Senki sem kényszerített, önként mentünk a pokol tornácára

Szeptember hetedike van, a nyárutót perzselő hőhullám egyik utolsó napja. Ahogy közeledünk a zsámbéki kőbánya felé – nota bene, az Angyalbőrben című ikonikus tévéfilmsorozat több részét is itt forgatták –, még a napszemüvegen keresztül is szinte megvakulunk a hófehér sziklafalakról visszaverődő fénysugaraktól. Mint egy gigantikus nyílt seb a Föld testén, olyan ez a kőfejtő. Már messziről látszik a mindent beburkoló porfelhő, amikor leparkolunk, és kiszállunk a klimatizált terepjáróból, letaglóz a hőség, a vakító fény és a nanomikronnyi porszemcsékből álló felhő elviselhetetlen elegye.

Itt forgatják a Kabul művelet munkacímet viselő új magyar katonai filmdrámát.

A sztori alapját valós, megtörtént események adják. 2021 augusztusában a Sámán Pajzs fedőnevű hadművelet keretében a magyar honvédek 540 magyar, amerikai, osztrák és afgán állampolgárt menekítettek ki Afganisztánból azok után, hogy a tálibok átvették a hatalmat a közép-ázsiai országban.

A film – romantikus és fikciós szálakkal átszőve – ennek a heroikus akciónak állít emléket.

A több mint negyven napig tartó forgatás első helyszíne tehát a zsámbéki kőbánya. Azt nem tudjuk, milyen volt a Baghlan tartományt biztosító magyar zászlóalj tábora, de bizton állíthatjuk, hogy a körülmények Afganisztánban sem lehettek sanyarúbbak a zsámbékiaknál.

A pokol tornácán

A tábor mását a kőbánya alján, egy húsz méter mély hatalmas gödörben építették fel. A déli határról már jól ismert úgynevezett NATO-kerítés veszi körül a létesítményt. A kapun tábla hirdeti, hogy az „MH8 Baghlan tartományt biztosító zászlóalj” körletébe érkeztünk meg. Hivatalosan. A valóságban azonban a pokol tornácára.

2021 augusztusában játszódik a film, valós történet az alapja. Addig a pillanatig, három évvel ezelőttig Kabulban az amerikai békefenntartók tartottak rendet a tálibokkal szemben, miközben a többi NATO-országnak is ott állomásozott egy-egy kicsi kontingense, így nekünk, magyaroknak is. Akkor azonban, 2021 augusztusában 24 óra leforgása alatt az összes amerikai békefenntartó katonát kivonták Afganisztánból, és egy csapásra hatalmi vákuum jött létre, ahová azonnal benyomultak a tálibok. Ebbe a pokoli helyzetbe érkeztek meg a magyar katonák, akiknek az volt a feladatuk, hogy egy lista alapján háromszáz embert kimenekítsenek Kabulból. A város apokaliptikus állapotban van, a repteret minden pillanatban elfoglalhatják fanatikus iszlamisták, ilyen történelmi háttér előtt zajlik a filmünk sztorija

– avat be a részletekbe Dyga Zsombor rendező, aki trópusi sapkában és napszemüvegben pont úgy néz ki, ahogy egy hollywoodi filmkészítőt elképzel az ember. 

A magyarok nyilai 

Mondanunk sem kell, a szituáció élénken emlékeztet az 1975-ös Saigonra, amikor az amerikaiak a követség tetejéről menekítik ki helikopterekkel a közeledő vietkongok elől azokat, akik nem szerettek volna a gerillák kezébe kerülni. A film egyfelől bemutatja ezt a logisztikailag roppant bonyolult mentőakciót, hangsúlyozva a magyar honvédek szakértelmét és bátorságát, másfelől természetesen van egy kibontakozó szerelmi szál is az akciót vezető magyar katonatiszt és egy magyar önkéntes orvosnő között.

Közben a lábunk előtt a magyar katonai tábor, ahol a történetmesélés perspektívájából múltbéli jelenetek forgatása folyik.

Maga a tábor abszolút élethű. Ezt nem mi mondjuk, hanem a több tucat hivatásos katonából álló statisztasereg tagjai. Akik – elmondásuk szerint – kimondottan élvezik a forgatást, dacára annak, hogy pokoli a hőség, a szálló por pedig behatol a bőrünk alá is, nem csoda, hogy többen a pandémia idején megismert maszkot viselik.

Ilyenkor mindenhol elviselhetetlen a hőség, nem csak itt, a forgatási helyszínen. Jó kis kaland közelről végignézni egy forgatást, sőt, aktív szerepet is vállalva benne, megismerkedni a korábban csak filmvásznon látott színészekkel

– mondja az egyik jókötésű baka. 

„A múltbéli szál 2019-ben játszódik, a főszereplő, Jászberényi Gábor is ebben a jelenetben találkozik először Mészáros Blankával, az önkéntes orvost alakító hősnővel – folytatja a rendező. – Itt pattan ki közöttük az első szikra, de ennél többet a spoilerezés bűne nélkül nem mondhatok.”

Közben majd’ megvakulunk a káprázó fehér fényben és a pokoli hőségben, az első gondolatunk az, hogy bármekkora is a színészek és a statisztáló honvédek gázsija, annak minden fillérét megérdemlik. De már itt is van Pálinkás Szilveszter főhadnagy úr, a film katonai szakértője.

