Gumicsont vagy Budapest arcul köpése?

Kisfaludi Strobl Zsigmond Szabadság-szobrának megszületésénél a szovjet hadsereg bábáskodott, ahogy az az itt látható filmhíradó-részletből is kiderül.

A Gellért-hegyen égnek emelkedő állványok mögött a főváros lakossága inkább csak sejti, mint tudja, hogy a szovjet hadsereg már hónapok óta építi a 35 méter magasságú Szabadság-szobrot. A munkálatokat Nyikolajcsuk ezredes vezeti, és neki köszönhető, hogy a hatalmas mű nemsokára befejezést nyer

– hallhatjuk a narrátort 1947-ből.

Ma viszont a főváros lakossága már pontosan tudja, hogy a Gellért-hegyen égnek emelkedő állványok mögött mi készül: a Várkapitányság tájékoztatása szerint a talapzaton feltárt kőhibák javítása zajlik, emellett megtisztítják a szobrok felületét, átvizsgálják a több ezer rögzítőcsavart, és kijavítják az esetleges repedések okozta hibákat. „A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát. Arra a talapzatra, amelyet a sztálinista Borisz Jofan tervezett, és ahol korábban a szovjet katona szobra állt, egy keresztet állítunk” – adta hírül a Várkapitányság, illetve a budai Várnegyed megújítását végző Nemzeti Hauszmann Program.

Tiltakozó aláírások

A talapzatra tervezett kereszt, ahogy az borítékolható volt, sokaknál kicsapta a biztosítékot, elsősorban a baloldalon. Megszólalt Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, az aHang pedig tiltakozó petíciót indított, amit kevesebb mint két nap alatt 4 ezernél is többen írtak alá, mondván, hogy a felújítási tervek súlyosan veszélyeztetik a szobor eredeti koncepcióját, a kereszt meggyalázná a művész eredeti szándékát. Az aHang tájékoztatása szerint 

Szalóki Viktor szóvivő úgy véli, az embereknek elegük van abból, hogy a kormány ismét ideológiai alapon, társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül kívánja átnyomni a saját elképzelését. De ahogy azt a HVG megírta, Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei sem járultak hozzá, hogy a szobor talapzatára rákerüljön a kőkereszt, és a tervről a főváros főépítésze, Erő Zoltán sem tudott, mivel ebbe nincs is beleszólása. Utóbbi szerint egyébként semmi szükség az eredeti koncepció megváltoztatására, és újabb szimbólum elhelyezésére a jelképekkel amúgy is telezsúfolt területen.

A rendszerváltás utáni Magyarország megélt már jó néhány, köztéri szobrokat érintő vitát: ilyen a most újabb hullámokat vető Turul-szobor története a XII. kerületben, vagy a német megszállás áldozatainak emlékműve az V. kerületi Szabadság téren, ami ellen éppen tíz éve indult tiltakozás, de indulatokat váltott ki a Nagy Imre-szobor 2018-as áthelyezése is, ami miatt az aHang szintén aláírásgyűjtést indított.

A köztéri művészettel számos tanulmányban foglalkozó Mélyi József művészettörténész szerint mindez 

A köztéri szobrok csupán kiváltják, a felszínre hozzák ezeket a feszültségeket, amelyek mindenkit érintenek, hiszen sokféle emlékezetű család él az országban. „De ezt kiválthatja egy szobor, egy új törvény vagy egy új ünnepnap bevezetése is, ilyenkor mindig fellángol a vita” – mondta a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője, tehát ilyen szempontból egy szobor is olyan, mint a lakmuszpapír.

Fehér mészkőre kerülő fehér kereszt

A Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője egyébként nem tartja ördögtől valónak, hogy a Szabadság-szobor kiegészüljön egy kereszttel, hiszen – mint az Indexnek elmondta – „ezt a szobrot már annyit kaszabolták az elmúlt évtizedekben”, annyiféle elképzelés látott már napvilágot róla, hogy ez nem oszt, nem szoroz. „Megszokott dolog egyébként, hogy a szobrok a korok változásával újra és újra átalakulnak, újabb jelentésrétegeket kapnak: ezt palimpszesztnek hívják” – mondta Mélyi József.

Az általunk szintén megkérdezett Bojár Iván András művészettörténész, építészkritikus semmiképpen nem venné egy kalap alá a Szabadság-szoborra kerülő kereszt történetét a Turullal vagy a megszállási emlékművel, mert bár minden ilyen közterületi alkotás egyfajta kulturális térfoglalás, a kereszt nem kirekesztő vagy idegengyűlölő eszméket hirdet. Bojár Mélyi Józseffel ellentétben úgy lája, hogy az újabb és újabb rezsimeknek nem kellene megsemmisíteni, átalakítani az előző korok alkotásait, hiszen a történelem kontinuitásában tudjuk, hogy a szobor mit jelentett 1947-ben, amikor felállították, és mit jelent most.

Ezt az aktuális rezsimnek el kell fogadni.

