Az egri művész akkora zseni, hogy megvették a képét a Száz év magány borítójának

Tavaly májusban nyílt meg Eger belvárosában, a Szent János utcában, macskaugrásnyira a Dobó tértől és a vártól a Perce Galéria. És a fiatal képzőművészeti lelőhely augusztus elején mindjárt kisebb bombát robbantott a kortárs magyar festészet egri illetőségű, senkivel össze nem téveszthető klasszisa, Galambos Tamás művészetét bemutató kiállítással. Az idén nyolcvanöt éves mesternek éppen tíz éve volt kiállítása a Templom Galériában, itt volt az ideje egy újabb tárlatnak. 

„Fél éve, amikor még kerestem a helyemet én is, meg a galériám is, találkoztam Sárközy Marianna fotográfussal, aki évtizedekre visszatekintő, meghitt kapcsolatban volt a művész úrral. Galambos Tamás idén tölti be a nyolcvanötöt, adta magát a gondolat, hogy rendezzünk egy kiállítást a festményeiből. Megismerkedtem vele is, a fiával is, és munkához láttunk. Ezzel a tárlattal tisztelgünk a Munkácsy Mihály-díjas művész munkássága előtt” – mondta az Indexnek Perce Lóránt tulajdonos, aki 24 éve foglalkozik műkereskedelemmel, és évek óta kereste a helyet a galériájának itt, Egerben, mielőtt megtalálta a Szent János utcában.

Az egész úgy indult tehát, hogy Sárközy Marianna találkozott Galambos Tamás fiával az Art Marketen, a pesti Bálnában.

És ő elpanaszolta nekem, hogy nem tud összehozni egy kiállítást az édesapjának. Egy több évszázados múltra visszatekintő egri családról beszélünk, roppant erős lokálpatrióta kötődéssel. Minden vágya az volt, hogy egy állandó kiállítása legyen Egerben, ajándékba adná a képeket a városnak, csak kerítsünk egy helyet ennek a tárlatnak.

– idézte fel a történteket Marianna. 

Műértők, ha összefognak

Itt került képbe Kárpáti Tamás, a fotográfus hölgy jó ismerőse, az ő kiterjedt ismeretségi körével és Kis Szabó Ervinnel, a Heves Megyei Hírlap korábbi főszerkesztőjével, a nagy múltú helyi vízilabdaklub mindenesével. A gründolási folyamatba Szilasi Ágota művészettörténész, a Dobó István Vármúzeum főmuzeológusa is bekapcsolódott, és első nekifutásra ígéretet tett arra, hogy novemberben, Galambos Tamás 85. születésnapján, november 15-én életműkiállítást rendeznek a várban, a Ziffer Sándor Galériában, ebben a szép régi, felújított zsinagógában a festő munkáiból. Csakhogy az anyagiakkal volt egy kis gond.

Ez volt az a pont, amikor Perce Lóránt a projekt segítségére sietett javaslatával: még a nyáron megrendezné a Galambos-kiállítást galériájában, nehogy mégse valósuljon meg a tárlat. Megtörtént az egyeztetés a múzeummal, mindenki örült a nyári stúdiótárlatnak, amely mintegy felvezetése lett a grandiózusnak szánt életműkiállításnak.

„A művész úrnak óriási méretű, másfél-két méteres képei is vannak, azokat el sem tudtuk hozni a galériámba, el sem fértek volna, de így is gazdag az anyag – jelezte Perce úr. – Ezek a méretes festmények nagyon jól mutatnak majd a Ziffer Galériában. A mi tárlatunk szeptember 15-ig tart nyitva, nagy érdeklődés esetén egy hetet ráhúzhatunk.” 

Az érdeklődéssel nincs gond, ottlétünk alatt is jöttek a látogatók, érdeklődők, külföldiek és egriek egyaránt, sőt még potenciális vásárlók is.

Összetöri a skatulyákat

Galambos stílusa nagyon egyedi, nehéz őt és művészetét beskatulyázni, talán a pop-art a legadekvátabb jelző, de van, aki naiv festőnek látja a mestert, megint mások – többek között az augusztus 6-i megnyitón beszédet mondó Wehner Tibor művészettörténész – a mágikus realizmus egyik utolsó képviselőjeként tekintenek rá, bármit is jelentsen ez a címke. A nagy elődök között Gross Arnold, Würtz Ádám, Berki Viola neve kívánkozik említésre. 

„Jó néhány festményem eljutott egy nemzetközi reklámügynökséghez, amely poszterek terjesztésével foglalkozott, nagy volt az érdeklődés, rengeteget nyomtattak belőlük, de a legnagyobb dobás a Száz év magány borítója volt – idézte fel lapunknak a mester. – A könyv több millió példányban kelt el, a nagy sikerben, merem remélni, egy kicsit az én borítóm is benne volt...”

Egyébként utána a borítóból is poszter lett, és az emberek vitték, mint a cukrot. Mi több, pár évvel később maga a Nyár című festmény a Sotheby's aukcióján borsos áron kelt el. Galambosnak szerte a világban mintegy száz kiállítása volt már. Kedvenc témája a kommunizmus, illetve a diktatúrák fonákságai, ahogy azt például A nagy kaméleon című festmény vagy a Kim Dzsongun demonstráció illusztrálja, nem is beszélve a Kínai játékokról vagy az Evolúcióról. 

A Dionüszosz Egerben című festmény azt a motívumot dolgozza fel, amely a párizsi olimpia megnyitóján is felbukkant. Galambos látnok volt, hiszen amikor ezt a képet megfestette, ugyan hol volt még az olimpia?!

Megcibálta a létező szocializmus

Merthogy a mester családját alaposan megrángatta a létező szocializmus 45 éve. A művész boldogházi Kiss Tamás néven született, de mivel apai ágon földbirtokosok, anyain gyárosok voltak a felmenők, mindenüket államosították, Tomit pedig hetedikes korában még az iskola úttörőcsapatából is kicsapták származása miatt. Pedig tizenhárom évesen országos rajzversenyt nyert nagyanyja portréjával. Végül szakítania kellett családi múltjával, sőt nevével, és felvette nevelőapja, Galambos János egri főgyógyszerész-jogtanácsos vezetéknevét, csak így tudott a felszínen maradni.

Szerencsém volt, mert a városi szovjet katonai parancsnok, egy ezredes, betegeskedett, és a nevelőapámtól kapott orvosság gyógyította meg. Ezért aztán élete végéig hálás volt nekünk

– emlékezett vissza élete egyik fordulópontjára a művész. 

Galambos Tamás a Képzőművészeti Főiskolát 1959 és 1963 között Barcsay Jenő és Hincz Gyula osztályában végezte el, majd pályakezdését Bernáth Aurél kísérte figyelemmel, megállapítva és elfogadva, hogy a fiatal festő képeit nem lehet beerőltetni egyetlen stílusirányzatba sem. (Talán még Henri Rousseau egy évszázaddal korábbi, buja dzsungeleket megörökítő festményeivel lehetne rokonítani a Galambos-opuszokat.)

(Borítókép: Galambos Tamás képe. Fotó: Perce Galéria)