Vajon miről álmodik egy mexikói művész a hortobágyi slambuc után?

„Alkotóként nagyon ritka lehetőség, hogy az ember ki tud szakadni a hétköznapi darálóból. Doktori iskolába járok, tanítok, kutatok, a rengeteg minden felaprózza a mindennapokat, a rezidencia lehetőséget ad arra, hogy csak egy dologgal foglalkozhassak, ami őszintén szólva manapság luxusnak számít. Sok esetben az alkotás, az elmélyülés csak ilyen körülmények között jöhet létre” – mondta Illés Zsófia Szonja az idei művésztelep egyik meghívott alkotója az Indexnek, miután a válogatott kis csapattal, hazai és külföldi vendégekkel, a MODEM kurátoraival együtt bejártuk a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjét, ahol a kaktuszgyűjtemény olyan sokszínű, hogy még a mexikói művész, Daniel Godinez Nívon szeme is elkerekedett.

Sajátos művésztelep

Az idei művésztelep a botanika és művészet lehetséges kapcsolódásait helyezi a fókuszba. A tematika kárpát-medencei történetének számos mozzanata Debrecen városához köthető, mint például a Méliusz Juhász Péter által jegyzett Herbárium (1578), amelyet az első magyar nyelvű herbáriumként tartanak számon, vagy Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály kétkötetes Magyar Herbáriuma, mely Linné alkotmánya szerint (1807) a modern magyar botanika első kiadványa.

Nem véletlen, hogy idén Illés Zsófia Szonja is a művésztelep meghívott alkotói közé tartozik, hiszen a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen zajló doktori kutatása a hagyományos ökológiai tudással foglalkozik, azon belül is a tiszai árterekkel, az ártéri gazdálkodással.

Abszolút eltűnőben van, alig maradt pár ember, aki még tiszai ártéri gazdálkodással foglalkozik, ennek a kutatásnak egy külön kontextus adnak az aszályok, az elsivatagosodás 

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a vízügyi szakpolitikában a vízmegtartás fontosságáról beszélnek, de leginkább technokrata módszerekkel közelítik meg ezt a témát: a víz ellenség, eláraszt, elvisz, kárt okoz. „Ehhez képest milyen az, amikor úgy tekintünk a vízre, mint ami életet ad, amivel együttműködhetünk? Ezt a nézőpontot találtam meg a hagyományos ökológiai tudásban, ami együttműködésre törekszik a tájjal és a körülöttük levő ökoszisztémával“ – mondta Illés Zsófia Szonja, akinek nem titkolt célja, hogy rögzítse, megértse, elemezze a hagyomány őrzőinek ökológiai tudását.

Végül minden kikristályosodik

Török Krisztián a MODEM egyik kurátora szerint fontos volt számukra, hogy a Debreceni Nemzetközi Művésztelepre meghívott képzőművészek, dizájnerek, építészek különbözzenek egymástól, de ugyanakkor képesek legyen együtt gondolkodni, rezonálni egymásra. Az alkotók hamarosan hazatérnek a művésztelepről, feldolgozhatják, ami Debrecenben történt velük és novemberben egy közös kiállítás keretében mutathatják meg, hogy hova jutottak a folyamat végén. 

Daniel Godinez Nívon művészetének középpontjában az álmok találhatóak. Elmondta, hogy különleges élmény volt számára a Botanikus Kertben tett látogatás, a megannyi kaktusz, mexikói növénygyűjtemény. Érdekesnek tartja, hogy ezek közül a fajok közül milyen sok áll a kihalás szélén Mexikóban, miközben Debrecenben pedig megtalálhatóak. 

 A kert egyszerre tükrözi a megértés és a megőrzés szükségességét, azt, hogy ez a folyamat hogyan okozhat hiányt és pusztulást máshol. A gyarmati szemléletet, amivel az európai botanikus kertek létrejöttek. A megértés, megőrzés és a gyarmati szemlélet konfliktusa igéző egy művész számára. Meg is kérdeztem Attilát, a kert vezetőjét, hogy milyen növényekkel álmodik 

– mondta. 

A Botanikus Kertben történt látogatás másnapján, hajnalban, három óra harminc perckor Debreceni Nemzetközi Művésztelep vendégei és a Modem kurátorai Kunmadarasra látogattak. A hortobágyi pusztában egy kunhalom tetejéről nézték végig, ahogyan felébred a természet, a gulyák, a bárányok, majd egy gulyással beszélték át, mit láttak. Úgy tudjuk, reggelire slambucot kaptak egy csárdában. S vajon miről álmodik azóta a sivatagi látképhez, tacoshoz szokott Daniel Godinez Nívon...

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)