Szerinte a jelenlegi kormány szíve szerint eltávolította volna az egész műalkotást, de azt nem merték megtenni ezzel az egyébként népszerű, és a – vallásilag, etnikailag és kulturálisan is egyre sokszínűbb, multikulturális – város képéhez évtizedek óta hozzátartozó szoborral. Bojár Iván András úgy látja, ez egy szokásos gumicsont, hiszen az országban sokkal nagyobb problémák vannak egy fehér mészkőre kerülő fehér keresztnél.

Performance a szobornál

A Budapest jelképévé vált Szabadság-szobor az elmúlt évtizedek alatt sok mindent át- és túlélt már. A győzelmet és a békét jelképező pálmaágat tartó, 14 méter magas nőalak és a hozzá tartozó szoborcsoport első, hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt, és a szovjet hadseregnek állított emléket. A rendszerváltás után a szoboregyüttest némileg átalakították, például a főszobor előterében álló, 

Ezt az alakot egyébként 1956-ban egyszer már ledöntötték, de 1992-ben végleg a Memento Parkba került. Eltávolították a Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező szöveget és jelképeket is, levésték a talapzatról a cirill betűs feliratokat.

A szoborcsoportot popkulturális összefüggésekben is többször megjelent: 1992 júniusában, a budapesti búcsú napján, a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén Szentjóby Tamás képzőművész performance-ának keretében az emlékművet letakarták ejtőernyőselyemmel, így néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve.

A nőalakot egészen közelről láthattuk Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Anyád! A szúnyogok (2000) című filmjében, amelynek végén a főszereplők, Pepe és Kapa a Gellért-hegyen azt kiabálják, hogy „miféle szabadságszobor ez, ezt a kis Horthynak csinálták”. (Az egyébként, hogy a szobor eredetileg a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékművének készült volna, inkább városi legenda.)

A szoborról számos mém született, a legelterjedtebb talán a „sörnyitó” képe, és kitüntetett helyét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2019 februárjában felmásztak rá a Greenpeace Magyarország Egyesület aktivistái, és „Tiszta levegőt” követeltek.

Cinikus aljasság

„A Citadella túlzás nélkül kitüntetett helye a fővárosunknak – nem véletlen, hogy számos ötlet volt már arra, hogy mi kerüljön oda” – véli Gulyás Gábor esztéta, a debreceni MODEM és a Műcsarnok korábbi igazgatója. (Emlékezhetünk, hogy Makovecz Imre magyar panteont tervezett a hegy tetejére, de amikor Budapest a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címre pályázott, a panorámafürdő ötlete is felvetődött a Gellért-hegy forrásaira alapozva.)

„Ám a Citadella több mint hét évtizede Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrának otthona – folytatta az Index megkeresésére Gulyás, aki örül, hogy az ‘56-ban levert szovjetkatona-szobor már nincs ott, és annak is, hogy a szocializmusban rávésett feliratot módosították, mert így már biztosan nem magyarázható „felszabadulási emlékműnek”.

Sokan szabadságszoborként értelmezik, de számomra a nőalak által tartott pálmaág a békét szimbolizálja. Ráadásul ez a kereszténységben is fontos szimbólum: nem véletlenül volt a pálmaág a keresztes lovagok jelképe, nem véletlenül nevezik jó néhány országban a virágvasárnapot a pálmaágak vasárnapjának

– fogalmazott Gulyás, majd így folytatta: „Egy kereszt kerül a Gellért-hegy tetején magasodó talapzatra? Ez olyan gesztus lesz, amely hangsúlyosan magyar történelmi perspektívába helyezi a kitűnő műalkotás értelmezését, mert a kereszt itt a történelmi magyar útválasztást jelzi. A szovjet katona helyére egy kereszt kerül… Nekem ez szimpatikus.”

Saly Noémit viszont felháborítja a kereszt terve.

Amikor a szovjet katonát elvitték a Szoborparkba, és az emlékmű mindazokra emlékezett, akik az életüket adták a magyar szabadságért, örültem, az jó döntés volt. De ma, amikor a legutóbbi népszámlálás szerint kétmillióan vallották magukat katolikusnak, ezzel a gesztussal a kormány nyolcmillió magyart rekeszt ki, ki tudja, milyen megfontolásból, és kinek akar ezzel tetszelegni

– mondta a Budapest-történész az Index megkeresésére. „A másik – folytatta – a szobrász örököseinek jogos felháborodása: tiltakoznak, de ezt is figyelmen kívül hagyják. Mit képzelnek? Ha valami nagyon hiteles katolikus jelképet szeretnének a hegyre, rakják vissza a régi kálváriát. Annak lenne hitele, értelme, hagyománya.

Az Index megkérdezte a Várkapitányságot is a kereszt ötletének részletesebb művészeti, történelmi és emlékezetpolitikai hátteréről, illetve azt is kértük, hogy reagáljanak a bejelentés óta napvilágot látott tiltakozásokra. Válaszukban azt írták, hogy a Nemzeti Hauszmann Program korábban publikált – és fentebb már idézett – közleményén túl nem kívánnak nyilatkozni. 

(Borítókép: A Gellért-hegyi Szabadság-szobor. Fotó: Mohai Balázs / MTI)