Farkas Dénes: Vidnyánszky Attillának nem volt erőssége a darabválasztás
További Kultúr cikkek
A Nemzeti Színház egykor vezető színésze, Farkas Dénes a HVG-nek adott interjút. Farkas többek között arról beszélt, hogy milyen volt anno Alföldi Róbert igazgatása mellett a Nemzetiben dolgozni, valamint részletesen beszámolt Vidnyánszky Attila regnáló direktorhoz kapcsolódó érzéseiről és meglátásairól.
„Azért nem akarja a megsérült színészeket pénzügyileg kárpótolni Vidnyánszky Attila, mert azzal elismerné, hogy ő is felelős lehet a balesetükért” – vélelmezte a HVG-nek adott interjúban Farkas Dénes színész, aki tavaly novemberben elsőként köszönt el a Nemzeti Színháztól a Szász Júliát és Horváth Lajos Ottót ért súlyos baleset után. Ahogy azt az Index megírta, a színész közös megegyezéssel, 15 év után távozott a teátrumtól.
Farkas Dénes az interjúban többek között arról beszél, hogy szerinte miért nem sikerült a társulatépítés, ezzel együtt miért nem születtek kiemelkedő előadások, valamint mik az általa tapasztaltak a látogatói számokkal kapcsolatban.
Az interjúból kiderül, hogy
- Farkas Dénes már az Alföldi Róbert-féle Nemzeti Színházban is foglalkoztatott színész volt, egy időben ő játszotta a legtöbbet, havi 30-33-at, volt, hogy egy nap két előadást is. Főszerepet viszont később kapott, például a Sirály Trepljovját.
- Szerinte Alföldinél szerencsések voltak a darabválasztások is, ami Vidnyánszkynak nem volt erőssége, így jó igen, de kiemelkedő előadás nem született, és hogy a társulatépítés sem működött igazán. Egy-egy előadásra összekovácsolódtak a csapattal, ami aztán gyorsan szertefoszlott, amikor levették a repertoárról, hiszen nem volt rá néző.
- Nem igaz, hogy üres nézőtér előtt játszottak, de nem is volt kilencven százalék felett a látogatottság, mint amit a Vidnyánszky-féle teátrum kommunikált. Farkas Dénes 70 százalékra tippel, aminek egy része – meglátása szerint – buszokkal szállított ingyenjegyes közönség volt. A színész hozzátette, hogy volt egy-két sikeres darabjuk, ami minden alkalommal telt házak előtt ment.
- Kérték a színészek, hogy jó lenne pár közönségcsalogató darab, például a Rómeó és Júlia. „Nem igazán foglalkoztak a kéréseinkkel, és talán a nézői igényekkel sem. Közel sem volt a színház iránt olyan szellemi érdeklődés, mint Alföldi idejében.”
- A látogatottságra a külföldi rendezők sem jelentettek megoldást, például a grúz Avtandil Varsimashvili úgy rendezte A kaukázusi krétakört, hogy a telefonján nézte a korábbi rendezését a Krétakörről, az alapján kapták az utasításokat. Példaként említette továbbá, hogy a „különösen sok pénzért idehívott Valerij Fokin által rendezett Rex című előadáson már a második alkalommal többen voltak a színpadon, mint a nézők a széksorokban. De volt ellenpélda is: David Doiasvili, aki nyitott volt a színészekre”.
- Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia balesetéig még épp elviselhető volt a helyzet a színházban. Farkas Dénes ezzel kapcsolatban azt mondta: „a baleset megrázta az egész társulatot, hiszen két ember majdnem meghalt. S ahelyett, hogy ebben a sokkos helyzetben őszinte kommunikáció indult volna meg, és a valódi felelősök felkutatása, inkább nyugtalanító dolgok történtek. Lebontották a díszletet, ahol a baleset történt, amit a rendőrség helyszíni szemléjéig törvényesen nem lett volna szabad megtenni, kiderült, hogy vezérigazgató az előzetes állításával szemben mégsem mond le, kiderült, „nem meghatározható egyszemélyi felelős”.
- Távozásával kapcsolatban kijelentette: nem bírt tovább ebben a közegben maradni, felment az igazgatói irodába, és közös megegyezéssel felbontották a szerződését.