Óriási a felháborodás az Index cikke miatt, lázadnak a tudósok

Alaposan felkavarta a tudományos élet amúgy sem álló vizét az a felfedezés, amit a Pécsi Tudományegyetem kutatói a közelmúltban elsőként az Indexen közöltek, olyan eredményre jutottak, amely alapjában segít megérteni mindazt, amit eddig a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről tudtunk, hittünk. A kutatócsoport vezetői, Fodor Pál és Pap Norbert elmondták, hogy a mohácsi csata helyszínén egy másik korszak összecsapásának tárgyi emlékei találhatók.

Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszora lapunknak ekkor egyebek mellett arról beszélt, hogy szerinte a Kádár-rendszer „keze” erőteljesen rajta hagyta nyomát a mai Mohács-képen. „Kellett egy munkás, egy népi hős, akit fel lehetett mutatni a közvéleménynek. A népszerűsítésre Szűcs Józsefet választották ki, és bemutatták, hogy a sátorhelyi tömegsírokat és a szerinte Majsnál fekvő csatateret egy hat osztályt végzett, paraszti származású munkásember találta meg. Ebből azonban semmi sem volt igaz. Szűcs semmilyen, ezeket alátámasztó bizonyítékot nem talált. Amiket állított, nem igaz, teljes téveszme.”

Szűcs József 2021-ben, 94. életévében halt meg, s fiatal korától mintegy 50 éven át a mohácsi csata nyomait kereste. Lokálpatrióta tevékenységéért elnyerte Mohács díszpolgári címét, valamint halála előtt néhány évvel honvédelmi miniszteri elismerésben is részesült.

Németh Balázs hadtörténész, fegyvertörténész, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem oktatója Bertók Gábor régésszel, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatójával, a múzeum Mohács 500 csatatérkutató programjának vezetőjével Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszorának szavaira reagáltak az Indexnek.

Bertók Gábor lapunknak elmondta: „Szűcs Józsi bácsi számos leletet gyűjtött össze, egyebek mellett lövedékeket, nyílhegyeket, sarkantyúkat, amelyek mind a XVI. századból valók” – fogalmazott a pécsi múzeumigazgató. Németh Balázs úgy véli, hogy Szűcs József személyén keresztül próbálják kirúgni Majs alól azt a munkát és lehetőséget, hogy az összecsapás nyomai a XVI. századból származnak.

Mélységesen felháborító

Papp Norbert szavai másutt is kiverték a biztosítékot. A Mohácsi Polgárok Köre, a Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum munkatársai, valamint történészek és történelemtanárok az Indexhez eljuttatott nyilatkozatban adtak hangot felháborodásuknak a PTE történeti földrajzprofesszorának kijelentései miatt. A Közlemény Szűcs József szellemi örökségének védelmében című írásukat az alábbiakban szöveghűen és teljes terjedelmében közöljük.

„Tisztelt Olvasók!

Nemcsak azért, mert Mohács egy nemrég elhunyt, köztiszteletben álló díszpolgárát érték támadások, hanem azért is, mert e díszpolgárt Pap Norbert a '60–70-es évek közfelfogását kritikátlanul átvéve mindössze »egy hat osztályt végzett, paraszti származású munkásember« képében tünteti fel, összemosva mindezt a korszak szocialista értékpreferenciáival, levonva hamis következtetését: »a nép egyszerű gyermeke« a kádárista propagandagépezet frontembereként kaphatott nyilvánosságot, hogy a rendszer szemében persona non grataként »ténylegesen dolgozó értelmiségiek« ne érvényesülhessenek. Pap olvasatában ezért kerülhetett sor arra, hogy Szűcs József bizonyíték nélkülinek vélt állításai – amelyekről már saját korában is nyilvánvaló volt, hogy »hazugság« és »teljes téveszme« – nyilvánosságot kapjanak (mintegy három perc erejéig, egy 1976-os filmhíradóban).

Mindez rosszindulatú félremagyarázása a tényeknek, és jelzi, hogy állítója nem ismeri a valódi Szűcs Józsefet. Valóban voltak, akik Őt a végzettségével azonosították, és nem látták a mögöttes tartalmat. Abból még, hogy valaki alacsonyabb társadalmi réteghez tartozott, közel sem következik, hogy a rendszer kegyeltje lett volna, vagy ne képezhette volna magát szakmáján kívüli kérdésekben. Ha a csata régészeti anyagának értelmezését régészdiplomához kötnénk, sokaknak fel kellene hagyniuk az ilyen jellegű tevékenységükkel.

