„Nem a telefonokat tiltjuk ki az osztálytermekből, hanem a Szilícium-völgyi fejlesztőket”

Ősi tudást, konzervatív válaszokat párosít a legmodernebb kérdésekkel, kulturális és politikai dilemmákkal Böszörményi-Nagy Gergely új könyvében, amelynek már a címe is ezt a gondolatiságot jelzi: Mindenség algoritmus.

A mindenség szó annyit tesz, minden, amit Isten teremtett

– mondja a szerző, aki számára a helyes világkép középpontjában nem saját személyünk, még csak nem is az ember áll. Már önmagában ez sem feltétlenül a fősodratú ízlést képviseli.

arab eredetű fogalom, amely leegyszerűsítve tudatosan megtett lépéssorozatot, parancssort jelent, amivel az eseményeket befolyásoljuk.

„A cím egymásra épülő felismerések, belátások sorozatára utal; annak logikájára, hogy mi mire épül a világban. Egy olyan algoritmusra, amely egyszerre képes eligazítani minket a személyes életünkben és a sorsunknál tágasabb valóságban is” – mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki ezzel mintegy visszaveszi ezt a kifejezést a Szilícium-völgyi fejlesztőktől.

Gömbszerű tudás

A ma emberét feszítő kérdésekről, problémákról – akár száz évekkel – korábban már kiváló műveket írtak. Ahogy a kötet egyik mottójában Naval Ravikant indiai származású befektetőtől olvashatjuk: „Minél régebbi egy probléma, annál ősibb a megoldása is.” Böszörményi-Nagy Gergely előző könyvében, a Nonkonformban többnyire kortárs szerzők, tudósok és gondolkodók művei alapján tűnődött a világról, a Mindenség algoritmusban azonban szélesebb és mélyebb merítésből gyúrta egybe azokat a referenciákat, amelyek a világképét meghatározzák.

Olyan bölcseket hívok segítségül, akik többsége 100, 500 vagy akár 2500 évvel ezelőtt írt és gondolkodott. Közéjük illesztem be, amit a számomra példaszerűen gondolkodó barátaimtól tanultam, és azt is, amit a kortárs populáris kultúrából – filmekből, mémekből, graffitikből – érthetünk meg a világról. Utóbbiakat az értelmiség gyakran távolságtartással kezeli, miközben sokszor a legfontosabb kulcsokat tartalmazzák a társadalom változásainak feldolgozásához.

A közízlés homogenizálása

A könyv ilyen értelemben a – pszichoedukációs munkák mellett – ma nagyon népszerű világmagyarázó, világmegfejtő művek sorába tartozik. „Világképkereső könyv, miközben sok olyan állítás akad benne, amely szöges ellentétben áll azzal, amire a reptéri könyvesboltok népszerű self-help könyvei épülnek” – mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki szerint az életmóddal, világképpel foglalkozó könyvekre is igaz az a globális „egységesülés”, ami a közízlés terén az elmúlt években végbement.

Húsz évvel ezelőtt Thomas Friedmann közgazdász azt állította, hogy a globalizáció kilapítja a Föld gazdaságát, egy kiváló új könyv pedig – amelyet Kyle Chayka, a New Yorker kritikusa jegyez Filterworld címmel – arról szól, hogy az internet a kultúrával teszi ugyanezt.

A kávézók a világon mindenütt elkezdtek ugyanúgy kinézni az Instagramnak köszönhetően. A lakások elkezdtek ugyanúgy kinézni az Airbnb-nek köszönhetően, és a világon mindenütt ugyanazokat a sorozatokat kezdték nézni a Netflixnek köszönhetően. A Spotify automatikus lejátszási listája miatt pedig olyan zenék emelkednek fel, amelyek a legtöbb embernek tetszenek, azaz szükségszerűen a legkevésbé érdekesek és különlegesek. Az algoritmizált fogyasztás gyakorlatilag homogenizálta az ízlést.

Böszörményi-Nagy szerint ma már nincs különbség egy tömegigényt kielégítő könyvesbolt kínálata és a social media között sem, ezért egészen más intellektuális élmény egy jó antikváriumban kutakodni, mint egy modern könyvesboltban, hiszen az antikvárius még megengedi magának a luxust, hogy a saját világképe alapján válogatja össze az üzlet kínálatát.

