A közönséget zokszó nélkül kitessékelték a nézőtérről

Négy szellem, egy rabló, egy robot, és rengeteg szilvás gombóc. Nem sok magyar színházrajongó van, aki ne vágná rá azonnal, hogy ez bizony: A padlás. Korábban többször is láttuk az előadást különböző társulatokkal, sosem tartottuk egy erős történetnek, ennek ellenére adtunk neki még egy esélyt, és be kell vallanunk, megleptek minket.

Ez valahogy mindenkinek szól

Az egri Harlekin Bábszínház teljesen máshogy fogta fel a történetet és egészen egyedi módon valósította meg. Korábban nem készült még bábelőadás a musicalből, a mostani élmény után azonban felmerül a kérdés, hogy miért nem? Az eredeti rendezést is rengetegen szerették, mindig is sikerdarabnak számított, amit a gyerekek és szüleik is egyaránt élveztek. Míg a felnőttek a poénokon nevettek, a kicsiket inkább a helyzetkomikumok szórakoztatták. Így volt ez Egerben is, de valami más is történt.

A történet röviden annyi, hogy négy szellem vissza akar térni a szellemvilágba, várják a révészt, aki elviszi őket, de közben mindenféle bonyodalmak alakulnak ki, amikor emberek mennek a padlásra. Többek között a főszereplő, Rádiós. A rendőrségtől kezdve a rossz szomszédon át, egy rablóig és egy öreg nénikéig mindenki megfordul a ház legfelső szintjén.

A legfőbb különbség a korábbi előadásokhoz képest, hogy a szellemek bábok voltak. Ez nem csupán egy remek látványelem, hanem az előadás hangulatát alapjaiban változtatja meg. Sokkal jobban elkülönül a szellemvilág a földi léttől, arról nem is beszélve, hogy sokkal több lehetőség volt így a karakterek megalkotásában, amivel éltek is. Minden apró részlet ki van dolgozva a bábokon, amiket a színészek tökéletesen keltenek életre. Úgy mozgatják őket, mintha folyamatosan lebegnének, ez pedig rengeteget ad az élményhez. 

A fényeket és a megvilágítást mindenképpen ki kell emelni. Többször is gyönyörű képek tárultak a szemünk elé, ebben pedig nagy szerepe volt a kreativitásnak és a technikai tudásnak. Az alkalmanként teljesen elsötétülő színházteremben csupán a csillagokat, vagy esetleg a lelkeket ábrázoló fényeket lehetett látni, egyhamar nem fogjuk elfelejteni, az biztos.

A díszlet remekül megadta az alaphangulatot, nem túl sok, nem is kevés. Pont annyi, amennyi kell. Ugyanez elmondható a jelmezekről is. Modern és látványos. Szűcs Réka rendezőnő pedig egészen egyedi módon, egy új verzióban, a darab értékeit még inkább kiemelve állította színpadra a több mint 30 éves művet. 

Garantált a nevetés

Rádióst Zádori Szilárd alakította, aki az általunk eddig látott előadások főszereplői közül a legszerethetőbb volt. A hangja egészen egyedi és a legnehezebb dalokat is úgy énekli el, mintha az a világ legkönnyebb dolga lenne. Többek közt a Fényév távolságot. Humora és emberségessége abszolút megjelenik a színpadon, a siker pedig nem maradt el. Szintén meg kell említeni a helyzetkomikumok királyát, az Üteg névre keresztelt Sóvári Csabát, aki a detektív kétbalkezes, gyáva segédjét alakítja. Jeleneteinél egyszerre tört ki a nevetés kicsikből és nagyokból egyaránt.

A Rádiósba halálosan szerelmes Sünit Bábinszki Ágnes keltette életre, aki nagyon jól működött együtt Zádorival.  Érezhető volt a színészek közti kémia, minden egyes szereplő kialakította azt a kapcsolatot a többi karakterrel és a közönséggel is, amit az előadás megkívánt. A darab másik hölgy karaktere, Mamóka, az öreg nénike Bencze Mónika által elevenedett meg. Humorból az ő esetében sem volt hiány, különösen annál a jelenetnél, amikor a kezébe kerül egy pisztoly és végül el is sül. Természetesen Üteg és főnöke, a méltóságteljes Detektív, akit Szabó Attila alakított teljes hitelességgel, el is vezetik a parádézó asszonyt. 

A rablót Barrabást Bankó Bence játszotta, akinek szintén nem volt könnyű dolga, ugyanis két karaktert is neki kellett megformálnia. Először a gonosz bűnözőt hozta kifogástalanul, utána pedig amikor a testét megszállja a Révész, egy szelíd, naiv, kedves jellemmé változik, Bankó pedig ebben a szerepben sem okozott csalódást. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a bábokat mozgató színészek mellett sem. Mészáros Pancsa, Szabados Böbe, valamint az Üteget is alakító Sóvári Csaba és a Témüller nevű minden lében kanál szomszédot játszó Budai Márton Zoltán lenyűgözően kezelték a négy szellemet. Az érzelmek, a gondolatok és a gesztusok is remekül megelevenedtek kezeik között.

Összességében: nagyon jót tett a darabnak a megújulás, sokkal gördülékenyebb lett a történet, sőt még a szilvás gombócot is megkívántuk.

(Borítókép: Gál Gábor)