerek arányait próbálgatja, hogy ha nem is újat, de mindenképpen valami rendhagyót alkothasson.

Véletlen párhuzam

A többszörösen díjazott ukrán származású író-költőről érdemes tudni, hogy pályafutása során folyamatosan váltogatott a prózai és lírai műfajok között. Míg 1985-ben egy verseskötettel indította karrierét, a hazánkban 2024-ben megjelent Éj Rádió egy több mint négyszáz oldalas, fordulatos regény.

Fogalmazása a prózai műfajnál is szabados, bízva olvasóiban, hogy képesek érzelmileg is elmerülni a sorokban, így nem csupán a cselekményre hagyatkozik a hatás kiváltásánál. Hogy eredeti nyelven milyen lehet a kötetet forgatni, azt sajnos nem tudjuk, de Lebovics Viktória fordításában igazán különleges olvasmányélményt nyújt. A fogalmazás miatt – a történettől függetlenül – ez nem biztos, hogy az a regény, amit sokan könnyedén fogadnak be. Nagyobb eséllyel tetszik majd azoknak, akik a megszokott fogalmazás, a túlságosan szájbarágós levezetés vagy a plasztikus szöveghasználat esküdt ellenségei.

Bár a történet eseményei nem közvetlenül a valóságra reflektálnak, az ukrajnai helyzet mégis elnehezíti a kötet alapvetően lendületes, szórakoztató és elgondolkodtató mivoltát.

Jurij Andruhovics Éj Rádió című könyve igazán érdekes, közhelyeket is új köntösbe öltöztető regény, amely igyekszik tartalmilag és műfajilag is formabontó végeredményt adni. Nem biztos, hogy minden olvasó megtalálja benne a számítását, de sokak számára izgalmas időtöltés lehet majd.

Jurij Andruhovics: Éj Rádió
Helikon Kiadó, 2024, 420 oldal
Fordította: Lebovics Viktória

(Borítókép: Jurij Andruhovics Éj Rádió című kötete. Fotó: Németh Kata / Index)