Bölcs vagy művelt?

A Mindenség algoritmus tehát azt állítja, hogy a hit a helyes rendszerlogika alapja, de amit a szerző erre épít, az sem feltétlenül a modern, fősodratú ízlést képviseli.

A következő réteg az erőteljes ökológiai szemlélet, ami bár szavakban mindenütt létezik a világban, tettekben csak nagyon kevesek életében van jelen. Ezt követi a szépséghez fűződő viszony, amiről a legutóbbi pár évtizedben azt állították, hogy relatív fogalom: szerintem nem az, és a legkevésbé sem tartom véletlennek, hogy napjaink szélsőséges aktivistái csak régebbi korok kiemelkedő szépségű műalkotásait támadják meg a festékbombáikkal.

A szerző a könyv második felében az információ és a műveltség közötti különbségtételről, arról a feszültségről ír, ami az adat és a tudás, illetve a tudás és a bölcsesség fogalmai között húzódik. Az utolsó fejezet témája újítás és gondosság helyes viszonya. „Azt állítom, hogy hiába tettük utóbbit zárójelbe az élet minden területén, legalább annyira fontos a jövő szempontjából” – mondja Böszörményi-Nagy Gergely.

Az innováció problémájának kiemelése abból a szempontból pikáns, hogy magam másfél évtizede foglalkozom technológiai újításokkal. Ebben a könyvben egyrészt a fogalom kiüresedéséről írok, másrészt arról, hogy a szó túlhasználata mellett megfeledkeztünk egy legalább ennyire fontos értékről, amit régiesen gondosságnak, technikai nyelven karbantartásnak nevezhetünk. Ez utóbbi presztízsének leépülése, megbecsültségének csökkenése komoly kockázat a jövőre nézve.

Optikai csalódás

A tavalyi Brain Baron az előadók között szerepelt Érdi Péter agykutató, aki Repair (Javítás) címmel írt könyvet Szvetelszky Zsuzsával. A dolgok megjavíthatósága és az innováció közti összefüggésekre Böszörményi-Nagy Gergely – aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) alapítványi elnöke is – a következő példát hozza:

Néhány éve nemzetközi pályázatot hirdettünk a MOME kutatás-fejlesztési központjának élére, amelyre 30 országból 160 szakember jelentkezett. Végül egy hölgy mellett döntöttünk a Baltikumból, és nem csupán azért, mert innovációs területen kiváló referenciákkal rendelkezett. Azért is, mert szülővárosában Repair Café néven alapított közösséget, ahol hétvégente összegyűlhetnek az emberek, hogy az elromlott, elrontott technikai eszközeiket egymás segítségével megjavítsák. Ebből a kis életrajzi részletből tudtam, hogy képes a saját szakterületéről, az agyonhype-olt innovációról egy fokkal összetettebben gondolkodni, nem önmagáért fetisizálni az újat.

„A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nem tudunk mit hozzáadni valamihez, hanem akkor, amikor már nem tudunk mit elvenni belőle” – idézi a könyv Antoine de Saint-Exupéry katonai felderítőpilóta és repülőgép-szerelő önéletrajzi könyvét. Erre rímel egy másik gondolat, amely szerint csak akkor hozhatunk bölcs döntéseket, ha az aktív cselekvés periódusai között képesek vagyunk „semmit sem csinálni”.

Ahhoz, hogy az információ tudássá érjen, tudni kell csupán szemlélődni, kontemplálni is. Ez a dopaminalapú információs kiéheztetettség antitézise. A technológia és a szórakoztatóipar házassága, ami az elmúlt negyven év legfontosabb ipari trendje, éppen ettől fosztja meg az embereket. Számomra erről szól a mobiltelefonok iskolai szabályozása is

– mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki szerint amit most látunk, az egyfajta optikai csalódás.

A világ legjobban fizetett fejlesztői

„Úgy tűnik, mintha egyre tájékozottabbak lennénk, miközben sok jel utal arra, hogy alapkérdésekben a modern ember egyre kevésbé lát tisztán. Lewis Mumford amerikai történész a múlt század közepén írt monumentális trilógiát a technológia és a civilizáció kapcsolatáról. Ebben az olvasható, hogy 

Egy sor olyan innovációról, amelyek létezése ma már magától értetődőnek tűnik, nyugodtan kijelenthető, hogy összességében negatív társadalmi hatással járt. Ennek egy egészen új léptéke az a szórakoztatóipari komplexum, amelynek üzleti modellje az emberi agy nonstop manipulálására épül, s amelytől önerőből rendkívül nehéz, csaknem lehetetlen megszabadulni.”

