Van, aki szerint minden rendben Magyarországon, mások rendszerszintű fejlesztésre vágynak

A zenei és hangszeres tudásra, tanulásra nem úgy kell tekinteni, mint egy képzettségre, amely az embert alapvetően a zenei pályára korlátozza. Kutatások igazolják, hogy aki tud hangszeren játszani, többnyire boldogabban éli a hétköznapjait, a zene pedig eredendően javít az ember életminőségén.

Ennek ellenére Magyarországon az átlagos zenei tudás jóval a környező országok szintje alatt volt éveken át. Bár az elmúlt időszakban javuló tendenciát mutatnak az adatok, az európai átlagot még mindig nem értük el. Legutóbb ennek az aránynak az alakulásáról beszélgettünk Andrásik Remóval, a Hangszeresek Országos Szövetségének (HANOSZ) egykori főtitkárával. 

A szakember akkor úgy fogalmazott:

Ha elfogadjuk azt a tényt, amit Kodály mondott, hogy a zene a lélek tápláléka, és semmi mással nem pótolható, akkor ha valaki tudatosan választ táplálékot, annak mások lesznek az összetevői, és más minőséget képvisel minden szempontból.

Emellett arról is beszélt, hogy a javuló tendencia mindenképpen pozitív, de rendszerszinten is fejleszteni kéne a hazai könnyűzenei képzést, ami hosszú távon társadalmi szinten is pozitív eredményt hozna. Ezt a kérdést jártuk most körbe két másik szakember segítségével. Egyikük Németh Alajos „Lojzi”, az Artisjus – Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke, a másik Sticza Gergő, az Astro Music zenei kiadó három alapítójának egyike.

Fejlődő közeg

A megkérdezett szakemberek pozitívabb képet festettek. Véleményük szerint az elmúlt pár év bizonyítja, hogy tanult, profi, jól képzett zenészek vannak a hazai piacon, és egyre jobban tágul a stílust érintő, illetve a kreatív megközelítés.

Az elmúlt években jól látszik, hogy nem a piacon való megéléshez és érvényesüléshez szükséges a zenei tudás, képzettség vagy a zenei affinitás, hanem inkább ahhoz, hogy ezt a sikert valaki fenntartsa hosszú éveken át a zeneiparban. Egyre több zenész foglalkozik önképzéssel, sokan vágnak bele izgalmas zenei projektekbe, és egyre jobban értik már, mi az, amit a közönségük szeret, és mi az, amit ők szeretnének csinálni. Szerintem nem ahhoz kell a magasabb zenei tudás, hogy valaki be tudjon törni erre a piacra, hanem inkább ahhoz, hogy meg tudja vetni a lábát, és igazán sikeres tudjon lenni és maradni. Ehhez mindenképp szükség van arra, hogy a saját művészetére igényes legyen az előadó, és hajlandó legyen tanulni, nyitott legyen az új dolgokra, és tudjon kísérletezni. Úgy gondolom, jól látszik, hogy ez az a trend, ami jelenleg valóban működik

– fogalmazott kérdésünkre Sticza Gergő, az Astro Music kiadó egyik alapítója, igazgatója.

Úgy véli, ma már abszolút nem igaz az, hogy csupán a popzene és a zeneileg nagyon egyszerűre szabott dalok tudnak a hallgatóság számára befogadhatóvá válni. A szakember izgalmasnak látja azt a fúziós és kooperatív alkotói szemléletet, ami az elmúlt időszakban kezdett elterjedni. Szerinte „sokat számít, hogy ma már nem ciki, hanem egyenesen menő magyar zenét hallgatni. A hazai előadók jelenleg sokkal magasabb helyet foglalnak el egy Spotify top 50-ben, továbbá az összes platformon látszik, hogy a magyar zene a streaming és a fesztiválok területén is egy rendkívül erős virágkorát éli”.

Hasonlóan pozitív véleményt fogalmazott meg Németh Alajos, az Artisjus elnöke. Úgy véli, hogy kiváló zenei iskolák és tanárok vannak Magyarországon, és ezekből az intézményekből számos profi előadó és oktató kerül ki minden évben. Nem látja szükségét a hazai zenei oktatás rendszerszintű fejlesztésének, szemben Andrásik Remóval, aki szerint a könnyűzenei képzés országos szinten sincs megoldva, és nem biztosított valamennyi, a zene iránt érdeklődő fiatal számára.

Magas minőség vagy befogadhatóság?

Az Artisjus éves szinten számos zenei programot indít, amelyek között továbbképzések (DEX Songwriting Expo), közös alkotói táborok is szerepelnek (Songwriting Camp), illetve minden évben elismerik a zenei és irodalmi alkotókat, továbbá azokat a pedagógusokat és előadóművészeket, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Úgy látja, ha valaki zeneileg komplexebb alkotásokat hoz létre, profi minőségben adja át, az nem megy a népszerűség kárára. Kérdésünkre, hogy a hallgatóság zenei tudásának szintje kihatással van-e a születő szerzeményekre, új előadókra, azt felelte:

A dalok szempontok szerint készülnek. Ez függ az alkotók életkorától, zenei felkészültségétől és a piaci szabályok ismeretétől. A fiatal alkotók találják meg leghamarabb az utat közönségükhöz. Közös iskolai szokások, nyelvezet, közös játékok, együtt zenélés, mobilhasználat stb. A fiatalok jobban ismerik egymást, egymás szókincsét, kifejezési formáikat, ezért szerzeményeik tökéletesen passzolnak kortársaik igényeihez. Számos új fiatal zenekar tört utat magának az elmúlt években, használva az internet lehetőségeit önmaguk megismertetésére.

