Eljutott oda, ahol ember még nem járt, de nem ebbe halt bele

1969-et írtunk, dübörgött az űrverseny az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, amelynek a legnagyobb tétje az volt, hogy ki lép elsőként a holdra, amikor három amerikai asztronauta sok éves felkészítés után készen állt arra, hogy az Apollo–11 fedélzetén elérjék a vágyott égitestet.

Köztük volt az 1930-as születésű, ohiói – német, ír és skót gyökerekkel rendelkező – Neil Armstrong egykori haditengerészeti repülőpilóta, repülőmérnök, aki addigra számos helyzetben bizonyította rátermettségét. Vadászgéppel éles bevetéseken vett rész a koreai háborúban, berepülőpilótaként extrém magasan és extrém sebességű gépekkel repült, és

Már űrhajósként, a Gemini–8 fedélzetén a világ első űrhajói közötti összekapcsolódása volt a feladata, ennek sikeres végrehajtása után azonban az űrhajó meghibásodása miatt komoly vészhelyzet állt elő, amelyet Armstrong az ájulás határán, nagy lélekjelenléttel oldott meg.

Ki szálljon ki előbb?

Így értünk el a legtörténelmibb küldetéséig: az Apollo–11 1969. július 16-án, 9:32-kor szállt fel Cape Canaveral 39A indítóállásából, hogy meghódítsa a holdat. Nagy vita előzte meg annak eldöntését, hogy melyik űrhajós szálljon ki először a hold felszínére. A témát elsősorban Armstrong társa, Edwin Aldrin forszírozta, mert 

ami ellenérzést váltott ki a NASA-n belül. Végül azzal zárták le a vitát, hogy a holdkomp kialakítása miatt ahhoz, hogy ő szállhasson ki előbb, helyet kellene cserélnie Armstronggal, amire fizikailag nincs hely. A döntés mögött azonban az a megfontolás állt, hogy Armstrong személyisége sokkal közelebb állt ahhoz, amit a NASA egy ilyen történelmi lépéshez köthető embertől elvárt, mint Aldriné.

A leszállás nem ment simán. A parancsnoki űrhajótól való leválás apró pontatlansága miatt az űrhajó kissé más pályán repült, két másodperccel eltért a tervezettől, ami az óriási sebesség miatt kilométeres eltérést jelentett a számított leszállási ponthoz képest. A leszállás végső fázisában ezért a holdkomp nem a várt sima terep fölé ért, óriási, autó méretű sziklák tagolták a felszínt, ami nem látszott alkalmasnak a leszállásra, a holdkomp felborulhatott volna. A vészhelyzetet látva Armstrong úgy döntött, hogy a robotpilótáról átvált kézi irányításra. 

Az ereszkedés során az irányítás figyelmeztette őket, hogy 60, majd csak 30 másodpercnyi repülésre elegendő üzemanyagkészlet maradt a tartályokban. A leszállás végül 1969. július 20-án, 20:17:40-kor sikeresen megtörtént.

Békével érkeztünk

Az űrhajósok – a pokoli hőségtől védő szkafanderekben – megkezdték a munkát. A szimbolikus tevékenységek sorában először az amerikai zászlót tűzték ki (ez, amikor a holdkomp elhagyta a felszínt, elsodródott), aztán elhelyeztek néhány emléktárgyat is a felszínen: egy kis fehér tasakban lévő szilíciumkorongon miniatűr betűkkel 73 állam üzenetét, a béke jelképeként egy aranyozott olajágat, az Apollo–1 és az Apollo–11 expedíciós emblémáit és néhány érmét. Lelepleztek egy plakettet is, amelyen ez állt:

Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát a Holdon. Békével érkeztünk az egész emberiség nevében.

A holdséta befejeztével Armstrong és Aldrin visszaszálltak a holdkomp kabinjába, de ez sem ment simán. Ormótlan űrruháikban és hátizsákjaikkal véletlenül letörtek egy kapcsolót – éppen a felszálló hajtómű indító kapcsolóját. Később ezt egy tollal helyettesítették.

A sikeres holdra szállás az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményeinek egyike. Neil Armstrong igyekezett elkerülni, hogy celebbé váljon. Ritkán adott interjút, de előadásokat szívesen tartott. 2012-ben szívrendellenességet állapítottak meg nála, amelyet az orvosok egy koszorúér-bypassműtéttel igyekeztek megoldani, ám Armstrong a műtétet követően, 2012. augusztus 25-én belehalt a szövődményekbe. Halála után az egész amerikai társadalom gyászolta, az amerikai kormány nagyszabású gyászmisén búcsúztatta. Halála napján most kvízünk segítségével tesztelheti, hogy mennyit tud róla.

(Borítókép: Neil Armstrongról az űrruhájában, 1966. március 11-én, a március 15-i Gemini-program előkészületeinek rövid szünetében. Fotó: Bettmann / Getty Images)