„Ezt a forgatási helyszínt arra használjuk, hogy megjelenítsük a múltbéli Afganisztánt – mondja a főhadnagy. – Az itt állomásozó hadosztály biztosította Baghlan tartományt. A bázis területén sátrakat látunk, de ennél fontosabb az a haditechnika, amit a haderőfejlesztés keretében az elmúlt években beszereztünk: Leopárd harckocsi, Lynx harcjármű, Gidrán katonai jármű, továbbá láthatják az egyéni harcászati felszereléssel ellátott úgynevezett digitális katonáinkat, no meg rajtuk a cseh CZ fegyvercsalád darabjait is.” 

Nem kerüli el figyelmünket a Leopárd tank oldalán álló latin nyelvű jelmondat: „A sagittis Hungarorum libera nos Domine.” Azaz: A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket.

Kellett a kéthetes edzőtábor

A pokoli hőség és a por óriási terhelést ró a színészekre és a katonákra egyaránt. Ahhoz, hogy mindezt elbírják, a színészek kéthetes fizikai felkészítésen mentek keresztül. A főhadnagy elmondása szerint a színészek különböző fizikai állapotban érkeztek a forgatásra, és két hét alatt egy szintre hozták őket. 

Közben zajlik a forgatás, egy körülbelül négy méter magas, homokzsákokból összerakott dombról egy kaszkadőr oldalszaltóval veti magát a mélybe. Talpra esik, ügyesen kigurulja a zuhanást, majd mászik is vissza a domb tetejére, és újból leveti magát. Egyszer, kétszer, háromszor, amíg nem lesz tökéletes a felvétel.

Sajnos, nem mentünk el Afganisztánba, itt forgatunk Magyarországon, először Zsámbékon, majd Kecskeméten, végül Újdörögdön. Ami azt illeti, ez a kőbányában berendezett tábor zordabb, mint amilyen az eredeti helyszín lehetett, tökéletesen reprezentálja Afganisztánt

– ezt már Jászberényi Gábor, a férfi főszereplő mondja el az Indexnek. – Ez a film mérföldkő a pályafutásomban. Egyrészt egy nagyszabású produkció, érzelemgazdag film, amely tele van emberi drámákkal, hősiességgel, érzelmi túlfűtöttséggel. Izgalmas feladat. Valahogy azt érzem, hogy szerencsés csillagzat alatt forog a film. Így, a forgatás második hete után olyan, mintha valóban együtt szolgáltunk volna Afganisztánban. Néha a tizenegy éves Jászberényi Gáborka bőrében érzem magam, aki annak idején arról álmodott, hogy egyszer majd katona lesz. Mintha itt nem is játékfegyver lenne a kezünkben, hiszen emberi sorsok múltak a valóságban is ezeken a magyar katonákon – egyszerre megterhelő  fizikailag, és megfacsarja az ember lelkét is.”

Esnek, kelnek és menekítenek

A magyar önkéntes  orvosnőt  Mészáros Blanka alakítja.  Legutóbb a Semmelweis című nagy sikerű filmben láthattuk a légiesen karcsú, fiatal anyukát, ami azért merőben más zsánerű alakítást követelt meg tőle.

Ó, hát közben annyi idő telt el – mondja. – Meg közben két diplomafilmben is szerepeltem, amit Koltai Lajos tanár úr növendékei, Szelestey Bianka és Somossy Barbi forgatott. Nyár elején kaptam meg a felkérést a filmbeli Takács Eszter doktornő szerepére. Csodálatos varázslóink vannak a stábban, ahogy ezt a tábort felhúzták a semmiből, az lenyűgöző volt. Iszonyatosan intenzív a forgatás, rengeteg statisztával, hatalmas apparátussal dolgozunk, esünk, kelünk, bújunk, menekítünk – komoly fizikai megterhelés volt ez ebben a borzalmas hőségben. Jól haladunk. Csak sok vizet kell innunk... Hamarosan robogunk tovább Kecskemétre, majd onnan Újdörögdre, a további forgatási helyszínekre. Nem akármilyen negyven nap lesz mögöttünk.

Afelől nincs kétségünk. Azért még felvetjük Dyga Zsombor rendezőnek, hogy vajon ez a mozi beleillik-e abba a sorba, amit manapság tapasztalunk, a várost járva: toborzóplakátok lépten-nyomon, no meg rendkívüli profizmussal elkészített toborzófilmek a televízióban, amelyeket látva az ember bánja már, hogy elmúlt húszéves, és nem léphet be a seregbe profi katonának. 

Nem hinném, ez egy virtigli akciófilm lesz, komoly érzelmi töltettel, mindenféle hátsó szándék nélkül. Remélem, ez majd lejön a nézőnek is 

– erősíti meg a rendező. Hogy lejön-e, azt majd 2025 őszén meglátjuk, amikor a tervek szerint bemutatják a filmet.

A Kabul művelet tehát előreláthatóan 2025 őszén kerül a magyar mozikba. Producere Lajos Tamás, forgatókönyvírója Horváth Áron, rendezője Dyga Zsombor (Aranyélet, Köntörfalak), operatőre Dobos Tamás, vágója Barsi Béla és Hack Júlia, látványtervezője Hujber Balázs, jelmeztervezője Donkó László. A főbb szerepeket Jászberényi Gábor, Mészáros Blanka, Borovics Tamás, Hajmási Dávid, Dietz Gusztáv, Trokán Nóra és Ertl Zsombor játsszák, de Pálinkás Szilveszter katonai szakértő és Stohl András is feltűnik a filmben. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)