Kiderült az Irie Maffia titka

Sosem felejtem el, ahogy a Belfeszt közönsége a rendőrök arcába üvöltötte, hogy b*szd fel a kéket. Nagyjából tíz éve voltam először Irie Maffia-koncerten, egészen véletlenül, de maradtam. Nem voltam velük a kezdetektől, nem ismertem előtte, nem voltam ősrajongó, aki a korai dalokat isteníti, és megveti a későbbieket. Nem is baj, ugyanis a zenekar sokat változott az évek során. 

Egyesek szerint előnyére, mások szerint hátrányára, de egyvalami biztos, a minden évben, a Budapest Parkban megtartott koncertjük hagyományőrző, mégis különleges. Így volt ez most is.

Akárcsak a strandon

Beach Party augusztusban. Adott az alaphangulat, hawaii ing, fürdőnadrág, gumimatrac. Valamiért mindig osztatlan siker, nem számít, hogy hányan jönnek el. Most sem számított. Nem volt teljes telt ház, de nem kellet szégyenkeznie a zenekarnak. Őszinte csapathoz híven a maximumot hozták, és ezt a közönség is díjazta – legyen szó a régi vagy az új dalokról.

Az Irie Maffia minden időszakából kaptunk: elektro-pop, reggae , rock. Minden stílus képviseltette magát, amit a csapat valaha is magáénak érzett. Majdnem minden kötelező dal felcsendült, elhangzottak azonban kiadatlan számok is, amelyeket a közönség ugyanolyan lelkesedéssel fogadott, mint a korábbiakat. 

A magyar könnyűzene egy folyamatosan változó, mindent magába szívó, formáktól elrugaszkodó időszakát éli, amit mint megannyi zenekar, az Irie Maffia is próbál átvészelni. Úgy tűnik, hogy sikerül mindig megújulniuk, és az aktuális trendeket a saját stílusukba integrálniuk.

Ha a hangosítást nem vesszük figyelembe, eszméletlen profizmusnak lehettünk szem- és fültanúi. A zenekar hiba nélkül hozta le a koncertet. Az est négy főhőse szintúgy, mindenkinek megvolt a szerepe. Volt, hogy támogatták egymást, máskor előtérbe kerültek, de valahogy minden egálban volt.

A korai dalok és a legfrissebbek váltották egymást, így a zenekar minden rajongói csoportja megkapta, amit akart és amire számított. Nem maradhatott el a temérdek strandlabda, amit a közönségbe dobtak/rúgtak, hosszasan pattogtak a publikum kezében a lasztik. A látványt egyébként nem vitték túlzásba, de nem is kellett nekik. Nem volt füst, nem volt tűz, nem volt szikra. A fények és a háttérvetítés adta meg az alaphangulatot, és bőven elég volt. Ha úgy vesszük, a hawaii ingek és rövidnadrágok kavalkádja, valamint az énekesnő, Sena koncepcióba ugyan nem illő, de annál egyedibb ruházata szintén hozzájárult a látványhoz.

A négy közül az egyik frontember, Columbo megosztotta gondolatait a csapattal kapcsolatban:

20 éven keresztül 11 ember így együtt tud működni... Nincs rá más szó: család.

És tényleg az. Láthatóan számíthatnak egymásra – jóban, rosszban.

Eljött, de minek?

Most sajnos a rosszban, ugyanis az egyik rapper, MC Kemon a fényeket magasba emeltető Grenada című dalt a közelmúltban elhunyt unokatestvérének ajánlotta, azonban egy percig sem éreztük azt, hogy önsajnáltatás lenne, sokkal inkább a bátorság és az őszinteség volt érezhető. 

Az egyik új dal közben megjelent a felállított bárszékek egyikén Jaber, aki egyébként egyáltalán nem vett részt az este alakításában. Végighallgatta csapatával, amit végig kellett, majd távozott a backstage-be. Ennek, mondjuk, sok értelme nem volt.

Az Irie Maffia közönségét sem kell félteni, irgalmatlan fűszag lepte el a Parkot a klasszikus dalok közben, a B*szd fel a kéket és a Hands in the air című számok alatt volt a legnagyobb a füstfelhő. A közönség ekkor engedte el magát igazán. Kaptunk a kezdeti Irie-ból és a mostaniból is.

Ahogy megénekelték a Hajnali kör című dalban: „Színes volt az esténk, mint a festék, tele volt a poharunk, de rendszeresen.” Nos, ez szinte mindent leír, amit a közönség átélhetett a szokásos, mégis egyedi nyári bulin.

A meglepetés sem maradhatott el, a zenekar bejelentette, hogy működésének eddigi legnagyobb koncertjére készül, az MVM Dome-ban fognak fellépni jövőre. Az nagyjából kétszer akkora, mint a Budapest Park.

(Borítókép: Sena Dagadu. Fotó: Szollár Zsófi / Index)