A közönség a mennyben érezte magát Lenny Kravitz budapesti koncertjén

Szinte hihetetlen a profizmusa, Lenny Kravitz egyszerűen nem tud hibázni. Ha akarna, akkor sem. Mindent el tud adni, még azt is, ami másnak a karrierjébe kerülne. Elmúlt 60 éves, de tinédzsereket megszégyenítő módon néz ki, sportol és koncertezik. Mi a titka Amerika egyik, ha nem a legmenőbb rocksztárjának? Lenny Kravitz egy fogalom. És ezt minden alkalommal bebizonyítja, legyen szó filmekről, reklámokról, vagy ami az igazi énjét tükrözi, a zenéről. Most pedig a magyar közönség is behódolt a kivételesség előtt.

Uralkodjon a szeretet

Hogy miért kivételes Kravitz koncertje? Mert nincs még egy olyan előadó, aki ilyen lemezminőségben tudná előadni közel kétórás műsorát. Minden működött az arénában. Még azok a dalok is, amiket kevésbé ismert a közönség. Bár nem volt teljes telt ház, szép számmal voltunk jelen a Budapest Arénában. Az állóhelyek megteltek, csupán a hátsó ülőszektorok székei között lehetett felfedezni néhány üreset. Érdekes volt látni, mennyire különböző embereket mozgat meg a koncert. A Kravitz-pólós ősrajongóktól kezdve a gyermekes családokon át a feleségek könyörgésének eleget tevő férjekig mindenki megjelent.

Eszméletlen volt, hogy az első dalnál még nem használták a ledfalat, csupán a fényekkel játszottak, a második számnál már látszott, hogy mire számíthatunk látványban, de igazán csak a harmadik dalnál, a TK421-nál mutatták meg, mire képes az óriási háttér.

A főhős megmutatta, hogy miért rajong érte a fél világ. 60 évesen is úgy mozog, úgy énekel és gitározik, mintha 25 lenne. Sőt, lehet hogy még jobban! A TK421-ban például kétféle basszusgitáron is játszott, amit hatalmas üdvrivalgás fogadott. Ezzel is megmutatta, hogy az estének nincsenek határai, és tulajdonképpen azt csinál, amit akar. Na meg azt, amit mi szeretnénk. 

Kravitz nem beszélt sokat az est során, csak a negyedik dal után szólalt meg először. Miután lepacsizott a közönséggel, üdvözölte a rajongókat és megköszönte, hogy eljöttek és vele ünneplik az életet, a szeretetet, a zenét, az egységet, a befogadást és az emberséget. A viszonylag hosszabb beszéd után bele is csaptak az I Belong To You-ba, majd jött a Stillness of Heart. Be kell vallani, 

élőben viszont minden hatásos volt, és még azok a számok is élvezhetők voltak, amiket egy válogatáslemezen gondolkodás nélkül átugrana az ember.

Egyébként Kravitz egy best of dallistával érkezett, legújabb albumáról csupán három számot hozott. Mondjuk nem is nagyon fért volna bele több a kétórás műsorba, és feltehetően lincshangulat lett volna, ha valamelyik világsláger kimarad. De nem maradt ki. A műsor második felében odapörkölt a mester, egymást váltogatták a sikerdalok, halhattuk a The Chambert, az It Ain’t Over Till It’s Overt, az American Womant, a Fly Away-t, a Let Love Rule-t, és végre az Always On The Runt is. Végre, mert a 2018-as budapesti setlistből kimaradt, öt nappal később Krakkóban viszont már felcsendült.

Izmok és pacsik

A főhős mellett a zenekart is meg kell említeni. Betonbiztos alapot szolgáltattak a tökéletes koncerthez. Egy dob, egy gitár, egy billentyű, egy basszusgitár, három fúvós és két vokalista. Hiba nélkül hozták le a két órás műsort, melléfogás és hamis hang egy darab sem volt, és végre elmondhatjuk, hogy jól szólt a koncert! Ez azért fontos, mert az utóbbi időben bőven lehetett panaszkodni a magyar koncerthelyszínek hangzására, hangmérnökeinek teljesítményére, szerencsére ezzel most nem volt probléma. A Valton biztonsági őrei azonban ismét hozták a formájukat. Valamiért úgy gondolják, hogy nekik mindenáron meg kell mutatniuk, hogy jó erőben vannak, legyen szó a Rammstein koncertről, amikor úgy nyomták neki a közönséget a kordonoknak, hogy többen rosszul lettek, vagy a mostani Kravitz koncertről, ahol épphogy bemész az arénába, szinte lelöknek a lépcsőn, hogy ne ott állj, ahonnan egy fél pillanat alatt végig tudnád nézni a teljes látképet.

A koncertélményből ez sem vett el, a Fly Away végén lekerült az ikonikus napszemüveg, és a több ezer ember egy személyként nézhetett bele az énekes szemébe. A bulit tulajdonképpen a közönség soraiban zárta, ugyanis az utolsó dal végén fogta magát, és egy tízperces túra keretén belül 

A Let Love Rule végén meghajlás nélkül lesétált a színpadról, és már vége is lett a bulinak, ami olyan gyorsan elrepült, mintha 20 percig sem tartott volna.

Minden szempontból tökéletes és profi este volt, ugyanazt az élményt és minőséget kaptuk, mint hat évvel ezelőtt. Reméljük, most hamarabb visszatér hazánkba minden idők egyik leglazább, legmenőbb rocksztárja.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)