Igen, valóban a nép egyszerű gyermeke volt. Parasztcsaládból származott, aki az elemi iskola elvégzése után még gyerekként csatlakozott a mohácsi II. Lajos Múzeum Egylethez, amelynek céljai közé tartozott az 1526-os csata helyének és halottainak felkutatása, továbbá tárgyi leleteinek összegyűjtése. Már fiatal korában kitűnt lelkesedésével és elkötelezettségével. Szabadidejében fáradhatatlanul járta Mohács és környékének szántóföldjeit, mezőit, és ha tehette, olyan munkahelyet választott, ahonnan terepbejárásait a leghatékonyabban végezhette. Ezt folytatta nyugdíjazását követően is, szinte haláláig. Terepi munkáit folyamatosan dokumentálta, kis térképeket készített, pontosan megjelölve, hol, mikor és milyen leletet talált. Minderről mindig beszámolt a helyi Múzeum Egylet vezetőinek, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak is. Emellett folyamatosan képezte magát autodidakta módon.

Könyvei között érezte jól magát

Kis szobája tele volt a csata szakirodalmával és saját készítésű térképekkel, amelyeket helyismereti tapasztalatai alapján állított össze. Ismereteit folyamatosan megosztotta az őt felkereső régészekkel, és személyesen segítette munkájukat. Ennek során nemcsak a tömegsírok, de többek között az ország egyik legnagyobb kora avar kori temetőjének régészeti kutatásához is hozzájárult. Alapvető szerepet játszott több, a csatával összefüggésbe hozható jelenség meghatározásában is. Kiss Béla 1978-ban megjelent A mohácsi csata c. kötetében szintén az Ő gyűjtőmunkájára és kutatásaira támaszkodott. E kötetben a Majstól északkeletre található késő középkori falunyomot térképei nyomán olyan pontossággal rajzolták meg, amely alapjában megegyezik a napjaink geofizikai és távérzékeléses méréseivel meghatározható kiterjedésével.

Szerénységéből fakadóan ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt. Kezdetben a Mohácsi Polgárok Olvasókörében tartott nagy sikerű, színes és tartalmas előadásokat, de igazán a kis szobájában, könyvei között érezte jól magát, és az éltette igazán, ha kötetlenül mesélhetett vendégének a város és környéke múltjáról.

Elkötelezettségét jelzi, ha terepbejárásra kérték, azt még utolsó éveiben, egészségügyi állapota ellenére is szívesen vállalta. Még 2018–2019-ben is több alkalommal részt vett a Janus Pannonius Múzeum terepi kutatásain, az általa korábban felgyűjtött tárgyak pedig fontos részét képzik a múzeum Régészeti Gyűjteményének. Szerény életet élt, szűkös anyagi helyzete ellenére munkájáért sohasem várt semmiféle juttatást vagy elismerést, kizárólag a tudás vágya ösztönözte.

Hosszú és tartalmas munkájáért 2008-ban méltán érdemelte ki a Mohács Város Díszpolgára címet, mint ahogy tíz évvel később a Honvédelmi Minisztérium kitüntetését is. Munkásságáról bővebben megemlékeztünk a tiszteletére dedikált Eke mentén, csata nyomában c. kötetben, valamint a Mohács Szimfónia c. kötet lapjain megjelent életinterjúban is.

Mindazokat, akik szeretnék jobban megismerni Őt, szeretettel invitáljuk kerekasztal-beszélgetésünkre, amely Szűcs József emlékére, a csatatérkutatás témájában kerül megrendezésre a Magyar Tudomány Ünnepén, 2024. november 3-án, délután 3 órakor a Kanizsai Dorottya Múzeumban.

Üdvözlettel,

Szűcs József szellemi örökösei: 

ifj. Szűcs József elnök (Mohácsi Polgárok Olvasóköre),

továbbá

dr. Bertók Gábor igazgató (Janus Pannonius Múzeum),
dr. Ferkov Jakab ny. igazgató (Kanizsai Dorottya Múzeum),
Lőrincz Árpád történelemtanár, helytörténész,
Nagy Kálmán ny. történelemtanár, helytörténész, elnök (Mohács-Beykoz Török–Magyar Baráti Kör),
Schnell Tamás, szerkesztő (https://mohacsi-csata.hu/),
dr. Haramza Márk történész (Janus Pannonius Múzeum)”

(Borítókép:  Orlai Petrich Soma: Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat [1860 körül] / Wikipédia)