Böszörményi-Nagy szerint cinikus állítás, hogy egy átlagos tudatosságú tinédzser, ha nem hasznos számára az adott tartalom, majd egyszerűen „kiikszeli”.

A világ legjobban képzett, legjobban fizetett fejlesztői állnak szemben egy kialakulatlan személyiséggel, aki gyakorlatilag teljesen eszköztelen ahhoz, hogy uralkodni tudjon a saját életmódja fölött

– mondja a Mindenség algoritmus szerzője, aki szerint közkeletű vélekedés, hogy a tudomány mindig megelőzte a technológiát, ám ez nem feltétlenül van így.

„A tudomány a története során sosem dolgozhatott annyi adattal, mint amennyiből a mai techcégek fejlesztenek.” Éppen a közösségi média hozott létre olyan új magatartásformákat, amelyeket később a tudomány eszközeivel kutatnak. A tyúk vagy a tojás kérdésében a fogyasztói magatartás és a manipulációalapú gazdaság volt előbb, a dopaminkorszak leírása, amiről Anna Lembke híres könyve szól, csak ezután jött.

Padlógázzal a rossz irányba

Böszörményi-Nagy könyve azt állítja, hogy ha a tömeges figyelemzavar problémáját nem kezeljük, a Homo sapiens az évszázad végére „belerokkanhat az ADHD-ba”.

A szerző szerint a 2000-es évek óta tombol a konformista világtrend, amely szerint az iskolát, az osztálytermet márpedig digitalizálni kell. „Jól hangzott, ezért senki sem kérdőjelezte meg, a kormányok pedig politikai oldaltól, világképtől függetlenül beálltak a dologba. Hamarosan megjelentek a multik a csinosan csomagolt, látványosan demózott dobozos termékeikkel, de az alapkérdést nem tette fel senki: miért?

Hosszú éveken át padlógázzal mentünk a rossz irányba, s most Nagy-Britanniától Franciaországon át Magyarországig korrigálni kell. Ez nehéz. A digitális eszközpark a mobilokat is beleértve annyira beépült az intézmények életébe, hogy furcsa és életszerűtlen dolognak tűnik visszatérni az analóg világba.”

Az iskolai mobilhasználattal kapcsolatos itthoni vitában leginkább az zavar, hogy szerencsétlen módon személyi kontextust kapott. Pedig lényegét tekintve az egész éppen a diákok és tanáraik támogatásáról szól, arról, hogy a fejlődő elme legalább a napja egy részét az analóg térben töltse. Nem a telefonokat tiltjuk ki az osztálytermekből, hanem a Szilícium-völgyi fejlesztőket

– mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki szerint minden fiatalnak jár az az élmény, hogy koncentrálhasson valami valóságosra, a pedagógusnak pedig az, hogy a diákok képesek legyenek jelen lenni az óráján. 

A könyvben különleges, archív fotográfiák is láthatók a világ különböző pontjairól. „A válogatás során igyekeztem virtuálisan bejárni a földgolyót, hiszen a kötetben olyan állításokat foglalok össze, amelyek nem kizárólag a nyugati civilizációra érvényesek” – mondja erről a szerző. Az egyebek mellett japán, vietnámi, magyar, holland és amerikai felvételek között szerepel egy alig ismert, már első ránézésre is ellentmondásos fénykép John Lennonról és Yoko Onóról is, amivel a szerző a modern ideológiák hipokrita karakterét kívánja illusztrálni.

Politikusok online kitettségben

A könyvet a 2024. szeptember 26–27-i, tizedik alkalommal megrendezett Brain Baron mutatják be a Magyar Zene Házában: a jövőfesztiválon sikeres tudósok, influenszerek, művészek, politikusok és pszichológusok „csapnak össze” idén is a legkülönfélébb témákat feszegetve. 

