Egy kiállítás, ami megváltoztatja az életed – ha szembe mersz nézni önmagaddal

Az Art Quarter az egykori Haggenmacher Sörgyár elhagyatott épületeiben vált hazai és külföldi képzőművészek lakó- és alkotóhelyévé Budafokon. Az elnevezés egyszersmind magyarázat arra, hogy mire számítson itt a látogató; Heat Ádám esetében például – akinek az Instagram-oldala Fat Heat néven nem kevesebb mint 49,5 ezer követőt vonz – falfestményekre és kiterjesztettvalóság-alapú alkotásokra. Ádám már gőzerővel készül a Bodó Galériában 2024. szeptember 19-én megnyíló kiállítására, így hát meglátogattuk a művészt a Nagytétényi úti műtermében.  

Ádám 2019 óta itt készíti alkotásait, legyen szó digitális rajzokról, feszítettvászon-festményekről vagy a kültéri falfestmények előkészítéséről. Művészeti tevékenységét bőséggel dokumentálta, alkotói tevékenysége nyomon követhető Instagram-oldalán (@fatheat). Évtizedek óta fest tűzfalakat, a mostani kiállításán azonban olyan alkotásait láthatjuk testközelből, amelyek elférnek egy tágas kortárs galériában is. 

Nagyon régóta tagja vagyok a graffitis közösségnek, ezzel indult az egész vizuális karrierem, több mint húsz éve, tizenéves koromban. Illegális graffitivel, természetesen. Innen eszkalálódott a történet. Nagy ideológia nem volt emögött, végzős általános iskolás voltam. Kisvárosban születtem, Mezőkövesden, hogy úgy mondjam, a periférián. A graffiti titokzatossága és illegális mivolta vonzott. A betűkön, a graffitin keresztül tanultam meg a képalkotás szabályait. A szavak, rövidítések egy idő után egyre több figuralitással párosultak, abszolút autodidakta voltam. És a figurális dolgok fokozatosan átvették az uralmat a kompozícióimon. 

Ecset helyett pengető?

Mivel a műtermi környezetben nem csak vásznak, festőeszközök és festékes kannák voltak, muszáj rákérdezni Ádám és a zene kapcsolatára. „Igazában zenéltem is, de amikor a graffiti megérkezett az életembe, teljesen háttérbe szorította a gitározást. De aztán 2017-ben újból elővettem a gitárt, mert már nagyon hiányzott. Amúgy a gitározás nem olyan, mint a biciklizés, hogy nem lehet elfelejteni, igenis fel kellett frissítenem a tudományomat” – mondja a művész, aki 2000 körül kezdett el festeni, és annak a műfajnak, főként a street artnak nem volt akkoriban még perspektívája Magyarországon. 

Természetesen Ádám szülei sem voltak oda gyermekük művészi hajlamainak ilyetén megnyilvánulásáért. A fiatalember informatikát tanult a Közgázon, de közben festette a házfalakat, és bizony összetűzései is akadtak a hatóságokkal. 

Amikor volt egy balhém a rendőrséggel Egerben, akkor fél évre szüneteltettem a tevékenységemet, de aztán újrakezdtem

– vallja be. 

„Ennek az egész graffitis szcénának van egy nagyon jó és izgalmas szubkultúrája, egy kulturális üzenete is. Remek, összetartó, határokon átnyúló közösséget alkotunk, klassz fesztiválokkal” – mondja Ádám.

Amíg vannak tűzfalak, graffiti is lesz

A művész szerint Magyarország tele van üres tűzfalakkal, van hová festeni. Az az igazi, ha az emberek élőben látják ezeket az alkotásokat, de az is igaz, hogy 2010 környékén ez a művészeti ág részben átköltözött az internetre. 

Vannak klasszikus arcok, akik hatással voltak rám, de inkább a mentalitásukat vettem át. Egyébként próbálok nem a graffitiből és a street artből meríteni, mert így lehet újat, eredetit alkotni. Banksyt nem lehet megkerülni, ő egy különleges géniusza ennek a műfajnak. Aki a street artban és a graffitiben utazik, annak óhatatlanul feláll a szőr a hátán, amikor meghallja Banksy nevét. Nagyon sokra tartom, nagy művész, de nem akarom követni. Ami Basquiat-t illeti, egyidőben nagyon erősen hatott rám és motivált. Gyakorlatilag ők definiálták a street art fogalmát, elsősorban Banksy, ez tagadhatatlan. Ő törte át azt a falat, ami a street artot elválasztotta az átlagembertől.

Szó esik még a várost behálózó CIPOE-feliratokról, majd megpróbáljuk definiálni a fogalmakat.

A graffiti egy adott név írását ismételgeti minél több helyen és minél vadabb formában.

Az a lényege, hogy a graffiti művészei one-upolni akarják egymást

– mondja Ádám. No igen, a szubkultúra szakkifejezései. One-upolni, azaz eggyel túltenni a másikon. A modern graffiti a hetvenes években, New Yorkból indult, az első generációból már sokan meghaltak. 

Nekem még volt alkalmam és szerencsém találkozni Seennel, akit csak a graffiti keresztapjaként emlegetnek. Ő még él, hál' istennek – réved a múltba Ádám tekintete. – Amikor beléptem a Las Vegas-i stúdiójába, földbe gyökerezett a lábam.

Az önkormányzat mint megrendelő

Ádám arról is beszél, hogy ebből a tevékenységből meg tud élni. Vannak közösségi és önkormányzati projektek, Gyöngyösön is befestett egy nagy tűzfalat, no és Kassán is. Szóval vannak megrendelők. A falak nagy része önkormányzati tulajdon. Sokszor unalmasak a falak, ezt hivatott felpezsdíteni a street art. Szükség lenne egy városi művészeti stratégia kialakítására, ebben szerinte az önkormányzatoknak nagy a felelőssége. 

Sajnos Magyarországon az önkormányzatok szabályosan ódzkodnak attól, hogy valami eredeti, gondolatébresztő kerüljön a házfalakra. Csak dekorációban gondolkoznak, pedig a művészet sokkal több annál. Jellemző, hogy amikor meglátták a gyöngyösi alkotásomat, fantasztikus kommenteket kaptam a Facebookon.

A művész több mint 20 éve festi a falakat, és ezek az alkotások elkopnak az évek során. Arra gondolt, jó lenne az örökkévalóságnak is dolgozni, ezért költözött be egy műterembe. Nem a Bodó Galéria-beli tárlata lesz az első. A mostani azonban az eddigi legnagyobb volumenű kiállítása, tizennyolc képet mutat be, amelyek az elmúlt esztendő alkotásai. 

„A tematikámat talán úgy tudnám összefoglalni, hogy miként tudjuk megőrizni a mai világban a józan eszünket és az egyensúlyunkat. Ennek kapcsán foglalkozom olyan témákkal, mint a tudatosság, a felszínesség és az akaraterő” – fogalmaz Ádám. 

2024. szeptember 19-től meggyőződhetünk erről a Bodó Galériában. Mármint, hogy milyen tanácsokat adott Heat Ádám a józan eszünk és az egyensúlyunk megőrzése érdekében. 

(Borítókép: Heat Ádám 2024. augusztus 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)