Hozzátette: „Az idősebb generációnak is megvan a kapcsolata a saját közönségéhez. Évek hosszú sora alatt kiépítették maguknak a saját közönségüket, rajongótáborukat. Ezért van az, hogy talán nem nekünk kell alkalmazkodni a fogyasztói szokásokhoz és a közönség zenei műveltségéhez, hanem nekünk kell kialakítani, megteremteni. Sting egyik dalában így fogalmazott: »Legyél, aki vagy! Ne törődj vele, hogy mit mondanak«, vagyis írd meg a saját dalaidat, és ha van elég erőd, hogy végigjárd a szerzőknek kijelölt utat, akkor eljutsz majd a saját közönségedhez.

Ha valakinek tehetséget adott az ég, az írjon dalokat, dalszövegeket, és ne gondoljon arra, hogy kinek tetszik, vagy kinek nem. Adja át azt az üzenetet a világnak, amit föntről kapott!”

Nem kell rádióbarátnak lenni

Sticza Gergő kiadói oldalról úgy véli, elsősorban attól függ a kérdés, hogy az előadók milyen rajongói tábort alakítanak ki maguknak. Lehet rajongani a stílusért, a karakterért, a művészeti üzenetért és tartalomért. Szerinte épp az utóbbi időszakban sikeressé vált nevek bizonyítják, hogy nem kötelező rádióbarát zenét alkotni azért, hogy valami ismert és sikeres legyen.

Az utóbbi időben rengeteg olyan előadó szerzett magának nagyon erős hallgató- és rajongóbázist, akik egyáltalán nem rádióbarát stílusú zenét készítenek. Gondolok itt akár a teljes magyar rapszcénára, akik nem szerepelnek rádióban, egészen más új vonalas stílusban dolgoznak. Az elmúlt 2-3 évben, a Covid után teljesen felcserélődött a mainstream popzene, és azok, akik ennek a zászlóshajói, egyáltalán nem a rádióbarát stílusra építkeznek, és nem ez a művészetük mozgatórugója

– fogalmazott a szakember.

Arról is kérdeztük, hogy az internet korában mennyire a zenei produktum és mennyire a jó marketing az, ami bevonzza a közönséget, amire azt felelte, hogy egy előadó stratégiából nyúlhat egyszerű, divatosabb és népszerűbb stílushoz, de fontos, hogy alkotóként kiteljesedjen, mert anélkül hiányérzet marad. A kiadóval nézik a nemzetközi mintákat és trendeket, ezért látják, hogy számos olyan stílus, amely külföldön nagy sikert tud aratni, itt a kisebb közönség miatt nem jut el a nagyszínpadokig. Szerinte egy előadónak elsődlegesen azt kell keresnie, hogy milyen stílusban tud kiteljesedni, 

hogy melyik zene felé fordul a közönség, nem csak stratégiai vagy marketingkérdés, nyilvánvalóan vannak olyan zenei alapok/dallamok, amelyek sokkal könnyebben befogadhatóak az emberek számára. Vannak olyan műfajok, amiket sokkal többen szeretnek, és ezekhez szívesen nyúlnak az előadók. Vannak olyan időszakok is, amikor esetlegesen egy-két műfaj sokkal népszerűbb a többinél, viszont az, hogy egy komplikáltabb projekt nem arat akkora sikert, a nagyobb előadóknál is előfordul. Ez nem feltétlen a marketingstratégia hiánya vagy hibája, egyszerűen vannak olyan zenei projektek, amelyek talán túlzóan komplettek ahhoz, hogy mindenki számára befogadhatóak legyenek, de egy zenésznek igenis ki kell teljesednie, többek között ettől is ilyen érdekfeszítőek a kísérletezések. 

Friss tapasztalatai alapján a zeneipar egy 5-10 évvel ezelőtti állapothoz képest irtózatosan felgyorsult, ami a kiadott dalok hosszán, struktúráján, a kiadás formáján (single vagy album) is meglátszik. Sticza Gergő úgy véli, a streaming- és a videómegosztó oldalak is teljesen átalakították a fogyasztói szokásokat, így a piac és az előadók egy része is alkalmazkodik ehhez.

A szakember szerint a mai magyar előadók egyre többet dolgoznak azon, hogy a nemzetközi és hazai színvonal közti különbséget leküzdjék színpadi és zenei oldalon egyaránt. „Ez egy nagyon impulzív és izgalmas időszaka a magyar zenének, amit tovább színesít a kérdés, miszerint »hova fog majd ez kifutni?«. Megannyi jó produkció van, gyorsan fejlődnek, szóval izgalmas a verseny.”