Ha mégis, akkor is szembe kell néznie a közönség kérdéseivel, visszajelzéseivel, akár egy nyílt vita formájában. Kétszáz előadó 120 programon folytat majd párbeszédet a résztvevőkkel, hiszen a jövőfesztivál legfontosabb ismérve, hogy itt a népszerű speakerek és a hallgatóság aktív kapcsolatban áll egymással, de lesznek olyan programok is, amelyek a szellemi és lelki „megérkezést”, illetve a lecsengetést segítik. Olyan témákkal és személyiségekkel lehet találkozni, akik mellett a résztvevőknek sokszor eszükbe sem jut elővenni és nyomkodni a telefonjukat.

A sneakarek és a Z generáció

Érdekes vita alakulhat ki a ma rendkívül népszerű és gyakran nagyon drága lábbelikről, a sneakerekről is.

A sneakervitához én magam ragaszkodtam, nem titok, hogy elég kategorikus véleményem van a jelenségről. Ha megnézzük a sneakermánia médiatükrét, egy homogén, szinte száz százalékban pozitív véleményklíma jelenik meg, mindenki ünnepli a fogyasztói őrületet és kiveszi a maga részét a hype-ból. Azt a fundamentális kérdést, hogy mit jelent mindez a fiatalok személyiségére és közösségi kultúrájára nézve, nem teszi fel senki. Mi most feltesszük

– mondja a jövőfesztivál alapítója. Mindez összefügg a kialakulatlan gyermeki és tinédzser személyiség fent említett manipulálhatóságával, illetve azzal, hogy a kapitalizmus mai verziója tulajdonképpen teljes egészében a tinédzser szellemiségre, a józan ész határainak nonstop átlépésére épül. „Az állandó határátlépés azonban nem kaland” – idézi Böszörményi-Nagy Gergely a görög közgazdászt, Giorgios Kallist.

Az idősebb generációk ma sok esetben eszköztelenek, csak futnak az események után: ez ilyen formában talán még sohasem volt jellemző a világra. Ízlésben és életmódban is a Z generáció dominanciája érvényesül, ami az előző korokhoz képest egyrészt abszurd felállásnak tűnik, másrészt senki sem teszi fel a kérdést, hogy ez nekik maguknak vajon jó-e.

„Történt egy hatalomátvétel, amivel az idősebbek nem tudnak mit kezdeni, de kérdés, hogy a fiatalok erre vágynak-e? Mi van, ha ők is egy rendezettebb, tekintélyt nagyobb arányban tartalmazó normarendszernek örülnének jobban? Ha vetünk egy pillantást a statisztikákra, hogy milyen arányú a körükben a depresszió, a boldogtalanság és a magány, abból nem arra következtetek, hogy ők a hatalomátvétel nyerteseinek éreznék magukat.”

Elviselhetetlen meleg

Idén az előadók között lesznek frissen megválasztott polgármesterek is, méghozzá a politikai paletta minden szegletéből, akik a fiatalokat leginkább érintő problémákról, köztük a lakhatási válságról beszélnek, de arról is, hogyan kezelhetők a klímaváltozás hatásai 

Szó lesz arról is, hogy a mai digitális nyilvánosságban kinek való és kinek nem a közéleti szerepvállalás.

Biztos vagyok benne, hogy a résztvevőink között több száz olyan középiskolás vagy egyetemista akad, akinek megfordul a fejében, hogy közéleti pályára lépjen, de erős kétségei vannak, hogy azzal az online kitettséggel, amivel ez napjainkban együtt jár, akarja-e vállalni az egészet. Erről a dilemmáról aktív politikusokkal és újságírókkal beszélgetünk majd

– mondja Böszörményi-Nagy Gergely.

A Brain Barra kétszáz középiskolai osztály regisztrált szerte az országból, ami óriási öröm a szervezőknek: a sokféle helyszín és program, a Városliget „dinamizálása” lehetővé teszi, hogy mindenki elférjen. „Az egyik idei újítás – mondja a fesztivál alapítója –, hogy azok az előadók, akik éppen nincsenek a színpadon, elviszik a legkíváncsibb, legérdeklődőbb kis csoportokat sétálni, beszélgetni, akár vitatkozni is.” Ez a Brain Bar lényege, nem a színpadról való kinyilatkoztatás, és ebben a tekintetben a fórum szinte egyedülálló a világon.

(Borítókép: Böszörményi-Nagy Gergely Mindenség algoritmus című könyve. Fotó: Brain Bar)