Futótűzként terjed a híre ennek az új magyar filmnek

Szimler Bálintot egy elutasított forgatókönyv és az SZFE „szétbarmolása” tette annyira dühössé, hogy olyan filmen kezdjen el dolgozni, amit kis költségvetésből és egy helyszínen le lehet forgatni, a téma pedig már gyerekkora óta foglalkoztatta. Amerikában élt hét évig, kilencéves volt, amikor hazaköltöztek: akkori élményei és az elmúlt harminc évben alig változó magyar iskolarendszer működése is inspirálta díjnyertes alkotását.

Az én fiatalságomhoz képest kicsit talán még rosszabb is a helyzet

– mondja Szimler Bálint a Fekete pont című film előzményeiről az arútluK podcastben. Mindazonáltal a független filmként elkészült alkotás természetesen nemcsak az iskolarendszerről, hanem az egész országról beszél.

Bedarál a rendszer

A Mészöly Anna által életre keltett Juci néni az egyetlen olyan emberséges pedagógus a filmben, aki rezonál a gyerekek lelkére, de Szimler Bálint szerint „hiába indul el valaki jó szándékkal más irányba, bedarálja a rendszer”.

Mészöly Anna az egyik legemlékezetesebb jelenetben teljes mértékben improvizál, se ő, se a gyerekek nem kaptak szöveget. Ekkor hangzik el az a párbeszéd, hogy „Hallottatok már Petőfi Sándorról?” „Hallottunk, sajnos…” A podcast-beszélgetésből az is kiderül, hogy a filmet nézve a színésznő melyik jelenetnél sírta el magát.

A filmben sok civil játszik, és a szereplők ösztönösen hozták azokat a mondatokat, amelyeket húsz, harminc vagy negyven éve hallottak az iskolában. A karakterek kiválasztásában kulcsszerepe volt Fátyol Hermina casting directornak, aki az egyik szereplőt akkor találta meg, amikor hazafelé ment taxival. Hogy melyik ez a szereplő, a podcast-beszélgetésből kiderül.

Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról vagy újra meghallgatná a beszélgetést, ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Mészöly Anna és Szimler Bálint. Fotó: Fekete Tímea / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!